A PISA nemzetközi tesztek, amelyekkel az alapiskolás tanulók képességeit vizsgálták, nem végződtek számunkra elfogadhatóan, gyenge volt a szereplés. Kivétel, mint mindenhol, itt is akadt, de az eredmények európai összehasonlításban átlagon aluliak. Ezért közöljük Albert Sándor néhány megállapítását az ügyben, ugyanis minden nemzet legnagyobb kincse a kiművelt emberfő…/szerk.
A PISA eredmények tanulságai
Az elmúlt esztendőt nehéz a „sikeres” jelzővel illetni és bizony az oktatásügy területén sincs mivel dicsekednünk. A pedagógusok egész esztendőben a magasabb bérekért tüntettek és tanulóink nagyon gyengén szerepeltek a nemzetközi felmérésekben (PISA, TIMS), de a hazai felmérésekben (Tesztelés 5, Tesztelés 9) sem remekeltek.
A szakma részéről pedig elmaradtak az elemzések, a gyenge szereplés okainak feltárása. Az eredmény (eredménytelenség) várható volt. Még a minisztert, Plavčan urat sem lepte meg a gyenge bizonyítás. Ezek szerint ő is tisztában van azzal, hogy valami nagyon nincs rendben az oktatás háza táján.
Most január van. A tervezés időszaka. Végre meg kellene fogalmaznunk, hogy hogyan és merre tovább? Ehhez persze szükség van az okok feltárására.
A szakemberek által is botrányosnak nevezett gyenge szereplés két momentumára szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik az, hogy Szlovákiában a gyerekek tanulmányi eredményei és a családi háttér között nagyon szoros összefüggés van. Az értelmiségi és a rendezett családi háttérrel rendelkező gyerekek sokkal jobban teljesítenek, mint a szociálisan hátrányos helyzetű családból érkező diákok. És ez a különbség a tanulási idő alatt folyamatosan nő, ellentétben a sikeres országokkal (Kanada, Finnország, Lengyelország stb.), ahol ez a különbség folyamatosan csökken.
Ezzel a megállapítással természetesen semmi újat nem mondtunk. De nem is teszünk semmit azért, hogy ez ne így legyen. Pedig az említett országok elsősorban azért sikeresek, mert a leggyengébb tanulókat is felzárkóztatják.
A sikeres felzárkóztatás mindenekelőtt az egyéni haladási terveken alapuló differenciált oktatásnak köszönhető. Mi a nemlétező közepes tanulóra összpontosítunk. A legjobb (tehetséges) és a leggyengébb diákkal a tanítási idő alatt nem tudunk foglalkozni. Ezért van az, hogy a 2015-ös PISA felmérésben, pl. a természettudományok kategóriájában a szlovákiai tanulóknak mindössze 3,6%-a került be az első két kategóriába, míg több mint 30%-a a legalsó két kategóriában kötött ki.
A szövegértés területén az eredmények még ennél is rosszabbak. Pedig az értő olvasás hiánya, a gyenge szövegértés lehetetlenné teszi bármely tantárgy tananyagának elsajátítását. Ezért beszélnek arról a szakemberek, hogy az iskoláinkat elhagyó gyerekek több mint egynegyede funkcionálisan analfabéta.
A másik momentum az oktatási folyamattal, a tanárszerep megváltozásával függ össze. A 21. században a tanár szerepe nem korlátozódhat a tananyag egyszerű átadására. A sikeres országokban a pedagógus inkább a menedzser szerepét tölti be. A tanulóval és a szülőkkel közösen megtervezi az egyéni haladási tervet és támogatja, segíti a diák egyéni ismeretszerzését. A lexikális tudás helyett a kompetencia alapú tanulásra és a személyiségfejlesztésre összpontosítanak.
A tanárképzés gyökeres átalakítása nélkül viszont ez hiú ábránd marad, és nem várhatók jobb eredmények a következő, 2018-as PISA felmérésben sem.
Albert Sándor forrás: http://felvidek.ma/2017/01/a-pisa-eredmenyek-tanulsagai/