Foto: Agárdy Gábor – 2004
Utánanéztem: a szenci magyarok önállóan 1991-től az MKDM, ill. az MKP szervezésében folyamatosan, harmincszor ünnepelték meg az Anyák Napját, ahol közreműködött az Óvoda, Alapiskola, Gimnázium, Örömteli Apródok, Egyházi Férfiénekkar, Berttók-zenekar és még sokan mások. A COVID-19 miatt ez idén elmaradt, de találtunk néhány (már) történelmi fotót 2004-ből, amikor már digitálisan lehetett fotózni… /ag043
Tisztelt Édesanyák!
Anyák napján megszoktuk már, hogy köszönetet mondunk az Édesanyáknak. De vajon gondolunk-e arra, hogy az a néhány szál virág, amelyet átadtunk, mi mindent fejez még ki a tiszteleten túl? Mit jelent pontosan az a gondolat, hogy „virágot a virágnak”?...
„A növény két világban él és kettőt köt össze: a föld alattit (…), ahol az anyag van és a föld felettit (…), ahol a szellem van.” – írja Hamvas Béla, majd így folytatja: „Ezért a növényi lét nyílt, olyan, mint a híd vagy a kapu, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé. Nyíltabb, mint az emberé, aki a földtől már elvált és a föld alatti sötétség felé tehetetlen. A virág pedig a növény szellemi szerve, lélekszimbólum.”
Titkon minden férfi tudja, érzi, hogy a nők, az édesanyák olyanok, mint a virág. De nem csupán azért, mert a virág szimbolizálja szerelmüket, szépségüket, tisztaságukat, hűségüket és nemes egyszerűségüket, hanem azért is, mert Őáltaluk és Ővelük telítődik lélekkel a világ. Az édesanyák nemcsak láthatatlanul, észrevétlenül hordozzák vállukon mindannyiunk lelki terheit, de megteremtik azt a melegséget, otthont, elfogadást és befogadást, ami nélkül rideggé, igazi otthon nélkülivé, mi pedig ebben a világban hajléktalanná válnánk.
De még ennél is többet tesznek: beleoltják az anyaság, a tapintat és az alázat női, meleg színeit, páratlan odaadó lelkületét a világunkba. És: anyaságukkal tevékeny részesei a teremtésnek. Képesek arra, amire egyetlen férfi sem: életet adni, megteremteni az anyagi és szellemi lét egységét. Az ő létük is olyan, mint a virágé: híd vagy kapu. Bennük és általuk valóban összeér a föld és az ég.
Korunk különös és csalárd játékot űz velünk. Mert nagy hangon azt mondja: valósítsd meg önmagad! Márpedig az anyaság az áldozatvállalásról, a lemondásról, önmagunk – és önző igényeink – háttérbe szorításáról is szól. Igen, a mi korunk nem kedvez az anyaságnak, és nem könyörül az anyáknak. Mert nagy hangon azt mondja: az önmegvalósítás azt jelenti, hogy ne törődj másokkal, csak magaddal. Így lehetsz sikeres üzletasszony, irigyelt ügyvéd vagy éppen profi bokszoló – csak rajtad múlik. Korunk különös és csalárd játéka ez – mert megtévesztő. Fiatal hölgyek százai, ezrei esnek áldozatául, mert nem veszik észre, hogy amire felkeltették a vágyukat – a férfivilág sikereire –, azok csupán pótszerek, a valódi öröm és az igazi boldogság mesterséges adalékanyagai. Csak az édesanya tudja, aki már ringatott a szíve alatt egy kis életet, hogy nincsen valódibb öröm a gyermeknél, nincsen igazibb boldogság az anyaságnál.
Ezért, kedves édesanyák és nagymamák, az anyák napja nem szabad, hogy csupán egy önfeledt ünnepnap legyen az évben, amelyen egy szál virág és pár szép gondolat után könnyű léptekkel túltesszük magunkat. Az anyák napja egész évben kötelességet ró ránk, feladatot ad. Az önkormányzatnak például azt, hogy olyan települést, olyan falu építsünk, ahol jó gyermeknek lenni, jó gyermeket vállalni, és jó anyának lenni. Meggyőződésem, hogy az a település, az a falu lehet ilyen, ahol biztonságban tudhatjuk a gyermekeinket: ahol a közbiztonság nyugalmat teremt, ahol az óvoda a szerető környezetet, az iskola az elvárt tudás, értékek átadását jelentik. Ne feledjük, hogy az anyaság, a gyermeknevelés tiszteletét, rangját közösen teremthetjük meg akkor, ha a hétköznapokban is megjelenik értékként és követendő példaként. Egy családbarát hivatal például, ahol nem nyűgként tekintenek a gyermekre – ahol egy gyermeksarokban játékok, rajzlap, filctoll várja a legkisebbeket –, többet tehet ennek a szemléletnek a kialakításáért, meghonosításáért, mint bármilyen szívhez szóló szónoklat. Ám az édesanyáknak és főleg a nagymamáknak is akad feladat: beszélgessenek a fiatalokkal, beszélgessenek többet a családról, az anyaságról gyermekeikkel, unokáikkal!
„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani” – írja Szabó Magda. „A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét” – fogalmazza meg ugyanezt Weöres Sándor.
A mai nap, a mai ünnep azért van, hogy arra is fény essen, aki egész évben világít!
Isten éltesse az Édesanyákat!
0015
0063
0007