Egy kis római kávéház félreeső sarokasztalánál, egyszerű fehér ruhában ült a két idős férfi. Turisták és helybéliek között, egy-egy kapucsínót kavargatva beszélgettek…
– Azért kértem ezt a kihallgatást, szentatyám… – kezdte az öregebbik, de a másik félbeszakította.
– Szólíts csak Ferencnek, szentatyám, ez így sokkal közvetlenebb és bensőségesebb.
Benedek bólintott.
– Néha úgy érzem – folytatta németes precizitással –, hogy az ateisták és a liberális sajtó már-már jobban kedvel téged, mint a hívők milliárdjai.
– Mindenkihez meg kell találnunk az utat. Az egyház nem zárkózhat el a világtól, amelyhez hozzátartozik. Én csak a krisztusi elveket gyakorlom, például a menekültek esetében is. „Idegen voltam, és befogadtatok.” Baj, ha ez tetszik a médiának?
– Na és az emberölés? Az a legnagyobb bűn. Először azt kell rendbe tenni, addig nem beszélhetünk egyébről. Évente közel kétmillió európait ölnek meg európaiak. Méghozzá törvényesen, büntetlenül, a sajátjaik közül, az anyaméhben! Ehhez képest jelentéktelenek a migránsok problémái.
Hirtelen a szomszéd asztaltól odalépett hozzájuk valaki.
– Bocsánat, véletlenül hallottam a diskurzust – szólt. – Teljesen igaza van az idősebbik úrnak. Ha megölnénk évi 2 millió migránst, még akkor is csak döntetlen lenne. És akkor már inkább muzulmánokat öljünk, mint keresztényeket. Ha lehet választani. Bár tudom, hogy nálunk nem lehet…
– Távozz tőlem, sátán! – emelte fel Ferenc a kezét.
– Én értem – folytatta az ismeretlen –, hogy Jézus azt mondta, tartsd oda a másik orcádat is, de amikor a főpapnál a poroszló arcon üti, Jézus azt kérdezi: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?”
– Nézz ide – mutatott Ferenc a kapucsínóra. – A fehér hab és a fekete kávé együtt szép.
– De ha így összekeverem – kanalazott bele Benedek –, csak szürke, zavaros lé lesz belőle.
Ferenc türelmetlenül intett a pincérnek.
– Fizetek!
– Igenis, kérem! Két kapucsínó.
Ungváry Zsolt forrás: http://demokrata.hu/velemeny/nepszeruseg