Az olimpiai bajnok – Szenc szülötte – most lenne 90 éves (Szenc, 1932. 2. 14.). Ötévesen elveszítette édesapját, nem sokkal később a nevelőapját is. Előbb Pozsonyba költöztek, majd a háború végén Tapolcára. Édesanyja őt és a testvérét egyedül nevelte, a jó fizikumú, remek felépítésű Csermák önként vállalta, hogy a nemesgulácsi kőbányába megy dolgozni, hogy a család tudjon mit enni. 16-17 évesen pakolta a csillébe a köveket…
A tapolcai orvos, Papp Pál szeme akadt meg először a fiún, mert a doktor szenvedélyesen szerette az atlétikát. Papp úgy gondolta, a gerelyhajításhoz vagy a súlylökéshez ideális a fiú alkata, de Németh Imre nagy dobása után elhatározta az ifjú Csermák, hogy a kalapácsvetés lesz neki a megfelelő. Emellett mondogatták is neki, túl nyers az ereje a gerelyhez, jobban teszi, ha vált.
A Tapolcai Vasutas SK (1950–1951), a Tapolcai Lokomotív (1951–1955), a Tapolcai Törekvés (1955–1956), a MÁV TIAC atlétája; kalapácsvető (1957–1962). Kalapácsvetésben olimpiai bajnok (1952), olimpiai 5. (1956), olimpiai résztvevő (1960); Eb 3. (1954), Eb 8. (1958); angol bajnok (1954); négyszeres magyar bajnok (1953, 1954, 1956, 1957), 44-szeres magyar válogatott (1952–1961). Világcsúcstartó (1952: 60,34 m, a világon az első kalapácsvető, aki 60 méteren felül dobott), nyolcszoros magyar csúcstartó (legjobb csúcseredménye 1956: 62,59 m, egyéni legjobb eredménye 1960: 64,23 m). A magyar atlétaválogatott dobóedzője (1967–1970).
Sajnos, Szencen eméke (talán) feledésbe merült (vagy csak én nem tudok valami méltó megemlékezésről?).