Bogár László Afrikát mérlegelő cikkére – terjedelme ellenére – számos hozzászólást kaptunk. Főleg az egykori gyarmatokat illetően. Ugyanis az egykori gyarmatosítók hamis humanizmustól eltelve befogadják a harmadik világbéli jövevényeket. Mert megtehetik. Papíron pedig szépen fog működni a népességnövekedés. Ezt megvilágítandó tesszük közzé a következő ilyen témájú Tamáska-cikket...(szerk.)
A tudomány kemény dolgokat állít. A Föld már régen nem a világegyetem középpontja s a Nap nem az egyiptomi Ra isten megtestesülése, csak egy a sok milliárd csillag közül. Az ősidők patriarchájának erőt adott a tudat, hogy a teremtés érte és az övéiért történt, szabadon irthatta az állatvilágot és a másságot képviselő embercsoportokat. Azonban saját előítéleteinkkel és tudatlanságunkkal szembesít a tudomány, amikor azt mondja, hogy a győztes sem lehetett különös anyagból gyúrva – mint ezt Sztálin és a bolsevikok hirdették magukról – hiszen DNS-ünk mindössze 1,6 százalékban különbözik idős unokafivéreinkéitől, a normális és a törpe csimpánzokétól.
A jelenlegi emberi rasszok genetikai állományai közt pedig szinte nincs különbség – 99,8 százalékban azonosak –, a migráció, a modern népvándorlás azonban mégis az emberi lét etikai problémájának látszik. Az ennek hasznát sulykoló tudós elmék szerint mindannyian afrikai genommal rendelkezünk, s kis- számú fehér őseink ötvenezer évvel ezelőtt válhattak le az emberiség afrikai főágáról, majd Kis-Ázsiából hatoltak be a ma is otthonunknak tekintett Európába. (Az invázió sikeresnek bizonyult: kedves rokonainkat, a Neander-völgyieket végleg eltüntettük a föld színéről.)
A különös az, hogy a tudomány épp ma, a nagy afrikai bevándorlás előtt s az európai muszlim népesség folyamatos növekedése során okít ki minket arról, hogy honnan indult el a fehér ember. S ha a bizonyítékokat elfogadjuk, az „én is Charlie vagyok” után a bátrabbak azt is a pólójukra írhatják, hogy afrikaiak. Igaz, hogy A tiszta ész kritikája megalkotójának, Immanuel Kantnak még nem lehetett elég információja akkor, amikor a fehér ember észbeli képességeit többre becsülte a többi fajénál, így a négerekénél, Karl Marx pedig a rút, a protestáns munkaerkölcs dicséretének bűnébe esett, amikor az észak-amerikai indiánok kiirtását a Történelem számlájára írta, mondván, képtelenek voltak alkalmazkodni az Európából hozott ipari civilizációhoz. Az ő nézeteik Hitler árja vonulatával együtt az áltudomány körébe tartoznak – így mondja a polkorrektség. Meg a morál.
Választás előtt állunk, éhezésre, háborúra, zsarnokságra és sohasem látott jólétre jutottunk a huszadik században. Európa új, kevert népességének az lesz a feladata, hogy testét kényelemben s gyermekáldásra jó állapotban tartsa meg Soros Györgynek köszönhetően, akiben 2000 táján fogalmazódott meg, hogy Afrika mélyszegénységben élő fekete tömegeit kimozdítsa a helyükről. Hát nem messzi vándorok hozták a kereszténységet, a selymet, a paradicsomot, a puskaport, a dönert és most a harangszót helyettesítendő, a müezzin énekét Európába? A német zöldvezér, Cem Özdemir és a bevándorlásellenes alternatívok vezére, Alexander Gauland ősei talán egykor rokonok voltak egy szegény anatóliai faluban – ha hihetünk a nagynevű oxfordi genetikusnak, David Reichnek és a tübingeni egyetem kutatójának, Johannes Krausénak, a középkori bubópestis s más, az orvostörténetben nagy szerepet játszó kórokozók genomjai jó ismerőjének. (A bubópestis, a fekete halál a Selyemúton került hozzánk, s ma is potenciális veszélyt jelent.)
Krause fajunkra is kiterjesztette vizsgálódásait: az őseurópai barnább bőrűek és kék szeműek keveredtek világosabb bőrű, ám barna szemű csoportokkal. Tudósunk a Die Zeitben a migrációról megjelent cikk szerzőjének – Mindnyájan afrikaiak vagyunk – öröklődési anyagát is elemezte. Dirk Stefen, a tévés újságíró és moderátor génállománya e szerint így néz ki: harmincnégy százalékban észak-nyugat-európai, húsz-húsz százalékban skandináv és francia-német, tíz százalékban brit és ír ősei voltak, sőt, még finnországi, balkáni, dél-európai és zsidó vérvonalak is kimutathatók nála. „Stefen egy igazi átlag-európai” – így Krause, aki szerint „történelmileg nézve az idegengyűlölet hol megtartó, hol elveszejtő erő volt. A tudomány az aktuális menekültügyi vitának sok impulzust adhat, tisztázhatja a migráció okait, és biológiai bizonyítékokkal szolgálhat ezekhez.” (A végén talán még az is kiderülhet, hogy Merkel asszony egyik ősanyja az ugyancsak intrikus Hürem szultána volt.)
Az elveszejtő erőt illetően nem árt a kés fejlődéstörténetével is foglalkozni. A mélyszegénységből, mondhatni a kőkorszakból jövő migránsok kiválóan forgatják ezt az életben maradáshoz oly szükséges szerszámot, amely kardok, szuronyok, tőrök, bárdok és jatagánok alakjában a világtörténelemnek hosszú ideig a főszereplője volt. S a másik ősi fegyver, a kő használata is rendőrök ellen a bevándorlók értelmességéről s ügyességéről tanúskodik. Mire számíthatunk? Ráadásul egy olyan Európában, amelynek őslakosait, különösen a németeket és oroszokat amúgy is nehéz volt leszoktatni arról, hogy körükben az emberirtás ne legyen a feltétlen csodálat tárgya. A katasztrófafilmekben látható várospusztulások és utcai harcok még mindig a rossz lelkiismeretről tanúskodnak.
A migráció fő okát sokan az éghajlati változások végzetes voltában látják, pedig azok inkább a nagy pénzügyi válságokhoz hasonlítanak. Kiszámíthatók. Többnyire olyan társadalmak esnek környezetük pusztulásának – lásd Noé bárkájának történetét –, amelyek nem készültek fel a változásra. Kérdezi valaki is tőlük, Afrika politikusaitól s vudu papjaitól, hogy ti mit tettetek, gondolkoztatok-e óvintézkedéseken hirtelen válságok esetére? A jelen állapot ugyanis sok tekintetben szerencsétlen. A nyugati fehér ember, az egykori gyarmatosító érthetetlen bűntudattól és hamis humanizmustól eltelve befogadja a harmadik világbéli jövevényeket. Az ok: mert gazdag, mert megteheti. Papíroson pedig szépen fog működni a népességnövekedés. Az „isteni európairól”, akinek „bőre fehér, mint a só”, egy régi nyugat-afrikai, gaboni dal nem véletlenül mondja, hogy „hatalmasabb a földi királyoknál, ruhája mint a halaké, akik a madaraknál szebbek. A háza sárga rézrudakból épült, a kertje dohány-erdő, országát fehér gyöngyök öntik el, mint homokszemek a partokat.”
S ez az „isteni európai” most morális megfontolásokból átírja családfáját, s új végrendeletet készít. Afrikait, feketét.
Tamáska Péter forrás: magyarhirlap.hu / 20180524