A „várakozásoknak“ megfelelően Szlovákia elnök-asszonyának benyújtották a számlát, ill. megkapta a hadiparancsot. Nem régen azon morfondíroztam, hogy ennek a liberális-neomarxista őrületnek végig kell söpörnie a társadalmon. Ezt bizonyítja Hajtman Gábor írása is…(szerk)
Már szinte hozzászoktunk, hogy a különféle közvélemény-kutatások a Hlast és a Smert hozzák ki győztesnek. Ráadásul a Smer az elmúlt időszakban stabilan az első helyen van. A Smer és Hlas versenye még érdekesen alakulhat a jövőben, de nézzük meg azt, hogy ki követi őket, hiszen a Progresívne Slovensko (PS) szépen lassan a harmadik legerősebb párttá vált.
A PS európai értelemben egy balliberális párt, ezért is fura őket a szlovák jobboldalhoz sorolni. A szlovák politikatörténet alapján azonban mégis a jobboldalon helyezkednek el, még ha ideológiailag egy picit kilógnak is a sorból. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy jelenleg a Progresívne Slovensko a legerősebb párt azon az oldalon, ez pedig komoly kihívást is jelent a számunkra.
A legutóbbi parlamenti választáson azért nem sikerült a parlamentbe jutniuk, mert koalícióban indultak az akkor még Spolu nevezetű párttal. Óriási csalódásnak és kudarcnak vélték ezt az eredményt, az akkori pártelnök, Michal Truban le is mondott a pozíciójáról.
Helyét a roma származású Irena Bihariová vette át. A PS számára nem volt egy könnyű időszak, hiszen egyrészt parlamenten kívüli pártként nem kaptak sok lehetőséget, másrészt Irena Bihariová nem volt egy olyan pártelnök, aki újabb szavazókat szólított volna meg, politikája látványosan szociáldemokrata irányba haladt.
A fordulópont akkor következett be a PS számára, amikor tavaly májusban azt a Michal Šimečkát választották meg a párt élére, aki a 2019-es EP választáson mandátumot szerzett. A PS akkor is a Spoluval indult, és 20,11 százalékkal ők lettek a legerősebb párt, tehát ők küldték ki a legtöbb képviselőt Szlovákiából. A PS-nek akkoriban sikeres időszaka volt, hiszen abban az évben lett Zuzana Čaputová Szlovákia államfője.
Šimečka megválasztásával tehát a PS abban reménykedik, hogy újra visszatér az a fajta lendületük, amelyet 2019-ben sikeresen kihasználtak.
A közvélemény-kutatások alapján a PS valóban szárnya kapott, ám ne feledjük, 2020-ban is felülmérték őket. A PS javuló tendenciájához az is kellett, hogy az SaS meggyengüljön. A szlovák liberális szavazók nagy része csalódott az SaS-ben, hiszen ők is részesei voltak a kormányválságnak. A PS számukra új alternatívaként mutatkozhat, főleg úgy, hogy látszólag hitelesebb politikát folytatnak, mint az SaS.
Ráadásul Jaroslav Spišiak is belépett a pártba, aki egy újabb húzónévnek számít, így más választói réteget is megszólíthatnak.
A PS valóban hitelesebb alternatívát kínál a kávéházi liberális értelmiségnek, de mit érnek az ígéretek, ha azoknak nagy részük nem valósul meg? A PS túlzottan idealistán szemléli a világot. Az ő értelmezésükben csakis az ő szabályaik szerint valósulhat meg a tolerancia és az elfogadás. A kritikus hangokat szélsőséges bírálatnak vélik, és meg vannak győződve arról, hogy csakis az ő álláspontjuk a helyes.
A politikában ez nagyon veszélyes játék, hiszen ez sokkal jobban megosztja a társadalmat, és felerősíti az ellenoldalt, tehát aktiválja a szélsőjobbot. Egyelőre minden jel arra utal, hogy a PS jelentős szavazóbázist szólít majd meg, és komoly erőként jut be a parlamentbe. Aztán majd az idő megmutatja, hogy mennyire hálálják meg a választóknak a bizalmat. Ne ítélkezzünk előre, de jegyezzük meg, sokan csalódtak már a liberálisokban.
Hajtman Gábor: forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-ps-buborekvilaga kezdőkép: TASR