A több mint egy hónapos ünnepségsorozat után tett pontot a mai záróünnepség, amellyel befejeződtek a jubileumi 50. Szenczi Molnár Albert Napok…/ag118

A színházteremben az ünnepséget Oravec Veronika és Moore Emilia 6. oszt. tanulók énekükkel nyitották meg, ők bejutottak a Bíborpiros szép rózsa országos döntőjébe. Az ünnepi szónok Gál Sándor egészségügyi okokból nem volt jelen, helyette az „Így kezdődött - Visszatekintés a Szenczi Molnár Albert Napok indulására" című ünnepi beszédet Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke tolmácsolta.

Majd az Alapiskola "Szállj madár, szállj" címmel modern irodalmi összeállítása következett. Az ünnepi megemlékezést Kovács Koppány a Rómeó Vérzik zenekar frontembere és a Felvidéki és Érsekújvári Rockszínpad, valamint a Magyar Lovas Színház tagjának előadása zárta.

A folyosón az idén 70 éves Csemadok munkásságára visszatekintő molinókat lehetett megnézni.

A jelenlévők ezután a bejárati csarnokban megkoszorúzták Szenczi Molnár Albert domborművét. Záróakkordként a jelenlévőket meghívták egy kis frissítőre.

Ezennel lezárultak a jubileumi 50. Szenczi Molnár Albert Napok.

Gál Sándor ünnepi beszéde (Bárdos Gyula tolmácsolta):

- – – – – – – – – – – – – – – –

Így kezdődött - Visszatekintés a Szenczi Molnár Albert Napok indulására

Mind közönségesen, amit a református énekeskönyv XC-ik zsoltárként jelöl: "Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak. Mikor még semmi hegyek nem voltanak, hogy még sem ég sem föld nem volt formálva, Te voltál és Te vagy erős Isten, És Te megmaradsz minden időben."

Ötven évvel ezelőtt nem volt tudható, hogy lessz-é második, vagy ötödik, esetleg tízedik Szenci Molnár Albert Napok...

Azóta öt évtized zuhogott át rajtunk, s azóta ennek az öt évtizednek a küzdelmei, sikerei és kudarcai, vagy azok hordalékai rakódtak ránk és belénk -- építve, de inkább rombolva erőinket...

Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy volt, maradt erő és akarat és tiszta szándék a mindenkori folytatásra... Hogy Szenci Molnár munkásságának ébresztése a Polák családban született meg. Imre bácsi és a fiatalabbik Imre vetette fel előttem elsőül, hogy Szenc szülöttjének korszakos munkásságát fel kéne eleveníteni. Hogy ez miként történt meg, arról több írásomban számot adtam, s valahány megtalálható az A Szövetség című kötetemben.

Ezért most röviden szólnék arról hogy Szenci Albert munkássága milyen meghatározó mértékben járult hozzá a magyar nemzet és a magyar nyelv egyetemes felemelkedésének folyamatához, s minden tekintetben.

Anyanyelvünk történelmi létidejében volt néhány olyan jelentőségű korszakos esemény, amely döntően határozta meg anyanyelvünk fejlődésének irányát, alakulását és egyben megmaradásának biztonságát.

Ezek közül én az elsőnek, vagy legfontosabbnak Károly Gáspár magyar Bibliáját vélem -- a magyar református lelkészek a magyar hívőknek magyar nyelven hirdették a magasságos Isten igéjét. Amit a templomban, s azon túl is, mindenki értett!!! Azt is tudjuk valahányan, hogy a Biblia fordításánál, nyomdába vitelénél Göncön és Vizsolyban ott sürgölődött Szenci Molnár is... Feltehetően ott határozta el, hogy ő pedig magyarrá formálja a zsoltárokat...

A ránk maradt írott történelmünkből azokból és azok közül, akik életművükkel és életükkel is cselekvő részesei voltak e változásoknak és változtatásoknak gazdag névsort állíthatnék össze... Ők azok, akik a szükségből, olykor kényszerből erényt varázsoltak -- vagyis nyelvi jövőteremtésre vállalkoztak, felismervén, hogy a kor, a társadalom, a műszaki változások kikövetelik azoknak a nyelvünkbe való beágyazódását együtt annak megújításával.

Egyszerűen olyan új és "magyar hangzású" nevek kellettek, amelyek természete, logikája, szépsége, mondhatósága befogadó és újabb és újabb változási lehetőségekkel kínálja és gazdagítja az egyetemes magyar nyelvet és a magyar nemzetet.

Ezt a rövid áttekintést szétbonthatnám gazdag részletekre, a már említett Károlytól kezdve Kazinczy munkásságával, Baróti Szabó Dávid "magyar lantjának" nyelvi csodáival egészen Szabó T. Attiláig, aki az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár hatalmas, sok-ezer oldalas munkáját hagyta ránk "az tűzett melly, el hammahazatt volt izditani kezdém."

És ez a folyamat történelmünk során soha nem állt meg, bár időnként meglassult, vagy el is akadt, ám az emberi tudás, a történelmi változások folyamata megkövetelték nyelvünk gazdagítását, egyben szükséges megújítását is. Jeles tudósok hosszú névsorát sorolhatnám most, azonban én a legkiválóbbak közül is az egyik elsőt idéznem ide, e város szülöttjét -- Szenci Molnár Albertet.

A reformáció, Kálvin óriási vallási forradalma azért diadalmaskodott, mert felismerte azt a kicsinységet, hogy a szentírást, a Bibliát minden nemzet a magáénak tekinti attól kezdve, hogy az anyanyelvén olvashatja, vagy hallgathatja...

Ami Vizsoly és Göncruszka között megtörtént, az a mi számunkra a magyar nyelv egységesítését jelentette.

Röviden: Károly Gáspár és Szenci Molnár Albert tudtak valamit az anyanyelvről és nem kevés áldozatos munkát vállalva tettek is érte ,hogy megmaradjon.

A magyar Bibliát követően aztán Szenci Molnár Albert zsoltárai is -- százötven csodálatos költemény -- használatba került. Az a 150 csodálatos opusz, amelyet a Kárpát-medence magyarjai megjelenésük napjától mindmostanáig mondanak és énekelnek... Ami egy egészként ágyazódott nemzeti irodalmunkba és nyelvünkbe szervesülve él és élni segít valahányunkat.

Tudnivaló, hogy Szenci Molnár Albert a zsoltárok t a r t a l m á t fogalmazta át magyar költészetté, zömmel Balassi Bálint strófaképleteit felhasználva - a dallam adott volt.

E 150 zsoltár máig egyik legimpozánsabb , bár alig felhasznált alapbázisa nyelvünknek és irodalmunknak -- és igen! költészetünknek...

Ha a vers az anyanyelv ünnepe, akkor Szenci Molnár Albert zsoltárai ennek a ünnepnek fénylő ékkövei... Békét adnak, megőriznek és jövőt sugallnak a nemzet egészére -- akár egy következő évszázadra is. Mégpedig azáltal, hogy népköltészetünk alakulásának egésze és regionális változata -- az anyanyelv párhuzamait erősítve élt és fejlődött, és általa megépült a magyar nyelv új katedrálisa: a népköltészet és a műkötészet párhuzamait egyesítve áll ma is...

Lényegében ezek az "énekelt költemények" Kálvin reformációjának győzelmét jelentették és erősítették... Hogy százezrek énekelték és éneklik még ma is vasárnaponként és egyéb ünnepeinken

mondjuk a XC. zsoltárt: " Tebenned bíztunk, eleitől fogva..." vagy a "Mint a szép híves patakra" címűt.

És ezek a költemények a későbbiekben a magyar poétika máig érő folyamatának meghatározóivá lettek... Ami lényegét tekintve Ady Endre munkásságában jutott el egyféle teljességig...És folytatódott József Attilával a mélységekbe: "Nincsen apám se anyám, se Istenem, se hazám...

És már a mi időnkben Juhász Ferenc és Nagy László életművének nyelvi szépsége adja a százötven zsoltár ma is élő és megtartó értékét és értelmét végig, át a XX. és immár a XXI. századon...

Történelmi tényként írom ide, hogy Marot és Béza francia nyelvű zsoltárait Szenci Molnár Albert nem egészen száz nap alatt fordította magyarra. Amit, tapasztalataim alapján állíthatok, óriási bravúrnak tekinthető... Az is!

Azonban van még egy -- de lehet több is -- olyan történelmi nagyságú cselekedte Molnár Albertnek, amiről, alig is esik szó. Mint például a Biblia átdolgozása-fordítása és javítása. Ez a "magyarított" Szent Könyv 1608-ban jelent meg, Hanauban s e "megékesített" kiadást azóta is használjunk...

Amit pedig a magam részéről ez-irányban elvégezhettem, mindössze annyi, hogy a Csemadok járási elnökeként Kassa Fő-utcáján Kazinczy és Baróti Szabó Dávid emléktáblája előtt is tiszteleghetünk. Mindkét munka Bartusz György kitűnő alkotása... A szenci emlékmű megalkotásához csupán annyi a közöm, hogy a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társasága társelnökekén Nagy János négy makettje közül az Szencen lévőt javasoltam felállítani.

S végül: a szenci bíró és a városi tanács 1510. februárjában hazaszólító, hosszú levelet írt Molnár Albertnek. " Az Úr Isten békességet adott Kegyelmed bízást jöhet közibénk... Meglátja Kegyelmed, hogy mi is városostul háládatlanok nem leszünk... és örömest is látjuk Kegyelmedet..."

S utóiratban még azt írja a város bírája: "Kegyelmednek elsőben városostul öt aranyat küldünk, kit Kegyelmed jó néven vegyen."

Hogy a hazahívó levélnek lett-e foganatja, arról nem tudok.

De megtörténhetett!

Szenci Molnár Albert nagy utazó volt.

Kedves barátaim! Félszáz esztendő egy emberöltőnyi idő. Amikor a régi könyvtárban megnyitottam az első Szenci Molnár Albert Napokat Nagy János kisplasztikai munkáiból, azzal a hittel tettem, hogy egyazon alázatos szolgálói és megtartói lehetünk anyanyelvünknek kultúránknak és nemzetünknek amiként Szenczi Molnár Albert és vele együtt nemzedéktársai voltak.

Külön örömömre szolgált, hogy Kolozsváron, úgy harminc évvel ezelőtt fejet hajthattam sírjánál...

Évtizedek óta mondom és írom, hogy minden, ami velünk, bennünk és általunk megtörténik, az a nyelvben és a nyelv által történik meg. Mert az anyanyelv a nemzet legfőbb attribútuma.

Őrizzük szépségét, szépséges csodáját!

Valahányatokat szertettel köszönt: Gál Sándor