A „bársonyos“ utáni első szabad Szlovák Kormány miniszterelnök-helyettese, az FMK régi motorosa, Zászlós Gábor jelentetett meg egy cikket, amelyet személyes engedélyével közlünk. Az elmúlt 30 év tapasztalata és a jelen valósága bölcsebbé tette őt is. Vitacikknek pedig kiváló, nem kell okvetlenül mindennel egyetérteni. Várjuk főleg a 30-40 évesek ringbeszállását, mert ezt csak ők tudják megcsinálni…(szerk).
- – – – – – – – – – – – – – – – – -
Zászlós Gábor: Magyar választási blokkot! – MVB
Elkerülhetetlen a változás és a változtatás. Ennek az írásnak nem célja az érdemi elemzés és végképp nem a történészi értékelés. Amivel foglalkozni kívánok, az a jelen és a jövőnk. Az persze elkerülhetetlen, hogy néhány tényt felelevenítsek.
Az elmúlt 30 év
A rendszerváltás utáni időszakban, tehát ´89-től a szlovákiai magyarok folyamatosan, minden parlamenti választáson sikeresek voltak. Korábban a szövetségi gyűlés két kamarájában éppúgy, mint a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Ez nem változott az önálló Szlovákia megalakulása után sem.
Az itt élő magyarok politikai érdekérvényesítését a parlamentben főleg két meghatározó formáció – az MKP és a Híd jelöltjei szavatolták. Tegyük most félre a két párt különböző belső válságait – szervezeti és szerkezeti változásait. A hazai magyar politikai képviselet több ízben részt vett a végrehajtó hatalomban is. Meggyőződésem, helyesen. A kormányzati részvételt ugyan több szempontból lehet vitatni, de egy mérlegvonás, objektív elemzés minden kétséget kizáróan a mi javunkra billentené a mérleg nyelvét.
Számos politikai, társadalmi és gazdasági, valamint szociális, környezetvédelmi oka lehet és kell is, hogy legyen a mindenkori kormányzati részvételnek. Meg merem kockáztatni, a magyar kormányzati időszakokra jellemző volt a „magasabb szintű társadalmi béke”, és több gazdasági problémát is orvosoltunk. Gondoljunk csak az iskolafelújítási programokra, környezetvédő, – kímélő, közúti és egyéb beruházásokra.
Mi a helyzet ma
Biztos, hogy saját helyzetünk nem elvonatkoztatható az EU-s történésektől, a V4-ek szereplésétől, ezen belül Szlovákia jogállamiságának minőségétől, valamint külpolitikájától. Érdemes, sőt, szükséges figyelni arra, mi is történik az EU-ban.
Az EU is és mi is rendkívüli politikai, gazdasági, biztonsági kihívásokkal nézünk szembe. Az EU-ban sok a nyitott kérdés. Vajon milyen eredménnyel végződnek az aktuális választások? A józan ész vagy a populizmus és a szélsőség hódít nagyobb teret? Találnak-e optimális, valamennyi érintett által elfogadható megoldást a migráció kezelésére? Lesz-e megvalósítható klímastratégia? Ezek jellemzően globálisak, főleg megoldási mechanizmusaikat tekintve. Persze, ettől még minden tagállam érzi hatásukat. Jó hír a Macron–Merkel-egyezmény. Ez bizonyára erősíti az egyensúlyt az EU-ban. Bízzunk benne, hogy e két EU-nagyhatalom követőkre talál a felelőtlen, rendkívül veszélyes parttalan populizmust hirdető politikai kalandorokkal szemben. Ez a mi közös esélyünk.
Mi a helyzet itthon, milyenek a lehetőségek és főleg mi a teendő? Szlovákiában ma 4 kisebbségi politikai párt, az MKP, a Híd, a Magyar Fórum és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség verseng a magyar választók voksaiért. Cinikus módon, 4 az 1 ellen, vagy 1 mindenkiért, illetve mindenki 1-ért. Értünk, szlovákiai magyarokért. Pártállástól függetlenül. Mind a 4 párt jogállása egyforma. Anyagi helyzetük azonban különböző. Kivételezett helyzetben a Fidesz, pontosabban a magyar kormány „szürkezónás” támogatásának köszönhetően egyedül az MKP van.
Ez a helyzet kizárja a hazai politikai pártok közötti tisztességes verseny lehetőségét. Jóllehet, még ilyen masszív támogatással sem képes az MKP megugrani a parlamenti küszöböt.
A Híd mögött ugyan vannak konkrét eredmények, de a kormányzati részvétel, a szlovákokkal való együttműködés meg nem értése (sajnos), valamint számos, esetenként a kormány stabilitását is biztosító kompromisszumok jelentősen koptatják. Igaz, több közvélemény-kutatás szerint még mindig bejutna a parlamentbe (bár a szlovák választók nagy része elfordult tőle).
A Magyar Fórum, a Simon Zsolt-féle formáció a szárnypróbálgatás időszakát éli. Talán még nem is mérhető. Hasonlóképpen, mint a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, inkább az elveszett voksok számát növeli.
A klasszikus kérdés az, vajon kinek jó ez. Milyen érdeket szolgál az efféle magatartás?
A korábbi parlamenti és önkormányzati választás előtt is voltak kísérletek az MKP és a Híd együttműködésére, de mindig fiaskóval végződtek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy rendre megbuktak, mert a pártelnökök és a pártok vezetősége nem volt képes együttműködni.
Valószínűsíthető, hogy a pártelnökök egója felülírta a közös érdeket.
Ez a közös érdek pedig nem lehet más, mint a honi választásra jogosult magyarok számának megfelelő, erős parlamenti képviselet. Ezt csakis együtt, összefogva érhetjük el. Együtt pedig megkerülhetetlen érdekérvényesítő erővé válhatunk a 150 tagú törvényhozásban és a kormányban is.
Hogyan tovább
Elfogadva azt a tézist, hogy a demokrácia és a szabadság sziámi ikrek, valamint azt, hogy a demokratikus jogállam működtetése többszereplős – aktív politikusok, közéleti szereplők, önkormányzatok, civilek, értelmiség és megannyi, a közélet iránt aktívan érdeklődő, véleményét kertelés nélkül kinyilvánító választópolgár, kísérletet tehetünk egy új, jó minőségű együttműködés megalapozására.
Elkerülhetetlen a választók megkérdezése. Nem külön-külön! Együtt! Egyenes kérdésre egyenes választ. Pl. akartok-e erős parlamenti képviseletet? A válaszból világossá válik a hogyan is. De az már nem a választók – megrendelők feladata. Az már a pártok dolga, hogy megkeressék (reményeim szerint a döntő többség) a választói akaratnak megfelelő optimális megoldást.
A tét óriási. Ennek megfelelő a politikai pártok felelőssége. Ha 4 párt indul, 30 év után parlamenti képviselet nélkül maradhatunk. Ha figyelembe vesszük a körülményeket – növekvő populizmus, gyűlöletkeltés, rasszizmus burjánzása, migráció, klímaváltozás –, a parlamenten kívüliség nem sok jóval kecsegtet. A visszakapaszkodás esélyeit lehetetlen felmérni, de van még idő és esély a józan ész érvényesítésére.
Tüzetesen meg kell vizsgálni a választójogi törvényt. Törekedni kell egy magyar választási blokk (MVB) kialakítására. A politikai pártok oldják meg, szükség esetén akár rendkívüli belső szabálymódosításokkal, hogy megfeleljenek az elsöprő többségű választói akaratnak.
A pártok vegyék figyelembe a lehetséges technikai kérdések – megoldások (szavazás a pártban, az elnökök, ill. a testületek lemondása, új választás, előválasztás, a 4 párt delegált „választási ügyvivői testület” felállítását stb.) időigényességét.
Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy majd valaki, aki kerékkötője lesz az egység kialakításának vállalja az ún. politikai felelősséget.
Megítélésem szerint az MVB kialakítása megfelelő eszköze lehet az egységes fellépésnek, egyben a jövő évi parlamenti választáson való sikeres szereplésnek.
Én ebben hiszek, és bízom a választók bölcsességében.
Ezzel az írással egyetlen célt kívánok elérni, egy vita kibontakoztatását. Olyan széleskörű, sok szereplős, nyilvános vitát, mely gyökeres változást hoz és erős parlamenti képviseletet biztosít.
Zászlós Gábor forrás: https://ujszo.com/kozelet/magyar-valasztasi-blokkot-mvb
(U.I. szerkesztőségi kérdés: mi történt az Új Szó-ban?)