Mostanában sokat beszélnek a szexuális zaklatásról. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a férfiak jelentős része (angol kutatók legfrissebb statisztikái szerint 85-90 százaléka) követett már el szexuális zaklatást… 

Ennek nyomán felhívást tettünk közzé, hogy jelentkezzen, akit ért ilyen atrocitás. Mai műsorunk vendége Kovács Jánosné. Boldog, kétgyermekes anyuka. De ez nem volt mindig így. Rövid pszichológiai vizsgálat nyomán kiderült, hogy őt is érte zaklatás... 

- Mikor történt az eset?

– Húsz évvel ezelőtt.

– Miben állt ez? Tett önnek szexuális jellegű célzásokat?

– Igen, egy házibuliban odajött hozzám, és azt mondta, szép a szemem.

– Csak úgy, ismeretlenül?

– Igen, én is nagyon meglepődtem, és feszélyezve éreztem magam.

– Történt kísérlet a részéről testi kontaktus felvételére?

– Igen, felkért táncolni, közben egyszer hozzáért a mellemhez.

– Ez valóban durva zaklatás. Bocsánatot kért?

– Nem, úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

– És ön?

– Én is. Később kisétáltunk a holdfényes folyópartra, és ott…

– Ne kímélje a nézőket, kedves asszonyom. Mi történt ott?

– Megcsókolt.

– Rettenetes! Erőszakosan csókolt?

– Hát, elég vehemens alak volt, ez kétségtelen.

– Létrejött önök között szexuális kapcsolat?

– Igen, többször is.

– Hányszor?

– Nem számoltam. De kétezernél biztosan többször.

– Ez borzalmas! Azt hiszem, ez a rettenetes bűncselekmény feljogosít minket arra, hogy megnevezzük az illetőt. Hogy hívják?

– Kovács Jánosnak.

– És aztán mi lett később?

– Elvett feleségül, azóta is boldogan élünk. Ha nem zaklatott volna, még ma is anyáméknál laknék, minden reggel depressziósan ébrednék, nem volna gyönyörű családom, és meg se hívtak volna ebbe a műsorba.


Ungváry Zsolt
forrás: http://demokrata.hu/velemeny/zaklatas