Legyünk realisták, a felvidéki magyarság több mint százéves történelmének nem túl sok, hatékonyságát hosszú évtizedekben mérhető közösségi kapaszkodója van, mai megnevezéssel azt is mondhatnánk, nem dúskálunk a felvidéki magyar brandekben...
Az egyik ilyen, sőt valószínűleg a legmélyebb gyökeret vert, hatásában legerőteljesebb fogódzónk a Csemadok, amely lassan 8 évtizede formálja a közösségi létünket, hol erősebben, hol gyengébben. Hatalmi pressziók, anyagi ellehetetlenítés, megosztottság – mindent megélt már a szervezet, és ha néha viharverten is, de mindig túlélt minden lelketlen támadást, és tovább tudott lépni. A hétvégi tisztújító közgyűléssel, Kiss Beáta megválasztásával most egy új fejezete kezdődik társadalmi-kulturális szervezetünknek.
Egy korszakot zárt le a Csemadok Ipolynyéken, hiszen a korábbi elnök, Bárdos Gyula 2012-től állt a szervezet élén. Nehéz évek voltak, közösségünk minden rezdülésére a politikai megosztottság nyomta rá a bélyegét.
Vitathatatlan, Bárdos Gyulának számos érdeme van abban, hogy a szervezet ma is él és aktív, évekig személyes jelenlétével erősítette a rendezvényeket, nem volt rest a legkisebb faluba sem elmenni, hogy ily módon is deklarálja a kultúra fenntartó erejét.
A legmeghatározóbb azonban az az integratív erő, ami a munkáját jellemezte, legyen szó politikáról, avagy Csemadokról. A kíméletlen árokháború idejében is jó érzékkel irányított, minden megszólalásával a metszéspontokat, a közös érdekeket hangsúlyozva, és nem engedte, hogy a Csemadok ideológiai hadszíntérré változzon.
Az új elnöknek a magyar politikum megosztottságának a terhével már nem kell megküzdenie, de lesz feladata éppen elég.
Mert az aligha tagadható, hogy a Csemadoknak új lendületet kell adni: innovatív célokra, strukturális reformokra és újfajta kommunikációra van szükség, ha megakarja tartani a közösségben eddigi meghatározó helyét, mi több, az is eltökélt szándéka, hogy levetkőzve a múlt századi, megcsontosodott mechanizmusokat, modern, vonzó közösséggé változtassa a szervezetet. Az elmúlt hónapok azt mutatták, ezzel a kihívással az elnökjelöltek nagyon is tisztában vannak, és ehhez szabták a programjaikat is.
Az elmúlt heteknek már az is adott egyfajta dinamizmust, hogy ezúttal nem a kényelmes, előre lefutott egyjelöltes választás volt, hanem programok és elképzelések csörtéit láthattuk.
Abban a jelölteknek nem is volt vitájuk, hogy a Csemadok megújulásra szorul, a változáshoz vezető utat képzelték másképp, ám abban Kiss Beáta és Petheő Attila, illetve Hrubík Béla is (ő a kongresszuson, ahogy az várható volt, Petheő javára visszalépett) egyetértett, hogy a finanszírozás kulcskérdés, az alapszervezeti hálózatra is sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, és olyan szervezetté kell alakítani a Csemadokot, amely a fiatalokat is megszólítja és a közösségben tartja – ez utóbbi talán nem is megugorhatatlan cél, tekintve, hogy az új elnök egyetemi közegből jön – jelenleg ugyanis a generációs szakadék az egyik fő feszültségforrás, a megújhodás általános igénye pedig nem engedi az eddigiek konzerválását.
Az elnökválasztási hadjárat nem volt indulatok nélküli, és a demokratikus verseny sajátossága, hogy folyamatosan éleződik, a kérdés az, sikerült-e Ipolynyéken zárójelbe tenni a polarizálódást.
Az első nyilatkozatok biztatóak, de az idő mutatja meg, hogy az elnök képes lesz-e az elmérgesedett belső viszonyokat kezelni. A higgadtság, a határozottság és a nagyvonalúság, ha teljes egyetértést nem is, de megnyugvást hozhat. Ehhez jó elrugaszkodási alap lehet Kiss Beáta vállalása, hogy átfogó szervezeti állapotfelméréssel kezdi a munkáját, amiből kirajzolódhatnak a gondok.
Időről időre fellángol a vita, politizáljon-e a Csemadok? Árnyalná a helyzetet, ha a közgondolkodás a felkorbácsolt hangulatú megfogalmazások helyett inkább a Csemadok és a politika viszonyát próbálná szűkebb keresztmetszetbe helyezni.
A politikacsinálás a politikum feladata, ez alapvetés, ugyanakkor kisebbségi közegben, amikor sok kormányzati döntés a bőrünkre megy, egy társadalmi-kulturális szervezet részéről dőreség, sőt, felelőtlenség, ha hallgat, vagy alibista módon hárít, amikor éppen kiszervezik alólunk a KultMinort, iskoláinkat a racionalizálás jelszavával szántják be, netán éppen a megyehatárokat húzogatják a fejünk fölött. Dr. Balogh Csaba nagykövet fogalmazta meg a legpontosabban a ma7-nek nyilatkozva: „mindenkinek kutya kötelessége beállni a felvidéki magyar politika mögé“. Úgy gondolja, a politikától való távolságtartás érthető volt, amíg a megosztottság időszakát éltük, de most már minden társadalmi, kulturális és egyházi szervezetnek, így a Csemadoknak is erős hátországként, szakmai és szervezeti szempontból is, a siker érdekében ott kell állnia a Magyar Szövetség mögött.
Tagadhatatlanul megosztó téma, az új vezetésnek azonban fel kell vállalnia, érvekkel kell meggyőzni mindenkit, hogy a politikumot segíteni kell, mert erős érdekérvényesítés nélkül lassú sorvadásra leszünk ítélve, és nyelvünk, kultúránk is másodlagossá válna.
Ma még a Csemadok erős hívószó, megkérdőjelezhetetlen érték, a Kiss Beáta vezetésével most kezdődő munka legfontosabbja, hogy ezeket a fundamentumokat megőrizve új tartalommal is megtöltse a szervezetet, olyanná alakítva azt, ahol nem csupán a rendezvények a fontosak, de minden felvidéki magyar, korosztálytól függetlenül, közösségre lel. Nehéz vállalás, de nem lehetetlen.
Molnár Judit forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/regi-brand-uj-tartalom