Nem szoktam már írogatni ide, ám az elmúlt hetekben rengeteg ismerős és ismeretlen kérdezgette, hogy mi történik Ukrajnában. Mivel nekem nem csak személyes lehetőségeim voltak ezt a történetet már az elejétől végigkövetni (ott lenni 2014-ben Kijevben, látni Donyecket még Ukrajna, aztán egy szakadár állam részeként is), hanem számos ismerősöm akad az ukrán és orosz közéletben is, ezért összeszedtem, hogy érdemben mi történik Ukrajnában…
Meg azt is, hogy miként érinti ez az európaiakat és az oroszországiakat.
Felejtsd el az orosz, az ukrán, az európai és az amerikai propagandát! Azt jegyezd meg, hogy Ukrajna két (ha a franciák miatt a még nem katonai szövetségként működő EU-t is idevesszük, akkor két és fél) atomhatalom között van. Ukrajna lemondott az atomfegyvereiről, miután független lett. Esélye arra, hogy atomfegyverei lesznek (úgy értem, hogy hagyják, hogy szert tegyen azokra) éppen akkorák, mint Iránnak vagy éppen Észak-Koreának. Nagyjából az első adandó alkalommal tesznek arról a nagyfiúk, hogy ne legyen új belépő ebbe a klubba. Szóval, ez az alaphelyzet.
Mivel Ukrajna körül atomhatalmi blokkok vannak, akármilyen érdemi háború világháborúhoz vezetne. Mindenki a budapesti memorandumra hivatkozik, amelyben a britektől a franciákon és az oroszokon át a nagyfiúk megegyeztek abban, hogy amennyiben Ukrajna leszereli a nukleáris fegyvereket, cserébe „garantálják” Ukrajna területi integritását. Egyetlen dolog hiányzik erről az egyetlen A4-es oldalról: Az, hogy mit jelent a garancia. Nincs benne felelősségvállalás, tehát az csak egy darab papír, amit aláírattak az ukránokkal, hogy lemondjanak a nagyvasakról. Ez egy nyilvánosan elérhető szöveg, csak a Google-ben kell rákeresni. Úgy megvezették őket, hogy azóta is azt hiszik, az a papír ért valamit és erre hivatkoznak.
Ukrajnának mindig akkor kezdődnek a problémái, amikor megpróbál elindulni egyik vagy másik irányba. Amint elindulna Oroszország felé, rengetegen kimennek a Majdanra, EU-s zászlókkal. Amint elindulnak az EU vagy egyenesen a NATO-felé, egészen fájdalmas problémái lesznek a másik oldalról. Mind a két oldalról érkező nyomás nem véletlenül, nem belülről generálódik. Azokat kívülről mókolják.
Azt mondják, hogy Putyin „még arra is képes, hogy elfoglalja Ukrajnát”. Miből gondolják ezek, hogy Putyin egy kivételesen éles eszű emberből hirtelen butává lett? Mennyi orosznak van rokona Ukrajnában? Mennyi ukránnak van rokona Oroszországban? Mennyi kölcsönös biznisz van a két országban a mai napig? És bár tényleg nagyon szereti az oroszok többsége Putyint, azért a rokonságot bombázni még erős propaganda mellett sem tűrnék. Eközben a 40 milliós Ukrajnából elment 10 millió ember külföldre, tehát az ország lakosságának a negyede. És messze nem mindenki az EU-t választotta: Jó 3-4 millióan bizony Oroszországba költöztek.
14 milliárdnyi befektetés ment el Ukrajnából a mostani hangos rettegés kezdete óta. Dollárban. 1,5 milliárd dollárt kellett elköltenie az ukrán központi banknak arra, hogy valahogy lélegeztetőgépre kapcsolja az ukrán hrivnyát. Az, aki a múltkor 100 dollárért vett ukrán állampapírt, ma 70 dollárt se kapna érte. Mivel a légitársaságok biztosítói nem vállalják az Ukrajna feletti vagy oda történő repülést, ezért a légitársaságok nem repülnek ebbe az országba. És most már a hajók sem szállítanak oda sem embert, sem árut a Fekete-Tengeren. Ha még a vasúti szállítást végző cégek biztosítói is erre jutnak, Ukrajna lényegében teljes gazdasági blokád alá kerül. Amikor Ukrajna a legnagyobb intenzitással sodródott a polgárháború felé és Odesszában, Harkovban meg az akkori Dnyipropetrovszkban is szakadár államokat próbáltak létrehozni néhányak, még akkor sem mentek el a nyugati és a keleti diplomaták, nem zártak be a kirendeltségek és nagykövetségek. Pedig 2014-ben a Majdan után rendőröket nem lehetett látni az utcán, Pravij Szektoros, magukat igazságosztónak képzelő szélsőségesekkel viszont igen. Onnan tudom, mert Kijev belvárosában vettem ki szállodai szobát, amikor ott csináltam ebből rádióműsort a Juventusnak. Ha valamikor nem kellett volna ottmaradnia egy külföldinek, az éppen ekkor volt.
Tehát mi történik akkor valójában? Pénzcsinálás. Leginkább a gázon, az olajon és más energiahordozókon. Amiért ez az egész cirkusz valójában történik az elsősorban arról szól, hogy az EU kitől vesz gázt: Oroszországtól vezetéken vagy az Egyesült Államoktól, LNG-hajókon. Ez nagyon-nagyon-nagyon sok pénz. Iszonyatosan sok. Hogy mekkora ez a buli, a következő számokból lesz egyértelmű: Miközben Ukrajna 10 milliárdokat veszít, az Európai Unió adott Ukrajnának 1,2 milliárdot, euróban. Franciaország külön 200 milliót, Németország külön 150 milliót. Az USA és Nagy-Britannia is adott 1-2 milliárdot, a források ennek mértékről eltérők. De nem ám segélyt adott egyikük sem, hanem bizony hitelt. Mi is az a hitel? Adósság. Az adósság mit eredményez? Függést, elkötelezettséget. És amikor ekkora játékosokról van szó, akkor bizony abba is bele tudnak szólni a pénzért cserébe, hogy az országon belül mi történjen. Mindeközben kaptak sok-sok milliónyi olcsó munkaerőt, akiket nem Afrikából vagy a Közel-Keletről kellett idehozni, szóval egyszerűbb velük. Érdemi jogok nélkül, „munkaerőt közvetítő cégeken” keresztül hozzák be őket és pótolják ki a meg nem született európai uniós állampolgárokat. Ja és rengeteg ukrán termőföldet, gyárat meg egyebet vesznek aprópénzét németek, franciák vagy éppen olaszok. Lesz még az Antonov az Airbus része!
Oroszország köszöni szépen, fürdik a pénzben. 42 dollár volt az olaj ára nemrég, most már 100 dollár. 200-ba került a gáz az európai ártőzsdéken, hát most már 1000. Rezsicsöki nélkül Magyarországon is iszonyatos gázárak lennének és ha nem lenne az üzemanyagon ez az – egyébként szerintem elhibázott – ársapka, akkor még tovább gyűrűzne ez mindenbe, növelve az árakat és az inflációt. Franciaországban vagy Hollandiában nagyokat néznek az emberek tankoláskor vagy éppen akkor, amikor a gázszámla megjön. Hiába keresnek a magyar fizetésekhez képest nagyon jól, ők is nagyon megérzik. (Ilyen árak mellett már nem is tűnik olyan rossz választásnak az olcsóbb gázárak mellett drágának ható amerikai LNG.) De ez csak látszólag a lakosság problémája. Valójában a cégek érzik meg igazán ezt, így Magyarországon is. Amikor egy egységnyi akármi legyártásához kell X mennyiségű gáz és ez a gáz most 5-ször többe kerül, mint tegnap, akkor te árat fogsz emelni, különben bezárhatsz. Németország (még az Északi Áramlat 1-gyel) és Magyarország a nemrég megkötött gázszerződéssel egész jól elcicereg, de a többieknek nagyon fáj az, ami most megy. Az átlagembernek is. Eközben Oroszország jó 36%-kal növelte a bevételeit az exporton a gázon és az olajon kívül is: A fémipar, a vegyipar, a feldolgozóipar és számos más iparág csodálatosan érzi magát. Igaz, nem Európába vagy Amerikába exportálnak a szankciók miatt, de hát téged sem érdekel, hogy kitől kapod a pénzt, ha jól fizet.
Semmi oka nincs háborúzni senkinek, mert ömlik a pénz. De ha igazán támadni akartak volna az oroszok, akkor megtehették volna ezt az elmúlt 8 évben bármikor, amikor még sokkal rosszabb állapotban volt az ukrán hadsereg, mint ma. Az egésznek semmi értelme nincs. A pénzen kívül. A hangos, nagyon nemzeti, nagyon ukrán oligarchák, politikusok és pénzemberek sorban álltak a magánrepülők előtt Kijevben, hogy elhúzhassanak. Vitték magukkal a pénzt is, Offshoreisztánba.
Hogy mikor kezdődött ez az egész? Úgy 2010 körül, amikor egy ukrán zseni kitalálta, hogy Szevasztopolból kirakja az orosz flottát és odaadja a NATO-nak, mert ők többet fizetnek. Ebből ugye nem lett semmi, pedig 2014-ben még egy olyan papírt is igyekeztek aláíratni Ukrajnával, hogy érdemben társuljon az EU-val. Amikor ezt Janukovics nem írta alá, hirtelen egy csomó ember megjelent EU-s zászlókkal a Majdanon. Biztos mindannyian maguktól mentek. Főleg az elején. Hogyne. Ennek lassan egy évtizede. Ez idő alatt Magyarországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Németországot és persze Oroszországot ellepték az ukrán vendégmunkások. Az országuk egytizede ment el külföldre. Az visszafordíthatatlan és teljes katasztrófa. Tízezrével haltak meg emberek katonaként vagy civilként mindkét oldalon. A szankciók hatására iszonyatos mennyiségű pénzt invesztáltak az orosz gazdaságba, ahol ma jobb sajtokat, ruhákat vagy borokat állítanak elő, mint sok EU-s országban. Összebandázott Oroszország és Kína, ahelyett, hogy az EU-val gyógyultak volna össze, mondjuk éppen Amerika vagy Kína ellen. Hogy „kinek áll ez érdekében”, majd mindenki maga eldönti.
Polgárháború még lehet. Országszakadás még lehet. De kívülről ez egy abszolút win-win szituáció. Az már egy másik kérdés, hogy meddig lehet anélkül emelni a súlyt, hogy valami igazán nagy roppanás ne menjen vége. Egy dolog nem érdekel senkit: Az ott élő emberek sorsa. Szavakban, „jogállamban” meg „fékek és egyensúlyok rendszerének kialakítását illetően” vagy éppen „európai értékek mentén” természetesen igen. Ám valójában Ukrajna olyan, mint az a fiatal nő, aki három férfinak is tetszett, nem akart dönteni, ezért mindegyik kedvére használta, aztán elszedték az értékeit, aztán kidobták az út szélére. Aztán minden egyes találkozáskor elmondják neki, hogy ki tehet arról, hogy neki rossz.
Thuróczy Richard FB-oldala