Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regényének egyik hőse, a Csodálatos Nalaya oly módon lett Kis-Lagonda szigetének uralkodója, hogy egy napon felkereste a bennszülötteket és közölte velük, hogy ő a királyuk. Aki ezt kétségbe vonta, azt megverte...
Ursula von der Leyen és megannyi uniós bürokrata ugyanezt az elvet alkalmazza a kontinens esetében. Kinyilvánították, hogy ezentúl ők döntenek mindenről, és aki a sok hülyeséget nem fogadja el azonnal, azt (egyelőre még áttételesen) jól elnáspángolják.
Most például az energiahordozók kérdése került terítékre, ami a huszonegyedik század technikai fejlettségét tekintve megkerülhetetlen probléma. Ursula összedugta a buksiját Dan Jørgensen energiaügyi biztossal, és azt mondták: a továbbiakban egyetlen molekula orosz olajat vagy gázt sem szeretnének az európai piacon látni. (Mondhatnám: a molekulák oly aprók, hogy erre eddig sem volt esélyük, de őket nem olyan tréfából faragták, hogy értenék a viccet.)
Hiába van az oroszok földjében rengeteg szénhidrogén, és adnák esetleg másoknál olcsóbban, a kereskedelemből ezentúl e szempontok száműzetnek. Míg a pénznek köztudottan nincs szaga (paskolta meg Ursula megvakcinázott bukszáját), a gáznak van, márpedig az oroszt olyan büdösnek nyilvánítjuk, hogy inkább veszünk drágán vagy fagyunk meg, mintsem az effélét beengedjük.
E logika mentén a túlságosan magától értetődő ecuadori vagy Costa Rica-i banánimportot is a legszigorúbb embargó fogja sújtani, és Közép-Európába kizárólag a svéd és finn banánültetvényekről érkezhet eztán a gyümölcs. Továbbá az EU mindent el fog követni, hogy csak a kontinensen termelt kávét forgalmazhassák. „Egyetlen szem távol-keleti vagy dél-amerikai kávébabot sem akarok látni!” – hörögte a mezőgazdasági és élelmiszerügyi biztos. „Igyanak az uniós polgárok a lengyel alföldön vagy Berlin külvárosaiban termelt kávét! Kerül, amibe kerül, de nem fogjuk Brazíliát vagy Vietnámot támogatni azzal, hogy a vacak kávéjukat megvesszük.”
Ungváry Zsolt forrás: https://demokrata.hu/velemeny/szankcio-3-1091434/