Amikor a mai szlovák fővárosban 1873-ban felépítették a Dynamit Nobel Vegyi Műveket, munkahelyeket és a város fejlődését remélték tőle. Persze, az sem volt véletlen, hogy amikor a 19. század hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján az Alfred Nobel konszern vezetői helyet kerestek az újabb dinamitgyáruknak, Pozsonyra esett a választásuk....
Ebben szerepet játszott a város stratégiai helyzete, de az a tény is, hogy Ausztria–Magyarország területén megnőtt az érdeklődés a dinamit iránt. Az üzem mai szemmel is hatalmas, csaknem 160 hektárnyi területe akkor még távolesett a város lakónegyedei-től, és az is igaz, akkoriban nem sok szó esett még a városrendezési tervekről vagy a városfejlesztés szabályozásáról. Csak az volt a fontos, hogy a terület vasúton jól megközelíthető legyen.
A későbbeik során Juraj Dimitrov Vegyi Művekké, majd Istrochemmé avanzsált gyárat, amelyet a köznyelv máig csak „Dimitrovkaként” (vagy „Dinamitkaként“) emleget, az évek során szép lassan körbenőtték a lakónegyedek, mígnem a gyárterület bekerült a lakott övezetbe, minden szennyével és mérgével együtt. A gyár ugyan éveken keresztül munkát, biztos megélhetést adott az embereknek, ezért azonban mindannyiunknak nagy árat kell fizetnie: a hosszú évekig tartó környezetszennyezés hatása ugyanis ökológiai katasztrófához vezetett.
Tudják, hogy veszélyes, de nincs rá pénz
A környék lakói évekig kénytelenek voltak elviselni a kellemetlen, kénes szagú bűzt, amit a gyár többnapos intervallumokban, főleg éjszakánként ontott magából. A legelviselhetetlenebb az ún. inverzió esetén volt, amikor a bűz megrekedt a földfelszín közelében, mert a légköri jelenség miatt nem tudott szétoszlani. A gyártási hulladékot évtizedeken át két hulladéklerakóba hordták innen – a Récséhez közeli Békásmajorba (Žabí majer) és Vereknyére. A Békásmajorban, ahol egy nagyobb üdülőövezet található, mérések igazolták a talajvíz szennyezettségét, de amíg itt többnyire „csak” lokális szennyeződésről van szó, Vereknyében a helyzet ökológiai katasztrófát okozott. Az itteni hulladéklerakót 1966 és 1980 között használta a gyár, ez alatt az idő alatt mintegy 90 ezer köbméter hulladékot szállított erre az alig 4,6 hektáros területre anélkül, hogy bárminemű szigetelést épített volna ki.
A mára lepusztult gyárterület környezeti terheinek eltávolítása évek óta vita tárgya. Ma már tudjuk, hogy
a főváros alatt a talaj és a talajvíz veszélyes vegyi anyagokkal szennyezett, a hatalmas gyárterületen koncentráltan előforduló szennyezőanyagok eltávolítását, az Istrochem területén lévő környezeti terhek felszámolásának költségeit 350-500 millió euróra becsülik.
A környezetvédelmi tárca azt mondja, ekkora beruházást nem tud a költségvetéséből, sem európai forrásokból kifizetni.
Nem került be a környezeti terhek rangsorolásába
A helyzetet az is bonyolítja, hogy a vegyi üzem magántulajdonban van, s mivel a helyreállításhoz nincs elegendő pénz, a környezetvédelmi tárca ragaszkodik ahhoz, hogy az Istrochem alatti telkek tulajdonosa is járuljon hozzá a kármentéshez.
A legújabb hírek alapján az Istrochem nem került rá a környezetvédelmi minisztérium környezeti terhekre vonatkozó új ranglistájára.
A tárca azt állítja, hogy a területen nem fejezték be azokat a munkálatokat, amelyek a feltételei annak, hogy az egyes környezeti terheket prioritásként kezeljék (például nem értékelték ki a kockázatelemzéseket).
Vannak, akik a minisztériumot hibáztatják, mondván a tárca évek óta nem tesz lépéseket az ügyben. Tamara Stohlová, a Progresszív Szlovákia környezetvédelemmel foglalkozó politikusa szerint még a minisztérium hatáskörébe tartozó alapvető adminisztratív folyamatok sem mentek végbe, pedig enélkül nem lehet elkezdeni a kármentést, és megakadályozni a szennyeződés továbbterjedését a csallóközi ivóvízkészlet felé. A tárca tagadja, hogy nem lép az ügyben, azt állítja folyamatos tárgyalásokat folytat a terület tulajdonosával is.
Lapunk megkeresésére a környezetvédelmi tárca sajtóosztálya úgy reagált, hogy a területtel kapcsolatban több jogszabály-módosítást is kezdeményezett, ám ennek a környezeti tehernek az eltávolítása az egyik legköltségesebb és legösszetettebb feladat.
– A környezeti terhek állami kármentési programjába a 2022–2027-es időszakra 6 terület került be az Istrochem gyárterületéről. Annak azonban, hogy ezeket prioritásként kezeljük, formai akadályai vannak. Közülük öt esetében még nincs meghatározva a felelős személy sem, és addig a környezetvédelmi minisztérium nem vállalhat felelősséget ezeken a területeken a környezeti terhek elhárításáért – érvel a tárca.
Hiányzik a kockázatelemzések értékelése
A környezetvédelmi minisztérium szerint sikerült olyan jogszabály-módosítást végrehajtaniuk, amely erősíti az állam pozícióját a szennyezett földek tulajdonosaival szemben. Ők korábban visszaéltek a környezetterhelési törvénnyel, amely a tulajdonosokat felmentette a felelősség alól, milliós kiadásokat hárítva ezzel az államra, vagyis az állampolgárokra, állítja a tárca, amely szerint a módosításnak köszönhetően most lényegesen jobb pozícióban tárgyalhat az Istrochem tulajdonosával is.
A tárgyalások júniusban is folytatódtak, a környezeti terhek állami kármentési programjába bekerült területeket pedig kiegészítő ellenőrzésre, majd azt követő kármentesítésre javasoltuk
– fogalmazott a tárca hozzátéve, mivel a területek magántulajdonban vannak, a környezetvédelmi minisztérium szabadon be se léphet a területre.
A szakminisztérium sajtóosztálya szerint az Istrochem teljes területén geológiai méréseket kell végezni. Bár a tulajdonos a saját költségén végzett bizonyos földtani kutatásokat (még 2009-ben és 2011-ben), a felmérések eredményeit az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően titokban tartotta, ezért is javasolta a környezetvédelmi tárca az illetékes törvény módosítását.
– Ezt követően – ha sikerül megállapodásra jutni a tulajdonosokkal – az Istrochem területe is bekerülhet a kiemelt célok közé a környezeti tehermentesítésben. Csak azok a környezeti terhelések tartozhatnak ugyanis a prioritások közé, amelyek esetében már elkészült a kockázatelemzés értékelése – így a tárca, amely szerint a környezeti terhek rangsorolása meg is változtatható.
Budaj minisztériuma nem elég hatékony
Sólymos László volt környezetvédelmi miniszter szerint problémát jelent, hogy Ján Budaj miniszter nem tud megbirkózni a rá váró feladatokkal, aminek a környezetvédelem látja a kárát.
– A törvény módosításával azt szerették volna elérni, hogy ne csak az állam viselje a környezeti terhek kármentésének költségeit. De ez a kármentés nem olyan egyszerű folyamat. A vereknyei hulladéklerakó tulajdonosát már nem lehet megállapítani, a törvény értelmében az elhárítás kötelezettsége átkerül az államra, amit aztán a kerületi hivatalok folytatnak le. Ez a folyamat másfél, két és fél évig tartott, aztán lett csak joga az államnak a szennyeződések eltávolítására – mondta Sólymos. Azt követően készült el a projekt, indult el a közbeszerzés, ám a folyamatot Budaj miniszter leállította.
Nem tudom, mi lesz a hulladéklerakóval, mindenfélét beszélnek, a kisajátítási határozat is megszűnt időközben, mert a benne meghatározott ideig a tárca nem fizette ki a telkek árát a tulajdonosoknak. A lényeg viszont, hogy a lerakat még mindig ott van, és tovább szennyezi a csallóközi ivóvízkészletet.
Budaj minisztériuma a veszélyes hulladéklerakó helyreállítását úgy állíttatta le, hogy nem kínált helyette más megoldást – fűzte hozzá a volt miniszter.
Az Istrochem környezeti terheinek eltávolítása Sólymos szerint nagyon sok pénzbe kerül, mert kiterjedt területen található a szennyeződés.
– A 2020-ban befejeződött programozási időszakban nem egészen 200 millió euró uniós pénz állt rendelkezésre a Szlovákiában lévő összes környezeti teher eltávolítására. A vereknyei hulladéklerakó szarkofágba csomagolása, ami megakadályozta volna a további szivárgást, 40 millió euróba került volna. Az Istrochem környezeti terheinek megszüntetése 300 millióba kerülne. Ez akkora összeg, amire jelenleg nincs elég pénz – mondta Sólymos hozzáfűzve, ez évtizedekig kimerítené az összes környezeti teher eltávolítására szánt pénzeket. A volt miniszter szerint először is meg kellene határozni, kinek a felelőssége a szennyeződés eltávolítása.
– A tulajdonosra hárítani a felelősséget valószínűleg hosszú pereskedést eredményezne, tudomásom szerint a privatizációs szerződésben ráadásul vannak erre vonatkozó kitételek. Az a megoldás, hogy az állam átvállalja a felelősséget, szakaszokra bontja a területet, és fokozatosan megtisztítja, szerintem hamarabb eredményre vezetne – fűzte hozzá Sólymos.
A megoldás tehát még mindig várat magára, Ján Budaj minisztériuma nem, vagy csak lassan cselekszik, miközben a sűrűn lakott Pozsonyújváros, Ruzsinó, Aranyhomok és Vereknye alatt továbbra is szennyezett a talaj. Ráadásul a vegyi szennyezés már elérte a vereknyei hulladéklerakót, így még változatosabb lesz alattunk a veszélyes anyagok vegyi koktélja. Az időzített bomba pedig ketyeg tovább...
Dunajszky Éva forrás: https://ma7.sk/zold-hirek/tovabb-ketyeg-az-idozitett-bomba-pozsony-alatt kezdőkép: TASR
U.I.: (szerk.): Az ügy a szencieket is érintheti, mert ivóvizünket a szemeti (Kalinkovo) vízbázisbók kapjuk Püspökin és Cseklészen keresztül.