Ugyan nem kerek évforduló, de azért megemlékezésre méltó: a szájhagyomány szerint 120 évvel ezelőtt,  a templombúcsú környékén (nagy valószínűséggel 1901. december 8-án, vasárnap) adták át az új kétmanuálos-pedálos Rieger-orgonát a szenci Szt. Miklós-templomban…

A német Rieger orgonagyár budapesti fiókvállalata ( CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI UDVARI ORGONA GYÁR – RIEGER TESTVÉREK –  BUDAPEST – OPUS 1161) készítette 1161. darabként ezt a széles körben elterjedt orgonatípust. Valójában kisebb koncertfeladatokat is el tud látni, a liturgia zenei kiséretének ellátására a templom nagyságához képest teljesen megfelel. A tervezők törekedtek az arányos olcsóságra, hiszen egy sípsor több regiszterben, pl. oktávugrásosan is szerepel. Egy „sorozathibája“ volt, mégpedig az ékszelepek kivitelezése. Ezek bőrözése bálnabőr-hártyából volt, ami az akkori igényeket kielégitette de nem bizonyult időállónak. 2006-ban az összes szelepet párnaszelepre cseréltettük, azóta alig volt meghibásodás.
Az 1981-es templomtűz után a rekonstrukció során nyitottabb kivitelezést kapott, mert az eredeti orgonaszekrény megsemmisült.

Reméljük, hogy jó karbantartás mellett – mert kéne pl. egy kevésbé zajos Laukhuff-fújtató – még legalább száz évig működőképes marad. Jó hír az, hogy Magyarországon lényegesen olcsóbban gyártják a német fújtatók teljesen megfelelő mását (cca 5-6 ezer €). Talán a közeljövőben majd sor kerül a cserére.
Csak érdekességként említem meg: a mostani fújtatót, amely motorcserére szorult, Morvay Lajos és fia Tibor készítették cca 1988-ban, még az átkosban. Sajnos, akkor a csendes Laukhuff-motor elérhetetlen volt.

Hála nekik, már 33 éve – ha hangosabban is – de működik. 

         
Agárdy Gábor