Sokadik választásokra készülünk a rendszerváltás óta. A középkorú és idősebb generáció tagjai szinte sportot űzhetnénk abból, ki tud több választási szlogent, korábban elhangzott ígéretet elsorolni. Társadalmunk egészére ingerültség, csalódottság, frusztráltság és az ebből adódó választási közöny jellemző...
Ilyen körülmények között nehéz választásra buzdítani bárkit is, pedig – bár ez is már sokszor elhangzott – az idei parlamenti választás vízválasztónak tűnik.
Bár kulturális szervezet vagyunk, nem dughatjuk homokba fejünket. Csemadokosként elemi érdekünk, hogy a pozsonyi törvényhozásban olyan személyek döntsenek rólunk (is), akik értünk döntenek.
Ki az, aki értünk dönt? Nyilván olyan politikai erő képviselői, akik számára a nemzeti kultúra, anyanyelv, művelődés, hagyományőrzés mondanak valamit. Akik úgy érzik, hogy minden nemzetnek, annak is, aki számbeli kisebbségben él, kijár a jog arra, hogy használja anyanyelvét, kellő támogatást kapjon kultúrájára és iskoláira, gyarapodjon a közössége, ne érezze másodrendűnek magát saját szülőföldjén. Ráadásul, az sem elvetendő, ha ez a politikai erő valóban erőt képvisel, számban, személyben, jellemben.
A felvidéki magyarság évek óta élvezi az anyaországi támogatásokat. Ennek köszönhetően gyarapodott gazdasága, újultak meg templomai, óvodái, épültek bölcsődéi, működnek iskolái s még sorolhatnám. Nem utolsó sorban pedig, a Csemadok is jelentős mértékben részesül a támogatásokból. Mély hálát érzünk emiatt, de lelkünk mélyén talán mindannyian megfogalmaztuk: nem biztos, hogy ez a dolgok egyedüli rendje. Hisz a nemzet tagjai vagyunk, ezért élvezzük a segítséget, ám adóinkkal a szlovákiai költségvetést gyarapítjuk, itt élünk, ez a szülőföldünk. Ezért alapvető jogunk a minden állampolgárt megillető támogatási rendszert úgy élvezni, hogy nemzetiségi kultúránk, iskolaügyünk, régióink gazdasági ügyei, egész életünk megfelelő támogatást élvezzen, közösségünk fejlődjön, kultúránk gyarapodjon.
Ezek alapvető igények, nem elrugaszkodottság, őshonos nemzeti közösségként erre jogunk van, az alkotmány is garantál ebből ezt-azt.
A jogérvényesítéshez azonban a fent említett politikai erő szükségeltetik. A jogérvényesítés törvényekkel és azok végrehajtásával történik. A jogérvényesítés feltétele a jó törvény. A jogérvényesítés módja a törvényhozásba való beleszólás. Esetünkben magyar ajkú és lelkű emberek által, magyar politikai erő által.
Mi köze ehhez a Csemadoknak, kérdezheti a kedves olvasó. Nagyon sok köze van ehhez. Ugyanis társadalmi és közművelődési szövetségként felelősséggel bírunk közösségünk irányába. Felelősségünk van abban is, hogy kivel működünk együtt, milyenek kapcsolataink más szervezetekkel, civilekkel, politikusokkal, egyénekkel. De abban is felelősségünk van, hogy józanul körül tekintsünk, tájékozódjunk életünk dolgairól és körülményeiről, a lehetséges kilátásokról. A lehetséges jövőről. És akár politizáljunk is, ha kell.
Jelen esetben ez a felelősség a választás felelőssége. Hisz sokan pontosan tudják, a választás során kiben bíznak, ám nekünk, csemadokosoknak véleményt illik formálnunk, és emellett illik kiállnunk.
Nem rejtem véka alá saját véleményem. Szeptember 30-án én a Szövetség pártot fogom támogatni voksommal. Ez az egyetlen magyar párt. Ez az egyetlen párt, mely sallangmentesen vállalja fel ügyünket. Tény, hogy sok a bizonytalanság, sokan vágnak alá a magyar egység gondolatának, eszméjének. Talán lehetne csinálni jobban is. De akkor is ez az a párt, amelyik azokat a gondolatokat igyekszik megvalósítani, melyekről fentebb beszéltem. Azon kételkedőknek üzenem, akik szerint nincs esély, nem jut be a párt, nos, lehet. De ha nem támogatjuk szavazatainkkal, akkor nem lehetséges, hanem biztos a kudarc. A felvidéki magyarságnak pedig nem a kudarcért kell küzdenie, hanem a sikerért. Ergo, minél több szavazunk a nekünk jó erőre, annál esélyesebb a siker.
Érdemes-e szlovák pártot támogatni? Az elmúlt 5-10-15 év megmutatta, hogy azok a szlovák politikusok, férfiak, nők egyaránt, akiket vállunkra vettünk, akikre közülünk is sokan szavaztak, akiket a közösségi hálón éltettek, végül csalódást okoztak a felvidéki magyar közösségnek. Teljesen fölösleges tehát őket támogatni, hisz kapnak ők elég támogatást máshonnan.
Hiszek abban, hogy az élet minden területén a sajátjaink mellett kell kiállni. Legyen az család, közösség, nemzet. Lehet bírálni, jószándékkal kritizálni, változásra törekedni. De támogatni azt érdemes, aki a miénk, aki értünk él, cselekszik. Kérem, ezt fontolják meg szeptember 30-án és szavazzanak a Szövetségre, az 18-as listára, az egyetlen magyar listára. Én így teszek.
Kiss Beáta forrás: Csemadok