Izgalmas lenne feltenni azt a kérdést, hogy mi a közös a 2015-től tartó migrációs hullámban, a Covid-19 járványban valamint az egekbe szökött inflációban, az orosz-ukrán (proxy) háborúban és a mesterséges intelligencia (AI) „piacra dobásában“, rávetítve a közelmúltban lezajlott Davosi Világgazdasági Fórumra...
A válasz: látszólag semmi...
Mélyebb kutakodás után a nem politológiai műveltséggel rendelkező olvasó is rájön, hogy legalább három, de inkább több összefüggést talál.
Röviden, legegyszerűbben és legérthetőbben az „Ez itt a kérdés“ TV-műsorban mondta el Schiffer András: „...amit most látunk Davosból az leginkább annak a szimbóluma, hogy a pénz hogyan nyeli le a demokratikus államgépezeteket...“
Azonban a világ komplexitása már túl bonyolulut ahhoz, hogy csak egy vélemény alapján alkossunk egy egyszerű képet a világban lezajló történésekről.
Ha visszamegyünk a történelemben úgy 120 évet, akkor látjuk az összefügéseket az akkor V. Iljics Lenint Oroszországba szalajtók között és az EU Bizottsága elnökének megválasztása és mai ténykedése között. Ugyanúgy felsejlik a „filozófiai“ azonoság abban a támogatásban, amit Hitler kapott az 1930-33-as években az USA-ból és kapnak ma is különböző útvonalakon finanszírozott nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és az USA Amerikán kívüli tartományai és helytartói.
A 19. század közepén létrejött klasszikus liberalizmus a mai proregresszív neoliberális (és egyben neomarxista!) „hívők“ szemében egy elavult, szerencsétlen világnézet volt, aminek tönkre kellett mennie!
Néhány év nyugalom után - nagyjából 1875...1900 között - , amit térségünkben aranyéveknek is nevezhetnénk, megjelent a cári Oroszországban a bolsevizmus, kidugva szarvait az 1905-ös történésekben. Majd alig egy évtized után már állt a Nagy Háború, amit később I. Világháborúnak neveztek el és 15 millió halottat hagyott maga után. Az ezután fél Európát elárasztó kommunista métely „sem adta alább“, a II. Világháború 40 millió halottján kívül világszerte még 100 mnillió áldozatot „produkált“. Ezt a gyilkos világnézetet csak néhány évtized után lehett megfékezni, kiirtani máig sem sikerült – lásd pl. Észak-Kóreát.
A világ nem létező urai a londoni City-ből az USA-ba tették át székhelyüket és onnét vették kezükbe az akkori Eurázsiai térség sorsának további, számukra „gyümölcsöző“ irányítását. Milliárdos támogatásokkal és más, anyagi juttatásokkal hatalomra segítették Hitlert és nácizmusát és Mussolinit a fasizmusával.
Az ő ámokfutásuk nagyjából 1945-ben ért véget, amit térségünkben a nemzetiszocializmus idomított változata – a szovjet típusú szocializmus váltott fel, ami gyakorlatilag a 90-es évek elején szűnt meg és következményeit a mai napig nyögjük.
Nagyon ajánlatos átgondolni és megfigyelni az események lefolyását ezekben az időszakokban. Mindegyiknek volt valamilyen kezdete, egy felfutási fázisa, majd kiteljesedésé és uralkodási ideje, utána pedig egy lejtmenete és bukása. Az időtartamok és az intenzitások is eltérőek, ugyanúgy az áldozatok száma is más és más.
A davosi fórum valódi gazdái - mert az azon résztvevők csak kiküldött szolgák voltak - rájöttek, hogy a világméretű kommunikációs hálózat (Internet, TV-k, rádiók, stb...) kiépülése után az elbeszélési módokat befolyásolni tudó hatalom birtokosainak nem kell hasonlóan eljárni, mint az elmúlt 150 évben. A világ lakosságának csökkentése (mert az idei Davos is elsősorban erről szólt), más, szofisztikáltabb módszerekkel is elérhető. Ezt Davosban három nagy elbeszélési csomagba gyömöszölték, természetesen nagyon is sejtelmes formában, nehogy ebből nagyobb balhé lehessen.
Nagyon röviden: ezek az elbeszélési módok tökéletes ellenőrzés alá vonása, a többmilliárd ember informáltságát „helyes“ irányba történő terelése (zöld mozgalmak, gender, transzszex, BLM, LGBTQ, woke-izmus...) és az új technológiák kihasználása (robotizáció, mesterséges intelligencia, stb.).
Mindezt összevetve megállapítható, hogy egy új valaminek - aminek még neve sincs (legjobban a progresszív liberálkommunizmus fejezné ki a lényegét) - vagyunk a felfutó fázisában, amit az elefántcsonttoronyba bezárt világelit az irányított evolúció elérése érdekében hozott létre.
Az is világos lesz nemsokára, hogy a látszólag demokratikus állami berendezkedések semmit sem fognak tudni tenni ez ellen (lásd fent Schiffer András nézetét).
Majd pedig végezetül az is megállapítható, hogy ezek a társadalmi folyamatok mindig folytonosak és kitöltik „tervezett“ idejüket. Tehát nem várható idő előtti összeomlásuk. Kifejlődésük, kiteljesedésük és hanyatlásuk előre biztosított, mint mindig is az évszázadok során.
Ezek a folyamatok – amint e cikk szerzője látja – elkerülhetetlenek.
Tehát nem észrevenni ezt ugyanúgy bűn, mint nem felkészülni a leendő nagyon nehéz kihívásokra és történésekre.
Agárdy Gábor