Foto: Gimi
Október 23-án a nemzeti ünnep alkalmából a Rákóczi Szövetség által meghirdetett Diákutaztatási Program keretében elnyert utazási támogatásnak köszönhetően a Közös Igazgatású MTNY Iskola - Szenczi Molnár Albert MTNY Gimnázium részt vett egy egynapos kőszegi kiránduláson.../kzs
Iskolánkban, lassan olyan hagyomány teremtődik, hogy az 1956-os eseményekre az anyaország területén emlékezünk. Sőt, az idén még inkább kiszélesítettük földrajzi látókörünket és Ausztriába is átlátogattunk. Tényként határozhatjuk meg, hogy iskolánk gimnazista diákjai élénken érdeklődnek a történelem iránt. Főleg a XX. századi események mozgatják meg fantáziájukat. A tanítási órák beosztását most kicsit megelőzve, egy nagyon fontos nemzeti, de ugyanakkor a nemzetközi helyzetre is hatást kiváltó eseményre fókuszáltunk október 21-én. A történet előzményeihez hozzátartozik, hogy iskolánk igazgatója, Kontár Zsuzsanna, szeptember végén részt vett egy kőszegi baráti látogatáson Szenc város elöljáróival, ahol Keszei Balázzsal találkozott, az ottani Jurisich Miklós Gimnázium igazgatójával, és felvázolta egy testvériskolai kapcsolat lehetőségét a két oktatási intézmény között. A pozitív válasz és néhány elektronikus levélcsere után megszületett a döntés, hogy iskolánk diákjai ebben az évben az 56-os eseményekre Kőszegen, illetve Rőtfalván fognak emlékezni. A tanulmányi kirándulás reggel hét órakor kezdődött, amikor iskolánk diákjai, és a négy kísérő pedagógus autóbuszra szállt és elindultunk Ausztria felé, Köpcsény (Kitssee) irányába. Az ausztriai kitérőt több okból is választottuk. Egyrészt az út rövidebb és járhatóbb Kőszeg felé, másrészt elszerettük volna magyarázni a diákoknak többek között azt is, hogy milyen volt Ausztria szerepe az 1956-os forradalom idején és közvetlenül a leverését követő időszakban. Ugyebár 1955-ben, a nemzetközi szerződések értelmében a szovjet katonák elhagyták Ausztriát és Ausztria egy gazdaságilag és politikailag semleges országgá vált. Szerepe az 1956-os eseményeknél annyi, hogy a nyugati humanitárius segítség nagy része ezen az országon keresztül jutott Magyarországra. Másrészt az emigráns magyarok 200 000-es tömege a forradalom leverése után nagyrészt Ausztrián át távozott külföldre. A rövid köpcsényi csokoládégyár látogatás után, amely szintén élményszámba ment, folytattuk utunkat Ausztrián át Kőszeg felé. Csak megjegyzésképpen, aznap hat alkalommal léptünk át különböző határvonalakat, ami a mai diákok számára semmilyen rendkívüliséget nem képvisel, a kísérő pedagógusok számára viszont még mindig emlék, amikor több órán kellett várakozni akár a csehszlovák-magyar határon. Körülbelül tizenegy órakor érkeztünk Kőszeg városába, ahol nagyon rövid keresés után megtaláltuk a Jurisich Miklós Gimnáziumot. Az iskola igazgatója Keszei Balázs és igazgatóhelyettese Móricz Imre már az autóbuszon üdvözölt minket. Rövid tájékozódási műveletek után elfoglaltuk helyünket az iskola dísztermében, ahol a tépett, lyukas (bolsevik címer nélküli) nemzeti lobogó szemléltette, hogy az iskola intenzíven készül a 23-i nemzeti ünnepre. De ott és akkor nem a fogadó, hanem a vendég iskola diákjai, tehát a szenci diákok léptek fel 56-os zenés-verses műsorukkal. Pongrácz Flóra tanárnő vezetésével diákjaink csoportja ismét egy tömör, de lényegre törő összeállítást adott elő, amely mindenki számára hangulatában idézte meg az 1956-os eseményeket. A dalok, versek a lelkesedésről, a szabadság iránti vágyakozásról, s végül a lemondásról, keserűségről szóltak, egyfajta korképet nyújtva a forradalmat követő közhangulatról. Örülünk, hogy egyre több jó hangú és hangszeres tudással rendelkező diák látogatja iskolánkat. Köszönjük a tanárnőnek is, hogy relatív rövid idő alatt felkészítette diákjainkat erre a különleges alkalomra. A műsor után következett a kollégiumi finom ebéd, majd lehetőség nyílt a vendéglátó iskola közelebbi megismerésére is. Ahogyan azt az igazgató úr ismertette a Jurisich Miklós Gimnáziumot 400 diák látogatja. Saját kollégiuma van és a tanári kar 45 tanárból áll. Egy nagyon régi, 300 éves múltra visszatekintő oktatási intézményről van szó, amelynek padjait számos ismert személyiség és tudós koptatta. Maga a rőtfalvai túra története is az iskolához kapcsolódik. Ugyanis 1956-ban, ahogyan ismertetve voltunk, nagyjából egy héttel a budapesti események után, az iskola diákjai és tanárai, a város polgáraival karöltve fogták magukat és átmentek az akkor szigorúan őrzött határvonalon a legközelebbi ausztriai faluba Rőtfalvára, ahol zászlócserére és közös misére került sor. Nagyon sokan akkor találkoztak először régi ismerőseikkel, rokonaikkal a második világháborút lezáró időszak óta. A kőszegiek így élték meg a szabadság rövid időszakát 1956 októberében. Tehát a kőszegi diákok, tanárok, polgárok erre az eseményre emlékeznek minden októberben, és ebben az évben mi is részesei lehettünk ennek a becses megemlékezésnek. A megemlékezésen kívül megtekintettük a rőtfalvai római katolikus templomot, valamint a Himnusz és a Szózat közös eléneklése után megkoszorúztuk a két világháború elesett katonáinak emelt emlékművet. A megemlékezés után visszamentünk Kőszegre, ahol még két órát töltöttünk. Az idegenvezetőink Oroszné Kupi Terézia (Kőszeg) és Molnárné Polgár Katalin (Rőtfalva) tanárnők voltak, akiknek így is szeretnénk megköszönni fáradozásukat. Sok új, érdekes információval lettünk gazdagabbak a felsorolt helységek történelmével, helyrajzával, kulturális hátterével és örökségével kapcsolatosan. Néhány gondolat Kőszeg városáról. Kőszeg, Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében fekszik. Gazdag múltja révén sokszor jelentős szerepet töltött be Magyarország és Ausztria történelmében. Már 1328-ban királyi városi címet kapott. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte városát a török elleni támadástól, ezáltal megakadályozva Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását. A város sikeres helytállása először a hírnevet, majd a gazdaság felvirágzását hozta el. Mivel ezt követően a háborúk már elkerülték, mára Magyarország műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett. A történelmi városközpont felújításáért 1978-ban Hild János-díjat kapott, majd 2004-ben a Magyar Televízió nézőinek szavazata alapján az „Az év települése” címet érdemelte ki. A városban három kultúra keveredik: a magyar, a német és a horvát. A németek a 200 évig tartó osztrák fennhatóság alatt települtek be, míg a horvátok a török támadását követően. A gazdaságilag fontos szőlészetet és borászatot a rómaiak honosították meg, majd erről 1279-ben is említést tesznek, illetve az 1740-től vezetett „Szőlő Jövésnek Könyve” ad tanúbizonyságot. A városhoz kötődő híres emberek közül elsők között említendő Ottlik Géza író, az Iskola a határon című könyv szerzője és Chernel István ornitológus, a síelés megszállottja, valamint Lóránt Gyula, az Aranycsapat tagja. A beszámoló végén mégegyszer szeretném kiemelni a vendéglátó iskola igazgatójának és pedagógusainak közvetlenségét, barátságosságát és vendégszeretét. Mivel Kőszeg a mi városunk testvérvárosa is, remélhetőleg egy hosszú, gyümölcsöző testvériskolai kapcsolat első fontos lépését tettük meg ezzel az iskolalátogatással és megemlékezési eseménnyel. Végül, de nem utolsósorban szeretnénk megköszönni a Rákóczi Szövetségnek, hogy anyagi támogatásával hozzájárult a tanulmányi kirándulás utazási költségének a teljes fedezéséhez. Köszönjük a diákok nevében is!
Mgr. Sándor Zoltán
koszeg 1
koszeg 25 resize
koszeg 13 resize
koszeg 10 resize
koszeg 12 resize
koszeg 14 resize
koszeg 15 resize
koszeg 16 resize
koszeg 20 resize
koszeg 21 resize
koszeg 22 resize
koszeg 23 resize
koszeg 24 resize
koszeg 2 resize
koszeg 3 resize
koszeg 4 resize
koszeg 5 resize
koszeg 6 resize
koszeg 7 resize
koszeg 8 resize
koszeg 9 resize