Nemrég írtam egy cikket – szlovákul – a magyarok érvényesüléséről. A cikket a barátnőm története ihlette. Náluk az egész nagycsalád magyar, de csak ők adták magyar iskolába a gyerekeiket. Ezt a cikket viszont magyarul írom meg, mert aki nem tud magyarul, annak sok volna a felesleges magyarázás, meg a fordítás is lehetetlen…
Ebéd:
Szóval, mint általában, nálunk a nagy beszélgetések étkezés közben hangzanak el. Én referáltam ebédnél, hogy mi volt délelőtt, egy könyv betördelésére érkezett árajánlat-kérés. Tóni (a férjem), megkérdezte, milyen könyv lenne az. És mivel a klienssel szlovákul folyt a kommunikáció, hirtelen rávágtam – "román".
– Román könyv? – kérdezte kerekre nyitott szemmel Tóni.
– Neeeeeem, hogy is mondják magyarul…? Regény – válaszoltam neki.
– Hej, regö rejtem, regö rejtem…. – kezdett el Tóni szavalni az asztalnál.
– Mi ez a „regörejtem“? Hogy jön ez ide.
– Csak eszembe jutott a regényről a regölés. Abból eredhet a regény szó. Ez a „regörejtem“ meg valami refrén, az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat…
– Hát, hogy te miket tudsz!
Ebéd után:
Szemvizsgálatra indultunk, beülünk a kocsiba, Tóni vezet. Konstatálom, hogy ez az én szédülésem biztos a szememtől lesz, és hogy ez milyen sz@r érzés! Mire Tóni elkezd szavalni egy, számomra addig ismeretlen mondókát:
– Veľké H, malé o, rímska päťka, n a o!
Egy kis ideig eltartott, amíg ezt a rejtvényt megfejtettem és összefüggésbe hoztam a nem túl jó közérzetemmel kapcsolatban kifejtett jelzővel. Állítólag valami gyerektől hallotta régebben. Gyorsan rá is kerestem még a kocsiban a Google keresőben, hogy mi ez a mondóka, de semmi. Két cikk címében megjelenik, de semmi egyéb. Hát igen, a Google sem tud mindent…
Ezt csak azért hoztam fel, mert vicces volt, ahogy Tóni előrántotta ezt a mondókát. Meglepett, nem vártam. De nagyon élveztem!
Visszaérkezve a szemorvostól Tóni említette, hogy régebben látott egy jó gyógytornát a Youtubon. Be is kapcsolta az orosz rajzolt tájékoztatót a szemizomzat erősítésére. Mint kiderült, a sok számítógépezés és egy irányba nézés megmerevítette a szemizmaimat és bármilyen oldalsó szemmozdulat szédülést okozott. Hát, a videót javaslom azoknak is, akik nem értenek oroszul.
Este:
A TV-ben megy a „Legyen Ön is milliomos!“. Gundel Takács Gábor kérdezi a versenyzőtől, mivel fenyegeti János Vitéz Iluska mostoháját? Vajon hátraköti a sarkát, vagy karóba húzza, esetleg betapasztja a száját?
Tóniból kipattantak a sorok:
– „Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk. Úgy merje kend Ilust egy szóval bántani, hogy kihullanak még meglevő fogai.”
Úgyhogy a jó válasz: betapasztják a száját!
Jön a következő versenykérdés:
– Milyen állattal szokták ábrázolni Szt. Rókust? Talán lóval, báránnyal, kutyával vagy kígyóval?
Tóni egy picit gondolkozik, félhangosan mormogja: Azt hiszem az a Szt. Rókus valami koldus vagy zarándok volt és ha jól emlékszem, kutyával ábrázolják.
Gundel T. Gábor mondta el végül is a történetet a kérdés lezárása után, hogy a zarándokhoz egy kutya csapódott hozzá. Amikor Rókus maga is megbetegedett és a pestistől szenvedett, akkor ez a kutya nyalta beteg sebeit és látta el élelemmel.
Ha nincs ez a magyar vetélkedő, lehet, nem is tudtam volna meg, hogy van olyan név, hogy Rókus. A név tulajdonosai augusztus 16-án ünneplik névnapjukat!
Zárszó:
Volt ma már minden. Szlovák gyerekmondóka, orosz szemtorna, szentek élete és magyar sámánkodás… Az ilyen dolgok mind-mind a napjaink részei. Napi szinten találkozunk különböző nyelvekkel és témákkal.
Én nagyon örülök, hogy a szlovák mellett a magyart is beszélem. Mennyivel lennénk szegényebbek, ha a sok szláv (nagyon hasonló) nyelv mellett, nem ismernénk ezt a csodálatos és egyedi, semmilyen másra sem hasonlító nyelvet. Angol, német? Ugye, milyen jó tudni őket! De akkor miért vetjük meg a magyart?
Nagyon sokat kommunikálok szlovákul, és sajnos - tudatosítom, hogy bennem is lassul a reakcióidő, egyes magyar szavak nehezen jutnak az eszembe (mert kevésszer használom őket), annak ellenére, hogy otthon kizárólag magyarul beszélünk. Ezért térek vissza állandóan ehhez a nyelvi kérdéshez, mert ha magyar érettségivel így romlik a nyelvhasználatom, akkor milyen erős behatás lehet gyermekkorban átállni egy idegen nyelvre!
Nemsokára itt a beíratkozások ideje az alapiskolákba. Aki esetleg még nem tudja, hogy a gyermekét – magyar létére – szlovákba vagy magyarba adja, az gondolkodjon el rajta, mitől FOSZTHATJA meg őt, ha szlovák iskolába megy. Mert a szlovákot megtanulja ígyis, úgyis. A tanuláshoz való hozzáállását igazán a szülők tudják leginkább befolyásolni és nem az oktatás nyelve.
De… ha NEM magyar nyelven tanul meg információhoz jutni a magyar gyerek, akkor olyan lesz számára a magyar betű, mint számomra a NewYork Times cikke. Hiába értem az indiai tanácsadó angolul makogott egyszerű szakmondatait, a New York Times írásához már nem ér fel azonnal az agyam és tudásom, sok energiámba telik megfejteni a mondanivalójukat.
Ne hagyjuk, hogy Petőfi János Vitéze ilyen értelmetlen zagyvasággá váljon gyerekeink számára. Mert akkor saját magunk „fogjuk be a szájukat, és be is tapasztjuk.“ De rendesen!
Orosz Zsuzsa