Majdnem két hónappal ezelőtt hoztunk egy cikket a világban lévő pénzfeleslegről. Azóta a kivont dollártömeg megduplázódott. Így már érthetővé válik az ukrajnai háború, amit hamarabb kezdtek meg, hogy ha baj lesz, már „készen álljon a szanálásra“. Ezt a Szentandrási-cikket el kell olvasni, mert egy világméretű konfliktus kirobbanásának itt is lehet keresni az okait…(szerk.)
Szentandrási Tibor:
A Fed nemrég, június 15-én az utóbbi 30 év legnagyobb kamatemeléséről döntött – állítólag az infláció megfékezése érdekében, igazából azonban azért, hogy visszafogja a világtörténelem általa létrehozott legnagyobb spekulatív pénzügyi buborékját, amivel globális depressziót, a világgazdaság visszaesését, sőt még rosszabb folyamatokat is kiválthat....
F. William Engdahl azt állítja, hogy az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve, ami a legnagyobb amerikai magánbankok társulása, a XX. századi eleji létrehozása óta minden nagyobb pénzügyi összeomlást szándékosan, politikai okokból váltott ki.
A mai globális válsághoz vezető folyamatok legkésőbb 14 éve, a 2008-s pénzügyi válsággal kezdődtek, amikor az olcsó hitel politikája, a jelzáloghitel-buborék kipukkanása nyomán nemhogy szigorították volna a pénzügyi szabályokat, hanem még inkább lazították, és a kötvények kibocsátásával és felvásárlásával és a nullához közeli vagy negatív kamatlábak fenntartásával még inkább elmélyítették a negatív pénzügyi folyamatokat.
A globalizáció
A világméretű gazdasági és pénzügyi összefonódás, amit politikai indítékokból a II. világháború után a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer és a GATT vámokat és kereskedelmi korlátokat leépítő szabályzata biztosított, lehetővé tette, hogy a Nyugat, főként az USA, a nagyobb nyereség biztosítása érdekében kiszervezze az ipari termelését az alacsony bérszintű országokba. A kétpólusú világrend összeomlása, 1990 után Kína vált a legvonzóbb befektetési célponttá, ami magával hozta a vele szembeni adósság növekedését is.
A 2008-as pénzügyi válság, az olcsó hitelek miatt kialakult jelzáloghitel-buborék kipukkanása után, amikor néhány nagy befektető társaságot (a legismertebb a Lehman Brothers volt), hagytak csődbe menni, Kína attól tartva, hogy elveszti a megtakarításait, nagyszabású hazai fejlesztésekbe kezdett. Így a kínai kereslet növekedése a világméretű gazdasági hanyatlásnak is elejét vette.
A amerikai Fed és az Európai Központi Bank (EKB) azonban semmit sem tettek a pénzügyi visszaélések visszaszorítása érdekében. Sőt!
Már Nixon-elnök 1971. augusztusi döntése, amikor megszüntette az amerikai dollárnak mint a világ tartalékvalutájának a konvertibilitását, aranyra válthatóságát, utat nyitott az ellenőrizetlen globális pénzáramlásoknak és az olyan hatalmas bankhálózatok megteremtése előtt, amelyeket „túl nagynak nyilvánítottak ahhoz, hogy hagyják őket csődbe menni”.
A megtévesztő érvelés arra szolgált, hogy úgymond a gazdasági összeomlás elkerülése érdekében a közösség szempontjából felelőtlenül gazdálkodó, magánkézben lévő bankokat mentsenek meg és pumpáljanak fel még inkább pénzeszközökkel - az adófizetők által az államkasszába befizetett több százmilliárd dollár közpénzből.
A növekedés átka
Nem a reálgazdaság, de még a pénzügyi szektor rendbehozatala sem volt tehát igazából a pénzkibocsátás célja. A 2008-as pénzügyi válság óta a Fed és más nagy központi bankok, mint az EKB vagy az angol és japán központi bank példátlan nagyságú – emlékezzünk: kamatmentes, vagy negatív kamatozású – hitelt nyújtottak a nagy pénzintézeteknek azok megmentése érdekében.
2008 óta, az elmúlt 14 évben 25 billió dollárt pumpáltak a bankrendszerbe kötvények és jelzálog-fedezetű értékpapírok kibocsátásával és vásárlásával. Ezekből pénzekből a legnagyobb Wall Street-i bankok, mint például a JP MorganChase és a Citigroup, vagy a londoni HBSC és a Barclays milliárdokat kölcsönöztek vállalati ügyfeleiknek. Azok azonban nem a reálgazdaságba vagy a műszaki fejlesztésbe fektettek be, hanem arra használták a kölcsönöket, hogy a részvényeik értékét növeljék úgynevezett részvény-visszavásárlásokkal, s így növelhessék a kifizetett osztalékaikat is.
A Fed 2008-as lazítása óta 2020 közepéig mintegy 5 billió dollárt fektettek be részvény-visszavásárlásokba, ami a történelem legnagyobb tőzsdei felfutását eredményezte. A korporációk pedig 3,8 billió dollár osztalékot fizettek ki.
Az olyan vállalatok, amelyek korábban szinte sosem voltak nyereségesek, mint pl. a Tesla, maguk mögé utasították a Fordot vagy a General Motors-t is. Még nyereségesebbek voltak az olyan kriptovaluták, mint a Bitcoin, amelynek a piaci tőkeértéke 1 billió dollár fölé emelkedett 2021 végére.
A 2008-as mennyiségi lazítás óta a amerikai államadósság abszurd méreteket öltött. 2020 óta a Fed, az EKB, az Bank of England és a japán központi bank 9 billió dollár nulla kamatozású hitelt pumpált a világ bankrendszerébe.
A 2019-es politikai fordulat óta a Washington 10 billió dollárral növelte az amerikai államadósságot, ami így a Biden-kormányzat alatt a bruttó hazai termék 129 %-ára nőtt. A Fed pedig titokban, hatalmas kötvénybuborékot hozva létre 120 milliárd dollárnyi kincstári kötvény és jelzálogfedezetű értékpapír vásárlásával támogatta meg a Wall Street pénzintézeteit.
Energiaválság
A kamatemelés tehát nem az infláció mérséklését szolgálja, hanem inkább a világ gazdasági forrásai fölötti ellenőrzés megszerzését, beleszámítva abba a termelésen kívül a nyersanyagokat, a termőföldet, sőt a vizet is. Az inflációt pedig a kimerülő nyersanyagforrások helyettesítésére és az úgynevezett zöld energiaforrások bevezetésére való törekvés növelik a leginkább, ami műtrágya- és élelmiszerhiányhoz, valamint a földgáz és kőolaj árának robbanásszerű növekedéséhez vezet.
Az Európai Unióban mindezekhez még hozzájárulnak az orosz-ukrán háború miatt az orosz kőolajra és földgázra kivetett szankciók is, valamint az atom- és szénerőművek bezárása megfelelő helyettesítők nélkül. Mindezek törvényszerűen a gazdaság és az életszínvonal visszaesését hozzák magukkal.
A Fed döntésének hatása
A 30 év óta legnagyobb kamatemelés nemcsak az amerikai adósságbuborék leeresztését, hanem a 2008 utáni 303 billió dolláros globális adósságállomány nagy részének behajthatatlanságát is eredményezheti majd. Az emelkedő kamatlábakkal elvesztik értéküket a kötvények is, amelyek sokkal nagyobb hatással vannak a globális pénzügyi rendszerre, mint korábbiakban a részvények voltak.
Az amerikai jelzáloghitel-kamatok mára megduplázódtak, alig 5 hónap alatt 6 % fölé emelkedtek. A lakáseladások pedig visszazuhantak. Az amerikai vállalatok adóssága a 2006-os 9 billió dollárról a kamatok emelése hatására mára rekordmagas szintet ért el: meghaladja a 18 billió dollárt – ami tömeges csődökhöz vezethet.
A spekulatív Bitcoin kriptovaluta összeomlása is borítékolható, ha a befektetők rájönnek, hogy nem számíthatnak semmilyen mentőcsomagra. A Bitcoin tavalyi 3 billió dolláros piaci részesedése mára kevesebb, mint a felére csökkent, és tovább zuhan az értéke. Ugyanúgy zuhannak az amerikai óriásbankok részvényeinek értékei is, mintegy 300 milliárd dollárral csökkentek az utóbbi időben.
Nem tartható fenn tehát tovább a fogyasztás ösztönzése olcsó hitelekkel és értékpapírokkal. F. William Engdahl az Egyesült Államok elszegényedését és gazdaságának harmadik világbeli szintre süllyedését jósolja, mivel az államnak nincsenek eszközei a válságból való kilábalásra, amik még az 1930-as évek elején a nagy világgazdasági válság idején megvoltak. Engdahl felteszi azt kérdést is, hogy ki vásárolhatná fel a több billiónyi amerikai adósságot. És nem tartja valószínűnek még Kínát sem.
A buborék kipukkasztása
A mennyiségi szigorítással a Fed havonta több tízmilliárd dollár értékű kötvényt és egyéb pénzügyi eszközt von ki a forgalomból - ezzel és kamatlábak emelésével a hitelállomány csökkentését akarja elérni.
Tavaly a növekvő piacon a befektetők 1 billió dollár kölcsönt vettek fel részvények vásárlására, manapság viszont kénytelenek eladni a részvényeiket, hogy elkerüljék a csődöt. Ezzel az amerikaiak tízmillióinak nyugdíj- és egyéb megtakarításai is elúsznak.
A világ többi bankja is kénytelen követni a Fed kamatlábemelését, de ezzel sem tudják ellenőrzésük alatt tartani a vágtató inflációt és a várhatólag lavinaszerű csődöket.
A globális nem pénzügyi vállalati adósságok mintegy 27 %-a fölött kínai társaságok rendelkeznek, ami a becslések szerint 23 billió dollárnak felel meg. További 32 billiós vállalati adósságról pedig amerikai és európai uniós társaságok dönthetnek.
Eközben Kína az utóbbi 30 év legsúlyosabb gazdasági válságát éli át, és ezt még inkább elmélyíti a legnagyobb ügyfele, az USA gazdasági visszaesése.
Hasonlóan súlyos adósságválság előtt áll például Olaszország is, amit eddig csak az EKB negatív kamatainak segítségével sikerült elkerülnie. A kamatlábemelés miatt azonban ez a lehetőség is szertefoszlik.
Az óriási japán adósságállomány pedig egész Ázsia gazdaságát destabilizálhatja.
A kötvények árának csökkenésével a banktőke is kisebb lesz, így a bankoknak nem lesznek eszközeik és lehetőségük a gazdaság élénkítésére. Azok a nagy amerikai magánbankok, mint pl. a JP MorganChase, amelyek kevésbé vannak kitéve a kötvénypiac összeomlásnak, mert nagyobbrészt más, mérlegen kívüli származtatott eszközökben tartják az pénzeszközeiket, arra használhatják fel a küszöbönálló globális válságot, hogy rákényszerítsék a világot egy új központi banki digitális valuta elfogadására, amivel totális pénzügyi ellenőrzés alatt tarthatnak mindenkit. Szentandrási Tibor forrás: https://ma7.sk/gazdasag/a-vilaggazdasag-osszeomlasa-utan-megvalosulhat-a-globalis-penzugyi-ellenorzes