Fotó: Duray Rezső

Nem kedvezett az időjárás a máriavölgyi zarándokoknak, a Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából meghirdetett máriathali zarándoklatra a borús, esős idő ellenére elég sok hívő látogatott el október 5-én, szombaton a Kis-Kárpátok nyugati nyúlványainál fekvő ősi kegyhelyre.../dr086

Az ünnepi szabadtéri szentmise előtt Molnár Tamás, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora tartott elmélkedést. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Mahulányi József, galántai esperesplébános volt. Szentbeszédet Nagy András, udvardi esperesplébános, a Glória Társulat elnöke mondott. Az eseményen a zenei szolgálatot Bacsfa-Szentantal volt plébánosa, Sranko László atya, a budapesti Rózsadombi Krisztus Király templomigazgatója biztosította. A délben végződő szentmise szokásosan a himnuszok eléneklésével ért véget.

Máriavölgy - Mariathal, (szlovákul: Marianka) Pozsonytól alig 10 kilométerre fekszik. Legrégibb zarándokhely Szlovákiában, és az első Mária-zarándokhely a történelmi Magyarország egész területén. Egykor majdnem olyan híres volt, mint az osztrák Mariazell vagy a lengyel Częstochowa.

A legenda szerint már első szent királyunk vagyis István király uralkodása idején remeték húzódtak meg a völgyben lévő erdőben, hogy teljesen Istennek szenteljék életüket. Egyikük fából egy Szűz Mária-szobrot faragott, s az előtt végezte imáit. A legenda szerint élt a környéken egy jámbor asszony, akinek férje hírhedt gonosztevő volt, s rettegésben tartotta a vidék lakóit. Az asszony egy torzszülött gyermeket hozott a világra. Isten büntetését látta ebben, úgy gondolta, gyilkos, rabló férje miatt érte őket a csapás. Nem keseredett el azonban, hanem még nagyobb hittel imádkozott Istenhez, Szűz Mária közbenjárását kérve nagy bizalommal. Egyszer álmában megjelent neki a Szűzanya, és azt tanácsolta, hogy menjen el a közeli erdőbe, s ott az egyik odvas fa tövénél csörgedező patakban mossa meg gyermekét. Az édesanya megfogadta az utasítást, s csoda történt: a torzszülött szép, egészséges gyermekké változott, meggyógyult. A legenda szerint 1230 körül a rabló apa a forrásban meglátta a Szűzanya szobrát, azt kivette onnan, és egy kezdetleges kápolnát épített ott számára, hálából a gyermek meggyógyulásáért. A csodának hamar híre ment, s ettől kezdve számtalan zarándok kereste fel a helyet, hogy Szűz Mária segítségét kérjék betegségben, különféle gondjaik, bajaik orvoslása, megoldása érdekében. Később egy pálos remete a szobornak a forrás eredeténél kis kápolnát épített társaival, s ide jártak aztán a hívők. A hagyomány számtalan csodás eseményt, gyógyulást őrzött meg, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a nép buzgó hittel, az Istenanya iránti végtelen bizalommal járult az erdőben lévő forráshoz, s hitéért el is nyerte jutalmát.

Mint ismeretes, Nagy Lajos király, aki nagy Mária-tisztelő volt 1377-ben ellátogatott a csodás gyógyulások helyére, és az egyetlen - magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozta a kegyhelyet, majd kolostort és templomot építtetett itt számukra. I.Lipót császár 1687-ben a pozsonyi országgyűlés alkalmából szintén Máriavölgybe zarándokolt, ahol a már nagyrészt felszabadult országot Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel.

Esterházy Imre pálos szerzetes tervei alapján 1736-ban készült el a régi helyén az új főoltár, amelyen a kegyszobor aranysugarú, ezüst csillagba foglalva emelkedik ki a szentkútból, ahol a legenda szerint egykor megtalálták. Ülő Boldogasszony, ölében a bal térdén ülő, áldást osztó gyermek Jézus, Mária jobbjában országalma. A koronával maga I.Lipót császár és felesége Eleonóra és küldte. Az öltözetén lévő Jézus és Mária-monogram alatt a három lángnyelven a Salve Regina népszerű Mária-antifona befejező fohászai olvashatók: - Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária.

A pálosok megkapták a királytól a kegyhely melletti tót falut is, és egészen 1786-ig éltek itt, amikor is II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, így nekik is el kellett hagyniuk e kies völgyet. Több mint négyszáz évig tevékenykedtek itt, buzgón terjesztve a hitet. A helység zarándokéletének megújhodására 1927-től került sor, amikor is a búcsújáró hely gondozását a Vigasztaló Testvérek Kongregációja vette át. 1950-ben a kommunista rezsim betiltotta működésüket. 1989 után ismét visszatértek Máriavölgybe, és a mai napig itt tevékenykednek.

A gótikus, Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt templomon és az egykori pálos kolostoron kívül a legrégibb építmények közé tartozik a barokk Szent Anna-kápolna (1691) és a további hat máriavölgyi kápolna (17-18. sz.). Figyelmet érdemel a csodaforrás fölé emelt, kör alakú Szent kút-kápolna (1696) és az előtte álló, remetéket – Szent Antalt és Szent Pált – ábrázoló két szobor, amelyek Donner alkotásai. Szlovákiában páratlan, és egyedülálló a keresztút az ötven életnagyságú szoborral.