Ugyan még nagyon az elején vagyunk, de Szájer József történetéből máris levonhatunk egy-két tanulságot… 

A legfontosabb tanulság, hogy a "nagypolitikában" - különösen, ha nagy a tét - nincs megfizethetetlen ár, nincs vállalhatatlan eszköz, nincs megsajnálandó áldozat.

Bár Szájer József hibázott - le is vonta a következtetést -, végre a magyar társadalom testközelből kaphatott ízelítőt, milyen az, ha egy politikus útban van, és hogyan lehet elkapni, ha sara van, ha támadható. Ha kell, titkosszolgálati eszközök bevetésével is.

Még nem vagyunk az ügy végén, de szinte bizonyos, hogy Szájert - kihasználva a politikai értelemben vett gyenge pontját - titkosszolgálati módszerekkel akarták "elkapni", esetleg beszervezni, hogy a kiélezett európai politikai küzdelemben Magyarország ellen fordítsák, de minimum semlegesítsék. Erre pedig az ok az uniós költségvetés és a gigahitel felvétele ellen emelt magyar (és lengyel) vétó, illetve Magyarország szembenállása a brüsszeli elittel.

Most a magyar társadalom is megtapasztalhatta, hogy milyen a politikai main stream célkeresztjébe kerülni.

Hogy ez mennyire igaz, lássunk néhány, minden bizonnyal titkosszolgálati módszerekkel elvégzett leszámolási akciót a közelmúltból a "demokratikus jogállamok" gyakorlatából.

Jó néhány éve, amikor Ausztriában felemelkedőben volt a Szabadság Párt (FPÖ), Brüsszel Ausztria ellen fordult. Addig folytatták a keménykedést, míg végül Jörg Haider, az FPÖ akkor népszerű politikusa, vezetője, esélyes kancellár-jelöltje egy furcsa balesetben az életét vesztette egy roppant biztonságos luxuslimuzinban. Ausztria pedig meghátrált a brüsszeli akarat előtt.

Heinz-Christian Strache kevesebbel is megúszta. Őt csak egy álüzletasszonnyal - igaz, egy orosszal - csalták csapdába, de a vége annak is az lett, hogy a Strache lemondott, a korábbi jobboldali koalíció szétesett, Kurz pedig a baloldallal kényszerült nagykoalícióra lépni.

Wilhelmus Simon Petrus Fortuijn (Pim Fortuyn) jobboldali holland politikust egyszerűen a nyílt utcán lelőtték. Egyetlen bűne az volt, hogy ellenezte a féktelen bevándorlást. Politikai örököse, Geert Wilders gyakorlatilag folyamatos rendőri őrizetben éli az életét. Akkor élvezi egyedül a szabadságot, amikor felesége szülőföldjére, Magyarországra látogat, és Bunyós Pityuval kiülhet a teraszra sörözni.

Ha kicsit messzebb tekintünk, akkor emlékezzünk meg arról, hogy mire Hillary Clinton - ádáz belső küzdelemben - 2016-ban elnyerte a Demokrata Párt elnökjelölti posztját, a környezetében közel fél tucat ember távozott az örök vadászmezőkre meglehetősen furcsa körülmények között.

Ám, mi ez ahhoz képest, hogy a Clinton-családra (de más politikusokra és közéleti szereplőkre is) kínos adatokkal rendelkező Epstein öngyilkos lett a szigorúan őrzött, bekamerázott, egyszemélyes cellájában, és semmi nyoma, hogy ez hogyan történhetett meg. Egyszerűen másnap holtan találták a cellájában.

De van még érdekesebb történet is. Ez pedig a Szkripal-ügy. Bár a legenda szerint Putyin rendelte meg a Nagy-Britanniában élő Szkripal egykori orosz ügynök és lánya likvidálását, nagyon nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy egyrészt semmi értelme - értsd: politikai haszna - nem volt, hogy Moszkva végezzen Szkripallal, másrészt épp a Szigetországnak állhatott érdekében - az oroszellenes szankciók bevezetése érdekében - megrendezni Szkripal mintegy Moszkvából elrendelt, kamu likvidálását.

Ezt tovább erősíti a Navajnij-ügy. Amely vélhető célja szintén újabb oroszellenes szankciók bevezetése és az Északi Áramlat építésének leállítása, és nagy valószínűséggel valamely nyugati titkosszolgálat állhat a háttérben.

A két eset érdekessége, hogy azokat állítólag Novicsok idegméreggel hajtották végre, ami "egyértelműen" Oroszországra tereli a gyanút, már csak - lehet-e nevetségesebb érvet felhozni - a méreg orosz neve miatt is... miközben Izrael szerint legalább 20 országnak van jelentős készlete az idegméregből.

A két eset további közös furcsa tanulsága, hogy "kiderült", hogy az orosz titkosszolgálatok annyira "pancserok", hogy egy sikeres mérgezéses likvidálást sem képesek végrehajtani azzal a Novicsok nevű idegméreggel, amelyből gyakorlatilag nem lehet olyan keveset beadni egy embernek, hogy az biztosan ne végezzen vele. Erre az oroszok egymás után szúrják el... de úgy ám, hogy utána még az áldozatban ki is mutatható - Navalnij esetében napokkal később! - a Novicsok jelenléte. Felettébb érdekes...

És bár nem ennyire súlyos az eset, a minap láthattuk, hogy egy AfD politikust, parlamenti képviselőt egy egész rendőrszakasz gyűrt le, térdelt a nyakára - amiért George Floyd esetben lángba borult az USA -, csak mert a politikuson nem volt maszk. És, hát tüntetett...

Németországban ugyanis állami szintre emelkedett a politikai jobboldal titkosszolgálati módszerekkel történő bomlasztása. És hát az AfD ezt meg is kapja nap mint nap.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy egyes hazai ellenzéki szervezetek és sajtótermékek milyen komoly nyugati titkosszolgálati támogatást kaphatnak. Emlékeztetőnek gondoljunk csak Orbán Viktor rendszeres megfigyelésére, és különösen a pelenka gate-re, vagy a Szíjjártóról készült nyári fotóra az Adrián.

És ki tudja, hány - sikeres vagy sikertelen - akcióról nem is tudunk.

Azt kell mondjam, hogy bár Szájer hibázott, azért viszonylag olcsón megúszta. Az élete talán nem forgott veszélyben, pedig akár egy börtöncellában is végezhette volna "ellenállást tanúsítva". Mint Jozef Chovanec szlovák állampolgár, miközben a börtönőr náci karlendítéssel triumfál a legyőzött fogvatartott felett.

Szóval, Szájer tulajdonképpen megúszta. "Csak" a politikai karrierje ment rá. De a története szolgáljon mindenkinek örök tanulságul, hogy a politikában bármi megtörténhet, az ember soha nem lehet elég óvatos. Nincsenek barátok, megbízható klubtagok, ellenőrzött diplomaták, baráti országok, megbízható találkahelyek, ingyen szex... Csak érdekek vannak. Ha még Merkelt is lehallgatják, akkor ne legyen senkinek kétsége, hogy Brüsszelben mindenkit szorosan megfigyelnek.

Főleg, ha kelet-európai. Főleg, ha szemben áll a nyugati politikai fősodorral. Nincs pardon, nincs kímélet. Nincs válogatás az eszközökben.

Szájer Józsefről is tudtak mindent Brüsszelben, csak az alkalomra vártak. Az pedig eljött. Hogy ki is tudták használni ellene, abban persze maga Szájer is vétkes…. Hibázott.

Ps: Ez úgy hiányzott mint ablakos tótnak a hanyatt esés...ÜSSZEL MINDENKIT SZOROSAN FIGYEL !

Ugyan még nagyon az elején vagyunk, de Szájer József történetéből máris levonhatunk egy-két tanulságot.

A legfontosabb tanulság, hogy a "nagypolitikában" - különösen, ha nagy a tét - nincs megfizethetetlen ár, nincs vállalhatatlan eszköz, nincs megsajnálandó áldozat.

Bár Szájer József hibázott - le is vonta a következtetést -, végre a magyar társadalom testközelből kaphatott ízelítőt, milyen az, ha egy politikus útban van, és hogyan lehet elkapni, ha sara van, ha támadható. Ha kell, titkosszolgálati eszközök bevetésével is.

Még nem vagyunk az ügy végén, de szinte bizonyos, hogy Szájert - kihasználva a politikai értelemben vett gyenge pontját - titkosszolgálati módszerekkel akarták "elkapni", esetleg beszervezni, hogy a kiélezett európai politikai küzdelemben Magyarország ellen fordítsák, de minimum semlegesítsék. Erre pedig az ok az uniós költségvetés és a gigahitel felvétele ellen emelt magyar (és lengyel) vétó, illetve Magyarország szembenállása a brüsszeli elittel.

Most a magyar társadalom is megtapasztalhatta, hogy milyen a politikai main stream célkeresztjébe kerülni.

Hogy ez mennyire igaz, lássunk néhány, minden bizonnyal titkosszolgálati módszerekkel elvégzett leszámolási akciót a közelmúltból a "demokratikus jogállamok" gyakorlatából.

Jó néhány éve, amikor Ausztriában felemelkedőben volt a Szabadság Párt (FPÖ), Brüsszel Ausztria ellen fordult. Addig folytatták a keménykedést, míg végül Jörg Haider, az FPÖ akkor népszerű politikusa, vezetője, esélyes kancellár-jelöltje egy furcsa balesetben az életét vesztette egy roppant biztonságos luxuslimuzinban. Ausztria pedig meghátrált a brüsszeli akarat előtt.

Heinz-Christian Strache kevesebbel is megúszta. Őt csak egy álüzletasszonnyal - igaz, egy orosszal - csalták csapdába, de a vége annak is az lett, hogy a Strache lemondott, a korábbi jobboldali koalíció szétesett, Kurz pedig a baloldallal kényszerült nagykoalícióra lépni.

Wilhelmus Simon Petrus Fortuijn (Pim Fortuyn) jobboldali holland politikust egyszerűen a nyílt utcán lelőtték. Egyetlen bűne az volt, hogy ellenezte a féktelen bevándorlást. Politikai örököse, Geert Wilders gyakorlatilag folyamatos rendőri őrizetben éli az életét. Akkor élvezi egyedül a szabadságot, amikor felesége szülőföldjére, Magyarországra látogat, és Bunyós Pityuval kiülhet a teraszra sörözni.

Ha kicsit messzebb tekintünk, akkor emlékezzünk meg arról, hogy mire Hillary Clinton - ádáz belső küzdelemben - 2016-ban elnyerte a Demokrata Párt elnökjelölti posztját, a környezetében közel fél tucat ember távozott az örök vadászmezőkre meglehetősen furcsa körülmények között.

Ám, mi ez ahhoz képest, hogy a Clinton-családra (de más politikusokra és közéleti szereplőkre is) kínos adatokkal rendelkező Epstein öngyilkos lett a szigorúan őrzött, bekamerázott, egyszemélyes cellájában, és semmi nyoma, hogy ez hogyan történhetett meg. Egyszerűen másnap holtan találták a cellájában.

De van még érdekesebb történet is. Ez pedig a Szkripal-ügy. Bár a legenda szerint Putyin rendelte meg a Nagy-Britanniában élő Szkripal egykori orosz ügynök és lánya likvidálását, nagyon nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy egyrészt semmi értelme - értsd: politikai haszna - nem volt, hogy Moszkva végezzen Szkripallal, másrészt épp a Szigetországnak állhatott érdekében - az oroszellenes szankciók bevezetése érdekében - megrendezni Szkripal mintegy Moszkvából elrendelt, kamu likvidálását.

Ezt tovább erősíti a Navajnij-ügy. Amely vélhető célja szintén újabb oroszellenes szankciók bevezetése és az Északi Áramlat építésének leállítása, és nagy valószínűséggel valamely nyugati titkosszolgálat állhat a háttérben.

A két eset érdekessége, hogy azokat állítólag Novicsok idegméreggel hajtották végre, ami "egyértelműen" Oroszországra tereli a gyanút, már csak - lehet-e nevetségesebb érvet felhozni - a méreg orosz neve miatt is... miközben Izrael szerint legalább 20 országnak van jelentős készlete az idegméregből.

A két eset további közös furcsa tanulsága, hogy "kiderült", hogy az orosz titkosszolgálatok annyira "pancserok", hogy egy sikeres mérgezéses likvidálást sem képesek végrehajtani azzal a Novicsok nevű idegméreggel, amelyből gyakorlatilag nem lehet olyan keveset beadni egy embernek, hogy az biztosan ne végezzen vele. Erre az oroszok egymás után szúrják el... de úgy ám, hogy utána még az áldozatban ki is mutatható - Navalnij esetében napokkal később! - a Novicsok jelenléte. Felettébb érdekes...

És bár nem ennyire súlyos az eset, a minap láthattuk, hogy egy AfD politikust, parlamenti képviselőt egy egész rendőrszakasz gyűrt le, térdelt a nyakára - amiért George Floyd esetben lángba borult az USA -, csak mert a politikuson nem volt maszk. És, hát tüntetett...

Németországban ugyanis állami szintre emelkedett a politikai jobboldal titkosszolgálati módszerekkel történő bomlasztása. És hát az AfD ezt meg is kapja nap mint nap.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy egyes hazai ellenzéki szervezetek és sajtótermékek milyen komoly nyugati titkosszolgálati támogatást kaphatnak. Emlékeztetőnek gondoljunk csak Orbán Viktor rendszeres megfigyelésére, és különösen a pelenka gate-re, vagy a Szíjjártóról készült nyári fotóra az Adrián.

És ki tudja, hány - sikeres vagy sikertelen - akcióról nem is tudunk.

Azt kell mondjam, hogy bár Szájer hibázott, azért viszonylag olcsón megúszta. Az élete talán nem forgott veszélyben, pedig akár egy börtöncellában is végezhette volna "ellenállást tanúsítva". Mint Jozef Chovanec szlovák állampolgár, miközben a börtönőr náci karlendítéssel triumfál a legyőzött fogvatartott felett.

Szóval, Szájer tulajdonképpen megúszta. "Csak" a politikai karrierje ment rá. De a története szolgáljon mindenkinek örök tanulságul, hogy a politikában bármi megtörténhet, az ember soha nem lehet elég óvatos. Nincsenek barátok, megbízható klubtagok, ellenőrzött diplomaták, baráti országok, megbízható találkahelyek, ingyen szex... Csak érdekek vannak. Ha még Merkelt is lehallgatják, akkor ne legyen senkinek kétsége, hogy Brüsszelben mindenkit szorosan megfigyelnek.

Főleg, ha kelet-európai. Főleg, ha szemben áll a nyugati politikai fősodorral. Nincs pardon, nincs kímélet. Nincs válogatás az eszközökben.

Szájer Józsefről is tudtak mindent Brüsszelben, csak az alkalomra vártak. Az pedig eljött. Hogy ki is tudták használni ellene, abban persze maga Szájer is vétkes…. Hibázott.

Ps: Ez úgy hiányzott mint ablakos tótnak a hanyatt esés...

Szelekovszky Ernő
forrás: FB

.