Mátis Rudolf: Diplomával bőröndben

Ezért is fogyatkozunk…nemcsak Szencen!

Ritkán kezdem borúlátó felütéssel a véleménycikkeimet, most azonban nem tudtam ezt kikerülni. Szlovákia lassan-csendben veszíti el a jövőjét. Nem egy látványos gazdasági összeomlás, nem háború vagy természeti katasztrófa miatt, hanem azért, mert a fiataljai egyre nagyobb számban döntenek úgy, hogy külföldön képzelik el a jövőjüket…

Az elmúlt években megfigyelhetővé vált, hogy egyre több frissen érettségizett tanuló Brnóba, Prágába, Bécsbe vagy Nyugat-Európa valamelyik városába készül továbbtanulni vagy dolgozni. Ezzel alapjáraton még nem lenne különösebb gond - külföldön jobb munka- és oktatási lehetőségek vannak - a baj inkább azzal van, hogy rengetegen közülük ott is maradnak.

A kivándorlás mögött persze nem egyetlen ok áll. Sokkal inkább egy lassan felgyülemlett társadalmi kiábrándultság, amelyet a fiatal generáció nap mint nap érez. Egy huszonéves ma Szlovákiában gyakran azt látja, hogy kemény munkával sem tud önálló életet kezdeni.

Az ingatlanárak az egekben, a fizetések sok szakmában messze elmaradnak a nyugat-európai szinttől, miközben az életszínvonalbeli különbségek elégedetlenséget váltanak ki. Egy fiatal ma már pontosan tudja, hogy ugyanazzal a diplomával vagy szakmai tudással Ausztriában, Németországban vagy Csehországban akár kétszer-háromszor akkora fizetésre is számíthat.

De a probléma ennél mélyebb, és nem kizárólag az anyagi dolgokról van szó. Sokan azért mennek el, mert már nem hisznek abban, hogy Szlovákia hosszú távon kiszámítható, igazságos és fejlődő ország lehet. A folyamatos politikai feszültségek, a korrupciós botrányok, az egészségügy állapota vagy az oktatási rendszer lemaradása mind azt sugallják, hogy a jövőjüket nem tudják az országban tervezni. Egy tudatosan gondolkodó fiatal számára pedig a jövőkép a legfontosabb kérdés.

Sok felvidéki fiatal helyzete ráadásul még összetettebb. Ők gyakran már középiskolás korban megtapasztalják, hogy a boldogulás érdekében több ország között kell egyensúlyozniuk. Magyarország, Csehország vagy Ausztria nemcsak gazdasági lehetőséget jelent számukra, hanem sok esetben szakmai és kulturális nyitottságot is. Egyre többen érzik úgy, hogy külföldön jobban értékelik a tudásukat, könnyebben érvényesülhetnek, és modernebb környezetben építhetnek karriert.

Az elvándorlás lassan társadalmi normává válik. Ma már egy fiatal döntését, hogy külföldre költözik, szinte senki nem kérdőjelezi meg. Sokszor egyenesen a szülők bátorítják gyermekeiket arra, hogy próbáljanak szerencsét külföldön, mondván: “Ebben az országban nincs jövő”. Ez pedig hosszú távon rendkívül veszélyes gondolkodás. Egy ország ugyanis nemcsak gazdasági adatokból áll, hanem emberekből, közösségekből, ambíciókból és tervekből. Ha a legtehetségesebb, legképzettebb fiatalok folyamatosan távoznak, annak előbb-utóbb komoly következményei lehetnek.

De vajon mit lehetne tenni ez ellen? A válasz nem egyszerű, és csupán politikai kampányokkal meg sem lehet oldani. A fiataloknak nem csupán kedvezőbb bérezési feltételeket kell biztosítani, hanem működő oktatást, kiszámítható egészségügyet, elérhető lakhatást és olyan országot, ahol a teljesítménynek valóban értéke van. A fiatal generáció nem vár nagy csodákat, csupán azt szeretnék, hogy érdemes legyen az országban maradni.

Szükség lenne arra is, hogy az állam végre egyenrangú partnerként tekintsen a fiatalokra, ne pedig mintegy statisztikai adat kezelje őket. Több támogatást kell nyújtani a pályakezdőknek, kedvezőbb munkakörülményeket biztosítani, teret kell adni a kreativitásnak, és nem akadályokat gördíteni eléjük, hanem megadni a lehetőséget a fejlődésre. Emellett fontos lenne az is, hogy a politika végre ne állandó konfliktusforrás legyen, hanem stabilitást és bizalmat sugározzon.

A fiatalok többsége nem azért megy el, mert nem szereti Szlovákiát. Éppen ellenkezőleg. Sokan közülük fájó szívvel hagyják itt a családjukat, a barátaikat, az otthonukat. Azért vágnak bele a külföldi kalandba, mert úgy érzik, máshol több esélyük van emberhez méltó, nyugodt és kiszámítható életet építeni. És amíg ezen nem sikerül változtatni, az ország továbbra sem lesz vonzó a fiatalok számára.Az elmúlt években megfigyelhetővé vált, hogy egyre több frissen érettségizett tanuló Brnóba, Prágába, Bécsbe vagy Nyugat-Európa valamelyik városába készül továbbtanulni vagy dolgozni. Ezzel alapjáraton még nem lenne különösebb gond - külföldön jobb munka- és oktatási lehetőségek vannak - a baj inkább azzal van, hogy rengetegen közülük ott is maradnak.

A kivándorlás mögött persze nem egyetlen ok áll. Sokkal inkább egy lassan felgyülemlett társadalmi kiábrándultság, amelyet a fiatal generáció nap mint nap érez. Egy huszonéves ma Szlovákiában gyakran azt látja, hogy kemény munkával sem tud önálló életet kezdeni.

Az ingatlanárak az egekben, a fizetések sok szakmában messze elmaradnak a nyugat-európai szinttől, miközben az életszínvonalbeli különbségek elégedetlenséget váltanak ki. Egy fiatal ma már pontosan tudja, hogy ugyanazzal a diplomával vagy szakmai tudással Ausztriában, Németországban vagy Csehországban akár kétszer-háromszor akkora fizetésre is számíthat.

De a probléma ennél mélyebb, és nem kizárólag az anyagi dolgokról van szó. Sokan azért mennek el, mert már nem hisznek abban, hogy Szlovákia hosszú távon kiszámítható, igazságos és fejlődő ország lehet. A folyamatos politikai feszültségek, a korrupciós botrányok, az egészségügy állapota vagy az oktatási rendszer lemaradása mind azt sugallják, hogy a jövőjüket nem tudják az országban tervezni. Egy tudatosan gondolkodó fiatal számára pedig a jövőkép a legfontosabb kérdés.

Sok felvidéki fiatal helyzete ráadásul még összetettebb. Ők gyakran már középiskolás korban megtapasztalják, hogy a boldogulás érdekében több ország között kell egyensúlyozniuk. Magyarország, Csehország vagy Ausztria nemcsak gazdasági lehetőséget jelent számukra, hanem sok esetben szakmai és kulturális nyitottságot is. Egyre többen érzik úgy, hogy külföldön jobban értékelik a tudásukat, könnyebben érvényesülhetnek, és modernebb környezetben építhetnek karriert.

Az elvándorlás lassan társadalmi normává válik. Ma már egy fiatal döntését, hogy külföldre költözik, szinte senki nem kérdőjelezi meg. Sokszor egyenesen a szülők bátorítják gyermekeiket arra, hogy próbáljanak szerencsét külföldön, mondván: “Ebben az országban nincs jövő”. Ez pedig hosszú távon rendkívül veszélyes gondolkodás. Egy ország ugyanis nemcsak gazdasági adatokból áll, hanem emberekből, közösségekből, ambíciókból és tervekből. Ha a legtehetségesebb, legképzettebb fiatalok folyamatosan távoznak, annak előbb-utóbb komoly következményei lehetnek.

De vajon mit lehetne tenni ez ellen? A válasz nem egyszerű, és csupán politikai kampányokkal meg sem lehet oldani. A fiataloknak nem csupán kedvezőbb bérezési feltételeket kell biztosítani, hanem működő oktatást, kiszámítható egészségügyet, elérhető lakhatást és olyan országot, ahol a teljesítménynek valóban értéke van. A fiatal generáció nem vár nagy csodákat, csupán azt szeretnék, hogy érdemes legyen az országban maradni.

Szükség lenne arra is, hogy az állam végre egyenrangú partnerként tekintsen a fiatalokra, ne pedig mintegy statisztikai adat kezelje őket. Több támogatást kell nyújtani a pályakezdőknek, kedvezőbb munkakörülményeket biztosítani, teret kell adni a kreativitásnak, és nem akadályokat gördíteni eléjük, hanem megadni a lehetőséget a fejlődésre. Emellett fontos lenne az is, hogy a politika végre ne állandó konfliktusforrás legyen, hanem stabilitást és bizalmat sugározzon.

A fiatalok többsége nem azért megy el, mert nem szereti Szlovákiát. Éppen ellenkezőleg. Sokan közülük fájó szívvel hagyják itt a családjukat, a barátaikat, az otthonukat. Azért vágnak bele a külföldi kalandba, mert úgy érzik, máshol több esélyük van emberhez méltó, nyugodt és kiszámítható életet építeni. És amíg ezen nem sikerül változtatni, az ország továbbra sem lesz vonzó a fiatalok számára.

Mátis Rudolf
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/diplomaval-borondben
kezdőkép: unsplash.com