Az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebb a pozsonyi dezurbanizáció, azaz a városi lakosság egy részének vidékre költözése, ami a népességnövekedés súlypontjának áthelyeződését is eredményezi...
A Pozsony környéki falvakba való betelepülés az északi és keleti országrészekből a jobb megélhetési feltételek hiszemében tulajdonképpen már Csehszlovákia szétesése után beindult, s azóta is lankadatlan.
Ennek eredményeként a Szenc környéki falvak majd mindegyikében külön lakóparkok alakultak ki, amelyek úgy néznek ki, mint egy modernkori túlzsúfolt favela-rendszer. Mindez az asszimiláció és a fiatalok külföldre vándorlása mellett jelentős mértékben rásegített Szenc és a környező települések magyarságának erőteljes felhígulására is.
Egyforma kiskertes katalógusházak, amelyeket csak a vakolat színe különböztet meg egymástól. Az elmúlt évtizedek jelentős építkezési hullámot indítottak a főváros környéki falvakban, amely különböző körülményeknek köszönhetően hol lassabb, hol gyorsabb ütemben zajlik. A fiatalabb generáció egy része az idilli vidéki élet víziójával hagyja el a nagyvárosi nyüzsgést, s települ be a főváros vonzáskörzetében lévő falvakba.
A valóság sok esetben nem egyezik az elképzeléssel
Ez a vízió azonban nem minden esetben egyezik a valósággal, sokan nehezen szokják meg, hogy falun más ritmusban zajlik az élet. Az infrastruktúra, az óvoda és az iskola hiánya, a rendszeres forgalmi dugók pedig bonyolítják a napi munkába vagy iskolába járást.
Globális szemszögből nézve nemcsak Pozsonyt érinti a jelenség, hanem az egész országot, hiszen a városokból falvakba irányuló népességkiáramlás Szlovákia szinte valamennyi nagyvárosát érinti, csak éppen Pozsony viszonylatában jóval általánosabb. Persze tény az is, hogy nem szlovákiai sajátosságról van szó, a világon mindenhol előfordul a jelenség, ám azt is ajánlatos lenne tudatosítani, hogy nemkívánatos hatásokkal is jár, amelyeket szerencsésebb lenne megelőzni.
„A Pozsony vonzáskörzetében lévő falvakba való betelepülés ugyanis nemcsak a fővárosról és annak fejlődéséről szól, hanem a népességkiáramlás tükrében Szlovákia többi részének hanyatlásáról is. Azok az emberek ugyanis, akik ide jönnek, valahonnan hiányoznak” – véli Martin Šveda geográfus, a Comenius Egyetem Természettudományi Karáról, aki szerint Szlovákia újkori történelmének egyik legjelentősebb társadalmi-térbeli átalakulásáról van szó, mégsem szentel ennek kellő figyelmet szinte senki.
– A Pozsony környéki falvakba való betelepülés első hullámában a reáliasan Pozsonyban lakók vidékre települése volt a jellemző az ingatlanárak miatt, ami nagyjából a 2000-es évek elejéig tartott. Ezt követően megjelentek az ingatlanbefektetők, akik elkezdtek Pozsony környékén földeket felvásárolni, bizonyos esetben akár a Földalapon keresztül jutottak telkekhez, és az egyes településeken lakóparkokat kezdtek építeni – fogalmazott lapunknak Őry Péter, a Pro Civis polgári társulás elnöke. Hozzátette, a legdöbbenetesebb ebben a történetben, hogy összességében úgy tűnik, mintha senki sem vizsgálná az összhatásokat, akár települési, járási vagy megyei szinten.
A Szenci járásban a legnagyobb a lakosságnövekedés
Szenc és vidéke fokozottan érintett a kérdésben, a Pro Civis által készített adatbázis szerint 1997 és 2021 között ebben a járásban volt a legnagyobb a lakosságnövekedés, szám szerint 98 százalékos (az állandó lakhellyel rendelkezőket alapul véve).
– Tulajdonképpen a Szenci járás 29 településéből nagy betelepülési hullám csak egyetlen faluban nincs: Vőkön. Ugyan ott is vásároltak fel régi házakat, de ott tömegesen nem mértek ki telkeket. Jellemzően minél közelebb van a falu Pozsonyhoz, annál gyorsabban felfedezték azok, akik a fővároshoz közeli településre szerettek volna költözni – fogalmazott Neszméri Tünde, Pozsony megye Szenc környéki falvak képviseletében megválasztott képviselője. Mint mondta, a magyarok által lakott települések közül utolsóként Boldogfát, Rétét, Egyházfát és Hegysúrt érte el a betelepülési hullám.
A képviselő szerint több olyan településen, amelyet már korábban elért a betelepülési hullám, már nem nagyon vannak szabad építkezési telkek, mint például Magyarbélen. – Magyarbélhez nagyon közel vannak a szenci logisztikai központok, ezért építkeztek itt olyan sokan, ami nagyon megterhelte a magyarbéli infrastruktúrát. Arra sem gondolt senki, amikor a logisztikai központokat Szenc kataszterében a kellő talajfixálát nélkülözve megépítették, hogy az agyagos, enyhén emelkedő területen milyen gondokat fog ez a későbbiekben okozni. Egy kiadós nyári eső után ugyanis Magyarbélen és a kataszterébe tartozó Németbélen volt, hogy hömpölygött a víz az utcákon – tette hozzá a megyei képviselő. – Ami viszont a legnagyobb terhet jelenti az önkormányzatok számára, hogy óvodai és iskolai helyeket kell biztosítania az állandó lakhellyel rendelkezők számára. Ehhez azonban évtizedeken keresztül semmilyen támogatást nem kaptak az államtól. Amikor pedig később lehetőség nyílt támogatás igénylésére, nagyon magas volt az önrész, így sok település hitelből épített új óvodát és iskolát, a többi feladatra meg, például a közutak, járdák karbantartására már nem maradtak forrásaik – mondta a képviselő hozzátéve, a Szenci járásnak 15 olyan települése van, amelyen a kétnyelvűség betartása is kötelező lenne a törvények értelmében, ami akárhogy is további terheket ró az önkormányzatokra.
Csökken a magyarság részaránya
A legutóbbi népszámlálás adatai azt is megmutatták, hogy a járás magyar településein nemcsak a magyarság részaránya csökkent, hanem sok esetben a magyar lakosok száma is. A képviselő szerint a Szenci járásban 10 évvel ezelőtt még négy településen volt több mint 50 százalékos a magyarok aránya, ma már csak Vőkön, ami zsákfalu, így ide nem nagyon települnek. Gútoron például 1991-ben 69,4% volt a magyarok aránya, 2021-ben már csak 20,68%, bár számszerűleg lényegében nem fogytak. A járás 90 ezer lakosából ma már csak 8 és fél ezer a magyar.
– Vannak olyan települések, amelyekre magyar nemzetiségű polgárok is költöztek, így ott még magasabb is lett a magyarok száma, például Cseklészen, ahol 1991-ben 54 magyar élt, 2021-ben pedig 85. De hasonló a helyzet Királyfán, Annamajorban vagy Csöllén is. A gond ezekkel a magyarokkal az, hogy olyan helyzetben vannak, mint a nagyvárosi szórvány magyarság, azaz a közösség számára nagyon nehezen elérhetőek. Hacsak nem adják magyar iskolába a gyereküket, nehezen lehet bevonni őket a régió magyar kulturális életébe – fűzte hozzá a megyei képviselő.
A betelepülés önkormányzati-gazdasági vetületei
A betelepüléseknek az infrastrukturális hatásokok kívül van önkormányzati-gazdasági vetülete is. Éberhard esetében, amelyet a Szenc környéki települések közül az elsők között ért el a betelepülés, elmondható, hogy a legnagyobb hullám már elvonult. Tavaly 176-an költöztek a településre, ami az utóbbi évek viszonylatában ugyan nagyobb számnak számított, a 2005-ben kezdődött nagy betelepülési hullám idején szokványos 200-300 fős betelepüléshez viszonyítva azonban jóval mérsékeltebb szám. Valacsai Edit polgármester szerint az óvodával és az iskolával náluk is voltak problémák. – Építettünk egy új iskolát, és felújítottunk egy régi épületet óvodának, amire a falunak tetemes kölcsönt kellett felvennie, mert abban az időben még nem voltak jelentősebb támogatások erre a célra – mondta a polgármester hozzátéve, jelenleg megint bővíteni kellene már az oktatási intézményeket, de nagyon nehéz megoldani logisztikailag, mivel már így is három épületben működik az egyik és a másik intézmény is. Az úthálózattal is vannak problémáik, a gyors megoldásoknak megvan a böjtje, több helyütt rosszak az útfelületek, amelyek hosszú távon nem bírták a betelepülési strapát, magyarázza a polgármester asszony hozzátéve, a megoldást pedig az önkormányzattól várják.
Rétén is az óvodai és iskolai helyszűke okozta az elsődleges problémát a betelepülések következtében. – Egyelőre nálunk olyan nagy betelepülés még nincs, évente átlagosan 50-60 új lakos jön ide, de ezeknek a 60-80 százaléka is inkább Szenc környékéről települ be hozzánk, nem pedig a keleti és északi országrészekből – mondta lapunknak Metzner Zoltán polgármester hozzáfűzve, a rossz 2008-as területrendezési tervet úgy örökölte, amelyben nagyobb terület van építkezési telkeknek kialakítva, mint maga a falu. – A falu vezetésének azonban az a filozófiája, hogy amennyire lehet fékezzük a betelepülést, és csak fokozatosan engedjük az új lakóterületek kialakítását – mondta a polgármester hozzátéve, nem kerülték el azonban ők sem a nemzetiségi összetétel megváltozását, már csak 25 százaléknyi a faluban a magyar lakos, a többi szlovák. – Ez az aránycsökkenés azonban nemcsak a betelepülésnek köszönhető, hanem annak is, hogy nagyon erős itt az elszlovákosodás.
Az óriás ütemű betelepülés a rossz gazdaságpolitika következménye, véli Neszméri Tünde megyei képviselő. – Ha lettek volna más régióban is ilyen szintű infrastrukturális fejlesztések, akkor ennyire nem harapózott volna el a más régióbeliek Pozsony vonzáskörzetébe települése. Arról nem beszélve, hogy mindez a mezőgazdasági területeink, és a Csallóköz rovására történik, mert minél több a lakos, annál több a szemét meg a szennyvíz, amiről ma még nem sokat beszélünk. Megoldatlan a hulladékgazdálkodás, a Pozsony megyei települések nagy részénél vagy semmilyen, vagy csak részleges szennyvíztisztító hálózat épült ki, ami a jövőben további gondokat fog még generálni – fűzte még hozzá Neszméri Tünde.
Dunajszky Éva megjelent a ma7 2023 évi 27. számában.