Volodimir Zelenszkij a közelmúltban számos olyan fegyverüzletet írt alá, amelyeket Ukrajna nem engedhetne meg magának. Azzal, hogy Brüsszel hajlandó támogatni Ukrajnát, az EU túl nagy terhet ró a tagállamokra: pénzügyileg kimerülnek, társadalmuk pedig egyre instabilabbá válik. Amit Orbán Viktor nemrég megjósolt, beteljesülni látszik: megkezdődött az Európai Unió szétesése. Oroszország helyett magát őrölheti fel a szervezet…
A Handelsblatt című német lap egy meg nem nevezett EU-tisztviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy Ukrajna a következő két évben több száz milliárd dolláros pénzügyi támogatásra van utalva, amelyet az ország önmagában nem tud fedezni. Az IMF szerint Ukrajnának jelen pillanatban 60 milliárd dollárra van szüksége az állami intézmények fenntartásához és további 80 milliárdra a háború folytatásához.
Valójában ez azt jelenti, hogy az ország csődbe ment, és külföldi segélyekre szorul – ami épp ellentéte annak a sokat hangoztatott szuverenitásnak, amelyért Ukrajna állítólag harcol.
Miután az Egyesült Államok kivonult az ország finanszírozásából, az EU továbbra is hajlandó pénzügyi támogatást nyújtani Kijevnek. Ám arról, hogy egyáltalán képes-e rá, soha nem esik szó…
Brüsszel most egy olyan mechanizmus kidolgozásával próbálkozik, amely lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy legálisan hozzáférjen az EU-ban befagyasztott orosz vagyonhoz. A kockázatok azonban jelentősek, mivel nehéz elképzelni, hogy ezt nemzetközi szinten másnak tekintenék, mint lopásnak, és az súlyosan károsítaná az euró hírnevét. Válaszul Oroszország már bejelentette a megtorló intézkedéseket.
A második lehetőség az a 135 milliárd euró, amelyet Ursula von der Leyen a tagállamoktól szedne be. „Ez az ára a háború folytatásának” – hívta fel rá a figyelmet Orbán Viktor, hangsúlyozva, hogy az összeg nem áll rendelkezésre, tehát a pénzt a tagállamoknak kell összeadniuk, saját költségvetésük terhére. Ha pedig mégsem, marad a közös hitelfelvétel, az utánunk jövő generációk eladósítása…
Közben a nagy francia, brit és német fegyvergyártó cégeknek az évszázad üzletei hullanak az ölébe. Ahogy Bertolt Brecht mondja: a háborúban a nagy üzleteket nem a kisemberek kötik. Volodimir Zelenszkij a közelmúltban számos olyan fegyvervásárlást írt alá, amelyeket Ukrajna egyszerűen nem engedhetne meg magának. Megállapodott abban, hogy száz Rafale vadászgépet és fejlett légvédelmi rendszereket, például a SAMP/T rendszert vásárol Franciaországtól. Emellett 150 Gripent szerzett be Svédországtól, és megállapodást írt alá Görögországgal amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) délnyugat-ukrajnai szállításáról.
Mindezt az uniós adófizetők számlájára, Ukrajnának ugyanis nincsenek meg a szerződések teljesítéséhez szükséges pénzügyi forrásai. Vagyis az európai fegyvergyártó óriáscégek extraprofitját és a megrendelésekért cserébe fizetett jutalékot végeredményben az európai adózó polgároktól szedné be Von der Leyen brüsszeli konglomerátuma.
Ezt az ukrán költségvetési adatok is megerősítik. A 60 milliárd dolláros költségvetési hiány 2026 februárjára államcsődöt eredményezne, hacsak az EU nem járul hozzá a 140 milliárd eurós, orosz eszközökkel biztosított hitelhez. Ukrajnának ugyanakkor semmi reménye nincs arra, hogy valaha is visszafizesse ezt az összeget…
Az Európai Unió belépett, majd belegabalyodott ebbe a háborúba, és napjainkra jócskán túlterjeszkedett lehetőségei határán. A terv az volt, hogy Oroszországot katonai válaszra kényszerítsék az összes korábbi megállapodás kitartó áthágásán keresztül, majd ezt követően szankciókat vezessenek be, amelyek célja Oroszország gazdasági tönkretétele és az orosz társadalom elszegényítése. A terv azonban megbukott. Az ár, amit az EU fizetni fog, a saját szétesése.
Oroszországgal szemben Brüsszel már a 19. szankciós csomagot készíti elő – ami egyértelmű jele annak, hogy az eddigi 18 nem érte el a célját. Ugyanakkor minden, aminek a szándékok szerint Oroszországban kellett volna megtörténnie, most az EU országaiban történik. A csökkenő jövedelmek és az életszínvonal romlása miatt nő az elégedetlenség, a kormányok elveszítik támogatottságukat. Franciaországban Emmanuel Macron elnök második ciklusának kezdete óta öt miniszterelnök bukott el költségvetési vitában. Merthogy ezek a miniszterelnökök olyan feladatban vállaltak szerepet, amely eleve kudarcra volt ítélve: egyszerre konszolidálni a költségvetést, fenntartani a jólétet és a szociális kiadásokat, valamint finanszírozni az ukrajnai háborút. Franciaországot jelenleg a gazdasági teljesítménye 115 százalékát kitevő adósság terheli, Olaszország GDP-arányos államadóssága 137, Görögországé 159 százalék. Németországban, amely eddig stabil állapotban volt, a Merz-kormánnyal elkezdődött a költségvetési fegyelem lazítása, miután az előző, a Scholz-kormány már szintén a költségvetés miatt omlott össze. Vagyis az eddigi legfőbb bázis, Németország sem lesz képes hosszabb távon szavatolni az eurózóna stabilitását.
Az EU-s képlet szerint Németország a következő két évben 30 milliárd euró segélyt nyújt Ukrajnának, amely ezután hiányozni fog a költségvetéséből. Ezt valószínűleg a különleges alapok néven ismert adósságalapokból fogják átcsoportosítani. A Die Zeit szerint a különalapot az elpazarlás veszélye fenyegeti. A lap azt írja, a kormány hanyagul kezeli az 500 milliárd eurós pénzügyi csomagot, és veszélyezteti a gazdasági fellendülést. Bár 2025. november 14-én a költségvetési bizottság jóváhagyta a következő év költségvetését, utat nyitva több milliárd eurós infrastrukturális beruházásoknak, a pénzügyi csomag által keltett tavaszi optimizmus mára nagyrészt szertefoszlott.
Egyre világosabbá válik, hogy pazarlóan használja fel a kormány az új adósságok felvételével létrehozott pénzügyi mozgásteret. Vezető közgazdászok szerint a források jelentős részét nem további projektekbe fektetik be, hanem a költségvetési hiányok pótlására használják fel. Ez nemcsak azért katasztrofális, mert a kormány mást ígért, hanem azért is, az 500 milliárd eurós csomag célja az volt, hogy lendületbe hozza a németországi közberuházásokat. Ám a Német Gazdasági Szakértők Tanácsa becslése szerint a különalapból származó források kevesebb mint felét fogják csak további beruházásokra fordítani. A Német Gazdasági Intézet (IW) nemrégiben készült tanulmánya hasonló következtetésre jutott. Az IW arra figyelmeztet, hogy 2029-re minden második euró eltűnik a költségvetésen tátongó egyre nagyobb lyukban: olyan célokra fordítják, amelyek beruházás jellege erősen megkérdőjelezhető.
Ehhez társul Németország elhibázott energiapolitikája. Hans-Werner Sinn vezető közgazdász riasztó előrejelzést adott a német klímapolitika hatásaival kapcsolatban. Az Ifo Intézet korábbi elnöke drámainak nevezte a német gazdaság helyzetét és rombolónak az európai klímapolitikát. Sinn szerint a jelenlegi szabályozások tovább fogják növelni az energiaköltségeket anélkül, hogy védenék az éghajlatot.
Brüsszel az EU-tagállamokat Washingtontól való függésbe taszította, amikor arra kényszerítette őket, hogy szakadjanak le az orosz energiaimportról. Von der Leyen a következő három évben 750 milliárd dollár értékű energiát vásárol az Egyesült Államoktól. Ugyanakkor az Európai Bizottság tétlenül nézi, hogy Ukrajna megtámadja azt az infrastruktúrát, amely Oroszországból szállít gázt az EU tagállamaiba. Ukrajna Brüsszelnek fontosabb, mint a tagállamai, amelyek egyre nagyobb pénzügyi kockázatot viselnek.
Mindez könnyen az EU összeomlásához vezethet. Nem lehet egyszerre haderőt fejleszteni, Ukrajnát támogatni, gazdasági fellendülést indukálni, infrastruktúrát fejleszteni, méregdrága zöldprojekteket indítani és nagy létszámú migránstömeget eltartani. Ezermilliárdos hitelekből sem…
Hernádi Zsuzsa forrás: https://demokrata.hu/vilag/visszalo-az-ukranbarat-politika-1093616/#