Foto: Agárdy Gábor, Neszméri Tünde

Éberhard, Apponyi-kápolna: A Csemadok Országos Tanácsa, a Csemadok Szenci Területi Választmánya, a Csemadok alapszervezete és Éberhard Község Önkormányzata Éberhardra hívta az emlékezni és ünnepelni vágyókat a gyászos trianoni diktátum aláírásának 102. évfordulóján, amely 2010 óta a nemzeti összetartozás napja…/ag 035

A megemlékezést jelenlétével megtisztelte Czimbalmosné Molnár Éva, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője (ő tartotta az emlékbeszédet), Márvány Miklós, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa és Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke is. Az ökumenikus istentiszteleten imát mondtak és igét hirdettek Zsidó János nyékvárkonyi (volt éberhardi) esperes-plébános és Nt. Édes Ákos deáki református lelkész. A kápolnában aztán megkoszorúzták Apponyi Albert sírját és végezetül elénekelték nemzeti imánkat.
Az ebédszünet után a kultúrházban előadásokkal folytatódott az ünnepség. Trianoni témákról kaptunk sok érdekes információt Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójától és Anka László, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársától. Befejező kultúrbetétként a komáromi Gaudium Vegyeskar lépett fel Stirber Lajos vezetésével.

Szenc, Hősök Szobra: Mintegy 50 jelenlévő meghallgatta Klenovics Gábor, a Szövetség-Aliancia szenci elnökének nyitóbeszédét, amelyben t.k. ezt mondta:

„…Két évvel ezelőtt emlékeztünk meg a döntés 100-ik évfordulójáról. Az akkori megemlékezésre rányomta bélyegét a covid-járvány. Sajnos a mai napon sem tudunk kellő tisztelettel emlékezni a múltra, mert a mai mindennapokra a háború árnyéka vetül. Ugyanúgy, ahogy most ez a háború, úgy 102 évvel ezelőtt a trianoni döntés is megosztja az embereket, mindenki másként magyarázza és értelmezi. Sőt, egy évszázad távlatából sem lehet egyértelmű következtetéseket levonni: ami az egyik nemzetnek tragédia, az a másiknak ünneplésre okot adó esemény. Amig nekünk, magyaroknak azt jelentette, hogy Magyarországot megtizedelték, addig más nemzeteknek ez saját álmuk megvalósulásához, új államuk megszületéséhez vezetett. Tehát nem egyformán látjuk az eseményeket...“
(…)
„…A múltunkat, történelmünket ismernünk kell és át kell adnunk ezt a tudást és ismeretet gyermekeinknek, unokáinknak is. Azonban nem szabad a múlton keseregnünk, hanem előre kell tekintenünk a jövőbe, azt kell építenünk annak érdekében, hogy újabb 100 év múlva is legyen még magyar közösség a Felvidéken, Szencen, amely hozzánk hasonlóan nem feledi, mi történt 1920-ban Trianonban.
Ezért most gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáit, amelyek egyben szimbolizálják számunkra a jövőt, a megmaradást, a fejlődést!…“

Ezután Bošňák András káplán úr mondott fohászt és könyörgést, majd a jelenlévők elénekelték az „Isten, hazánkért térdelünk elődbe“ című egyházi éneket és nemzeti imánkat, ezután az ünneplők meggyújtották a megemlékezés mécseseit a Hősök Szobra előtt.