Sajnos napjaink „slágertémája” a koronavírusos járvány. Tudni kell, hogy járványok mindig is voltak és talán mindig is lesznek...
Már a sumer agyagtáblákon is találhatók ráutaló feljegyzések, az Ószövetségben pedig számos helyen találkozhatunk ragályokkal, amelyek akkori nevét ma is lehet azonosítani. Klasszikus világjárványok azonban csak az ókor kicsit későbbi korszakában jelentek meg – már írásos formában is leírva őket -, amikor megnőtt a népsűrűség, kialakultak a zsúfolt nagyvárosok, hatalmasra nőtt a távolsági kereskedelem, a népmozgás. Mindez, valamint az okok nem ismerete, a rossz higiéniai körülmények tették lehetővé a pandémia kialakulását. Ma ettől nem kell tartanunk, mert a szervezett társadalom és a hatásos gyógyszerek kidolgozása megakadályozza mindezt. Azonban nem árt egy kicsit visszatekinteni a múltba és összehasonlítást tenni a mával. Meg kell nyugodni, hogy ilyenek többé nem lesznek, csak be kell tartani a közös szabályokat. MARADJ OTTHON!
A PESTIS
- Az ún. pelonoppénoszi háború idejének második esztendejében tört ki, amely Spárta és Athén között zajlott, a feltehetően Etiópiából származó vírusos betegség az athéniak körében ütötte fel a fejét, akik ezzel haderejük 25%-át és ezzel vezető státuszukat is elveszítették.
- Justinianus Kelet-római csárszár uralkodása alatt 541-542-ben tombolt, feltehetően Egyiptomból, vagy Etiópiából kiindulva. A korabeli bizánci krónikás Prokopiosz szerint csak a fővárosban naponta 10 000 áldozattal járt, amely végül Konstantinápoly lakosságának 40%-át tette ki. A kór a keletről jövő gabonaszállító hajókon élő patkányok, illetve az azokon élősködő bolhák útján útján terjedt (de ezt akkor még nem tudták). Ez az un. bubópestis az akkor ismert világ lakosságának kb. felét – második hullámával együtt – mintegy 25 millió ember halálát okozta.
- Következmény: a Bizánci (Kelet-Római) Császárság annyira legyengült, hogy később nem volt már ereje a muszlim-arab hódításokkal hatékonyan szembenszállni a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
- A következő nagy pestis-járvány 1348-ban tört ki a Krímből kiindulva előbb Dél-Itáliát megfertőzve, majd átterjedt Dél-Franciaországra ( Avignon környékén pl. 75%-os halálozási rátával), majd észak-kelet felé is elterjedt. Nagy Lajos királyunk is elkapta, de szerencsére kigyógyult belőle (sajnos fiúági utóda nem lett, mert akkor talán másként alakult volna történelmünk). A kór tovább terjedt, Franciaországban egyes városokban a lakosság 90%-a halt meg, Párizsban napi 500 halottat temettek. A becslések szerint kontinensünkön a lakosság vesztesége 20-30 millió fő volt. Ehez járul még az is, hogy a Közel-Keleten és Ázsiában, Kínában mintegy 13 millió halottat hagyot hátra a kór. India szinte elnéptelenedett, az áldozatok számát megbecsülni sem tudjuk.
- Később csökkent a gyakorisága, de újra és újra visszatért, ezt terjedelmi okokból már nem részletezem. Utoljára 1720-ban, Marseilles-ben tört ki nagyobb méretekben, a lakosságot megfelezve, majd lassan-lassan elenyészett.
A KIÜTÉSES TÍFUSZ
- Első európai csapását 1489-ben Spanyolországra mérte, amikor a mórokkal vívott visszafoglaló háborúk zajlottak. A harcoknak 3 ezer, de a tífusznak 20 ezer áldozata volt.
- 1542-ben a Budára vonuló török sereg cipelte be Magyarországra, amely 30 ezer halottat hagyott maga körül. 1544-ben a Buda visszavételére induló keresztény sereg Győrnél visszafordult, mivel a táborban jelentkező tífusz miatt puskalövés nélkül 30 ezer főt vesztettek.
- Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata során az 500 ezres Grand Armée nagy része nem Tél Tábornoknak, hanem a tífusznak köszönhette halálát.
- A felsoroltakon kívül a tífusz még sok esetben közbeszólt a történelem folyamatába, de ezeket itt és most lehetetlen felsorolni.
A FEKETE HIMLŐ
- Első feljegyzett tombolása kr.u. 165-180 között ment végbe. A római hadsereg a parthusok elleni háborúból hozta be Itáliába. Bár Marcus Aurelius császár személyesen nem vett részt a hadjáratban, maga is belehalt a himlőbe. 15 évig tartott a járvány pusztítása, amelynek mintegy 5 millió áldozata lett. Egy kis csillapodás után újra fellépett a járvány, amely csak Rómában napi 5 ezer áldozatot szedett 251-266 között. Az akkori császár Antonius Pius is belehalt.
- Hernando Cortes a kb. 250 katonájával meghódította Mexikóban a 25-30 milliós azték birodalmat, amelynek lakosságát a fekete himlő behurcolásával 2-3 millióra csökkentette.
- Ellenszerét a törökök „találták fel” a XVII. században, amikor a himlő hólyagokat lekaparva porították és ezzel immunizálták katonáikat és a lakosságot. Ezt a módszert továbbfejlesztve a porosz-francia háborúban (1870-1871) a németek immunizálták hadseregüket és így 297 fős himlőveszteségük volt, míg ezzel szemben a franciák két hadosztálynyi erőt, 23 400 főt vesztettek.
A KOLERA
- Habár már a XVI. században hírt adtak róla, tömegesen 1816-ban vált globálissá a betegség. Elsősorban a rossz higiénéjű városokban/városokból terjedt el. Oroszországon keresztül érkezett keletről, majd a bevándorlók átvitték Amerikába. A csillapíthatatlan hányás és hasmenés következtében a halál legtöbbször 24 órán belül bekövetkezett (kiszáradás, görcsök).
- Első magyarországi jelentkezése 1831-ben történt, amikor is a 12 milliós lakosságból 250 ezren haltak bele. A hatóságok a Felvidéken a kutakba szórt bizmut porral próbálták megakadályozni a járvány terjedését, ez azonban tévedés volt. A bizmut nem hatásos, ellenben többen meghaltak tőle. Így az emberek között elterjedt az a hír, hogy az „urak” szándékosan akarják megmérgezni őket. Emiatt tört ki az utolsó jobbágylázadás.
- Hozzánk másodszor 1849-ben az orosz csapatok hozták be a Felvidékre, de hazatérve Oroszországban tört ki igazán, egymillió halottat követelve.
- Nálunk még többször megjelent. Az 1866-os negyedik nagy járvány is a Felvidéken tört ki, átterjedve az Észak-Dunántúlra is, mintegy 70 ezer halottat hagyva maga után. Az utolsó „középkori típusú” kolerajárvány 1872-1874 között sújtotta az országot, amely éhinséggel párosulva 400-450 ezres áldozatot követelt. Ezt az emberveszteséget csak 6 év alatt tudta pótolni az ország. Ezt követően már csak szórványosan jelentkezett, a kiépülő ivóvíz és szennyvíz hálózatoknak, a javuló higiénés körülményeknek köszönhetően.
AZ INFLUENZA
- A források szerint az első influenzapandémia 1510-ben érkezett Afrikából, ágynak döntötte egész velencét, az amerikai indiánokat pedig ez is tovább tizedelte.
- A legnagyobb járvány 1918-ban (Franciaországból kiindulva) tört ki a hírhedt „spanyolnátha” néven. Feltehetően a H1N1 vírusról volt szó. Főleg a 20-40 évesek közül szedte áldozatait, hihetetlenül magas halálozási rátával. 18 hónapig tartott, majd eltűnt. Előtte azonban végigsöpört az egész világon. Az első fél évben már 25 milló embert ölt meg, majd még két hullámban jelentkezett 1920-ig, ötször annyi áldozatot szedve, mint a világháború. Csak Amerikában 500 ezer, Nagy-Britanniában 200 ezer, Indiában pedig 17 millió (!) áldozatot szedett. A brit haditengerészet három nap alatt 10 ezer embert veszített és megbénult.
Tóth László (Szenc testvérvárosának - Kőszegnek - volt főjegyzője)
Forrásmunkák: Molnár F. Tamás: Járványok az európai történelemben és azon túl Fónagy Zoltán: Kolerajárványok a 19-20. századi Magyarországon