A világban pénzfelesleg van. Ha nem lenne, az orosz-ukrán (?) háború (?) sem tört volna talán ki és betéteinkért méltányos kamatot is kapnánk. Nem úgy mint ma, amikor a kamat „nagysága“ gyakorlatilag nulla vagy negatív...
A pénzhiányról és -feleslegről könyvtárnyi irodalom van. Ide tartoznak azok az irományok is amelyek az első középkori bankok létrejöttét dokumentálják.
De mi is a bank? Ezt az egyszerű kérdést ma már a gyerekek is meg tudják a maguk módján válaszolni. A szó eredete az olasz banca – pad, vagy asztal szóban keresendő, ami arra utalhat, hogy a régi pénzügyeket valamiféle asztal mellett ülve végezhették.
Sokan nem tudják, hogy a bankok kialakulása Olaszországban kezdődött a 12. században. Ehhez az kellett, hogy Leonardo Fibonacci Liber Abaci sikerrel alkalmazza a Kínából, Indiából és a Közel-Keletről importált matematikai tudást, t.k. az arab számok használatát, amely rendkívüli módon egyszerűsítette a számvitelt. Ezt alkalmazva Genovában gyorsan bevezették a ma is használatos kettős könyvelést.
Társadalmi és egyházi szinten a bankok működését a római katolikus egyház ellenőrizte. Tiltotta a kamatot, különösen az uzsorakamat számított nagy bűnnek. Hasonló volt az Iszlám és a Judaizmus hozzáállása is.
A bankok eleinte a kölcsönök és hitelek folyósításával foglalkoztak, amelyek a hosszú szállítási idők gazdasági áthidalását segítették. Mivel a kamat tiltott volt, kitaláltak mindenféle trükköt, hogy ezt az előírást megkerüljék. Ebben elsőként Giovanni Medici már 1397-ben jeleskedett, pl. hamis szerződésekkel, vagy akár úgy, hogy a hitelfelvevővel nagyobb átvett összeget irattak alá, mint amit valójában átvett.
A középkori, 16. - 17. századi banktevékénységek csúcsát azonban mégis a német (bajor) Fugger bankcsalád jelentette. Királyokat, császárokat is finanszíroztak, pl. támogatva a háborúban mindkét, egymás ellen harcoló felet (ugye, milyen ismerős?). Pénzverési joggal is rendelkeztek és hosszútávú bérleteik voltak a nemesfém-bányákra is. Óriási vagyont halmoztak föl Európában, Fugger Jakab 1525-ös halála után kimutatott vagyona 11 tonna arany értékével volt egyenlő. Ő pedig csak egy volt a kiterjed bankárdinasztiából.
Ami a betéti és hitelezési kamat viszonyát illeti, az sokat változott. A bankok kereskedése természetesen megkövetelte a (nem kis) nyereséget. Leegyszerűsítve elmondható, hogy a kettő közti különbség volt a haszonfelhalmozódás forrása.
Azonban soha nem történt meg az, aminek napjainknak vagyunk tanúi. A globalista tőkefelhalmozódás azt eredményezte, hogy nagy pénzfelesleg van a világban – nincs mire költeni (?). A tőketulajdonosok mindent elkövetnek, hogy lehetőleg minden emberfia kölcsönt, hitelt vegyen fel, a reklámipar egy nagy része speciálisan erre szakosodott. A hitelkamatok az évtizedekkel előttiek töredékére estek vissza, mert drágábban senki sem venne fel hitelt – pláne hosszútávút.
Mivel a tőketulajdonos elvárja a hasznot és (legalábbis papiron) garantálja a betétek biztonságát, a betétek kamatai gyakorlatilag a nullával egyenlők, ill. már negatívak is lettek, tehát a kliens fizet azért, hogy pénzét a bankra bízhatja. Kivételt képeznek – a paletta két oldalán - a bizonytalan befektetési kamatok és az államkötvények.
A betéti kamatok alacsony szinten való tartását többféle módon meg lehet valósítni, pl. a bankok közti kunkurenciával, növekvő inflációval és akár egy „kiadós“ háborúval és válsággócok kialakításával is a világban, kihasználva pl. a Covid-járvány okozta világgazdasági válságot is. Hasonló kihatással lehetne a „petrodollár“ több évtizedes világhatalmának megdöntése.
Ahogy a Fuggerek is tönkrementek a történelem viharaiban, úgy kell valaminek a közeljövőben történnie a mai nagy bankokkal is, mert a globalista óriástulajdonosok nem fogják ölbetett kézzel várni pénzük tönkremenetelét (vagyonuk jegelését). Az egyik leggyorsabb (és legelítélendőbb) hasznosítás mindig is a háború és a fegyvergyártás volt.
Most ne a háborúval és a fegyverekkel foglalkozzunk, hallunk róluk napjainkban éppen eleget!
Álmodozó típus vagyok, ezért tegyünk fel egy hipotetikus és nagyon leegyszerüsítet kérdést: mi lenne akkor, ha egy aránylag rövid időn belül a betétesek kivennék, ki akarnák venni a betéteiket? Garantáltan bedőlne a bankvilág, mivel egy banknak sincs annyi vagyona, hogy ezt egyszerre megtegye. Ha ehhez hozzájárulna az, hogy a hitelfelvevők csak minimális kamatot volnának hajlandók fizetni a kölcsönért, más volna a leányzó fekvése.
A legegyszerűbb megoldás azonban az volna, ha a dúsgazdagok vagyonuk, tőkéjük egy részét (pl. felét, egyharmadát) jótékonysági célból szétosztanák az emberek között.
Semmi sem történne, mert a világtőke, amiből most 95%-ban részesednek (OXFAM-jelentés), lecsökkenne mondjuk 62%-ra. A kiadott pénz pedig azonnal visszafolyna a megreformált kamatú bankokhoz, nem kis fejlődést generálva.
Mindez pedig mehetne háborúk és világelitek váltása nélkül, békében, nyugalomban.
Most pedig felébredtem...Jajjj!
Agárdy Gábor