Egyetlen szlovákiai magyar napilapunk honlapján leközölte a Randstad idei globális felmérésének egy részletét a munkamorálról és a dolgozók motiváciájáról. Kapott rá hideget-meleget! Kiválasztottunk a kommentelők közülük egyet, akit a szenci magyarok is jól ismernek és posztoljuk álláspontját. Érdemes belenézni, mert ugye, az érmének „legalább“ két oldala van…(szerk.) 

- – – – – – – – – – – – – -

A cégek szerint az emberek nem akarnak dolgozni, a rossz munkamorálra panaszkodó vezetőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogyan járulhatnak hozzá a morál javításához.

A legújabb felmérések szerint az európaiak egyre kevesebb időt töltenek a munkahelyükön. A Nemzetközi Valutaalap kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a koronavírus-járvány utáni munkaidő csökkenése összefügg a munkaerőpiacon az elmúlt 20 évben megfigyelhető tendenciával. Ez pedig a munka és a magánélet jobb egyensúlyának keresése. A járvány miatti lezárások alatt egyesek rájöttek, hogy hajlandóak elcserélni magasabb fizetésüket a kevésbé stresszes életért. Sokuknak nem okozott gondot elhagyni a munkahelyüket, ha a munkaidő nem felelt meg az új elképzeléseiknek.

A Randstad idei globális felmérésében is a munkavállalók több mint fele jelezte, hogy szívesen lemondana egy előléptetésről. Akár 64 százalékuk számára a magánélet fontosabb volt a munkánál. A cégvezetők panaszkodnak a dolgozók érdektelenségére, de figyelmen kívül hagyják a kellemetlen igazságot. Amikor motiválásukról van szó, korántsem tehetetlenek.

Ha egy alkalmazott már nem szereti a munkát, egy jó főnök megkérdezi, hogy miért. Paul Bickley, a brit Theos munkatársa felszólította a vezetőket, hogy változtassanak azokon a feltételeken, amelyek aláássák az erős munkamorált. „Nem arról van szó, hogy az emberek nem akarnak dolgozni. De tudni akarják, hogy a munka, amit végeznek, számít” – mondta Jo Causon, az Institute of Customer Service vezérigazgatója. Miért tennének a munkavállalók extra erőfeszítéseket, ha úgy érzik, hogy a munkáltatójuk nem törődik velük?

A Financial Times szerint a vezetőknek nem szabad felmenteni magukat a felelősség alól a dolgozók alacsony elkötelezettségi szintje miatt. Ha egy csapattag apatikusan viselkedik, mérlegelniük kell, hogy vajon az első néhány napban ilyen volt-e, vagy csak az új főnök alatt változott meg a viselkedése. „Az emberek dolgozni akarnak, és egy ideálisabb jövőben nem kellene kompromisszumot kötniük a jó munka és a jó élet között” – mutatott rá Bickley.

forrás: https://ujszo.com/panorama/a-cegek-szerint-az-emberek-nem-akarnak-dolgozni

- - - - - - - - - - - - - - - - -

Bognár László cégtulajdonos (Plast-ex sro. - Magyarbél) hozzászólása:

Vállalom, hogy erre majd jön a köpködés, de legyen!

Én - mint 35 embert 25 éve alkalmazó vállalkozó - így látom a dolgokat: Ami a fizetéseket illeti, nálunk átlagban a munkás pozíciókon a gyártásban, ahol nem szalagmunka folyik, szaktudást nem igénylő munka (kézi akkumulátoros vagy pneumatikus szerszámmal dolgoznak, fúrás, szegecselés, csavarozás), az átlag nettó havi bér 1100-1200€. Arról nem is beszélve, hogy a bruttó fizetés kb.30%-át elviszi az állam (különböző járulékok formájában). Különösebb felelősség nincs.

De!

Mindenkinek kijár évi 25 nap fizetett szabadság, kb 9 fizetett nap (fogorvos, orvosho kiséret, nőgyógyász stb), ami minden egyes alkalmazottunk becsületesen kihasznál. Az alkalmazottaink összes betegszabadságát, ami nem haladja meg a 10 napot, a munkáltató fizeti. Statisztikailag ez alkalmazottként 10-15 munkanap évente. Még hozzá jön kb. 3-5 fizetett államünnep évente. Ha ezt összeszámolom, akkor egy munkás 12x20=240 munkanapból kb. (240-25-9-15-4=) 187 munkanapot dolgozik le. Nagyjából +53 fizetett, de nem ledolgozott nap. Ez a szombat-vasárnapokon kívül még 2 hónap.

Jó lenne, ha a munkások közül, aki csak a fizetéssel motiváhatóak és a munkahelyen az ő 8 órás munkaidejük érdekel, kicsit jobban belelátnának a vállakozói környezetbe, hogy milyen feltételeket szabnak meg nekünk az építővállalatok ahhoz, hogy munkát kapjunk. Mennyire a padlóra nyomnak minket az árakkal (ahogy a multik a beszállító parasztokat), hogy milyen garanciákat várnak el tőlünk, hogy nincs semmi garanciánk arra, hogy a végén megkapjuk a megegyezett összeget.

Mikor egy nagyob munkán a 10%-os haszonkulcsnál 5%-ot visszatartanak az 5 éves garancia lejártáig, mikor a havi számlák fizetési határideje 30-60 napig tart. Sokszor mi finanszírozzuk az egész beruházásunkat és ha minden hibátlanul megy, akkor a hasznunkat leértékelődve meglátjuk 5 év után, ha be nem bukik a beruházó. Ezt azért ecseteltem részletesen, hogy világos legyen, milyen körülmények között szeretnének az alkalmazottak nyugati béreket. Ami pedig a nyugati munkamorált illeti, főleg német nyelvű területeke, ahhoz még az itteni munkamorálnak és munkateljesítménynek nőnie kell. Láttam pár külföldi gyárat. Persze, most nem az autógyárak szalagmunkásairól beszélek.

Nekünk például az a gondunk, hogy nincs fiatal szakmunkás - géplakatos, villanyszerelő stb. Galántán valamikor 2 iskola is volt, ma már csak 1 van és ott sincs megfelelő szakképzés. Feléltük a régi, jó képzésű szakmunkásokat. Akik pedig ügyesek, azok egyedül vállalkoznak.

Esetleg azok, akik úgy látják milyen jól megy a vállalkozóknak, nyugodtan próbálják meg a vállalkozás szépségeit...hiszen szabad országban élünk, mindenkinek van rá lehetősége!