Két évtizede egy szabad és nyitott országból, Angliából indult útjára ez a kezdeményezés és ma már az egész világon ünneplik a házasság hetét (febr. 13. - 20.). Vári F. Teofil írásából szemléztünk...(szerk.)
(...)
A rendezvények a házasság mély lelki összefüggéseire irányítják a figyelmet, amelyben egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekedjen egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséggé alakul, és áldásul szolgál az élet minden más területén is. A házasság hete gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Nyíltan beszél a házasság feszültségeiről is, és igyekszik a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.
A házasság egy férfi és egy nő között létrejövő kapcsolat. A házasságot nem a bibliai Ádám találta ki, és nem is az ő felesége, Éva. Persze a házasság jogintézményével kapcsolatban rögtön le kell szögeznünk, hogy jogalanyként Ádámot és Évát nevezte meg a Jóisten, nem pedig Ádámot és Bélát. Sőt, több évszázados életük során Ádám sohasem unt rá arra, hogy ő férfi, és egyszer sem akart Évává válni, és Éva sem hisztizett, hogy ő Ádám szeretne lenni.
Egyikük sem vonult az Éden bejáratához transzparenssel a kezében, hogy már olyan uncsi, maradi és konzervatív dolog a férfi számára férfinak lenni és a nőnek csak nőnek lenni. Engedje meg már számukra a bőkezű Teremtő, hogy kilencvenhatféle genderben lelhessék örömüket. A teremtéskor és utána is genderbadarságnak nyomát sem látni, de azonos neműek házasságának a gondolatát sem leljük a Szentírásban. A Biblia ugyanis a házasság kapcsán férfiakról és nőkről beszél biológiai nemi alapon, akik életük végéig, a balliberálisok legnagyobb meglepetésére, megtartották nemi identitásukat.
Ennek köszönhetően napjainkban a nemi másságban szenvelgőknek privát szerencséje, hogy a normalitást képviselő szüleik utódaiként megszülethettek, majd aztán napjainkra boldogan vergődhetnek nemi abnormitásukban. Hiába próbálja tagadni megannyi balliberális lelki torzszülött, a valóság az, hogy a házasság nem pusztán egy emberi szintű, polgári jogi társadalmi szerződés. Eredetileg és elsődlegesen egy bibliai fogalom, még pontosabban az egyetlen olyan, Isten által alapított jogintézmény, amely teljes jogú része a mai napig is a világi, szekularizált jogrendünknek. A házasság Isten gondolatában született meg, szabályait és végcélját is ő alkotta meg.
Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a házasság, ahogyan azt a Biblia ábrázolja, nem társadalmi szokások és kultúra kérdése. Alapvető természetét maga Isten rendelte el az emberi történelem kezdetén. Először is a férfi és a nő közötti személyes kapcsolatot az egység kötelékében szemlélteti („Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy többé már nem két test, hanem egy.” Mt 19, 5–6.), ami egyedül a szövetségi kapcsolat gyümölcseként jelenik meg.
A másik, a föntiekből fakadó és még csodálatosabb üzenet az önfeláldozó, az önmagát odaadó szeretet tanúsítása. Ez nem más, mint a másikért letett élet. Vagyis nem magamért élek többé, most már azért élek, akivel szövetségre léptem („Ti, férfiak szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért.” Ef 5, 25.). Csakis ezeken az alapokon lehet egy házasság stabil és sikeres.
Azonban ma túl sokan kelnek egybe azon tűnődve, mit fogok kihozni belőle? Ez pedig nem működik hosszú távon. A bibliai megközelítés ezzel ellentétben azt mondja: mit adjak bele? És ez már működni fog! Vegye már észre minden szerencsétlen torz gondolkodású balliberális: a természetes házasságnak nincs alternatívája!
Vári F. Teofil (a szerző jogtanácsos) forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220212-isten-jogintezmenye-a-hazassag