A parlamenti választási kudarc után hamarosan kongresszust tart a Szövetség. A magyar párttal rokonszenvezők többsége ugyan érdeklődéssel várja, de nem elsősorban a választási sikertelenségre adott válaszok, hanem a pártvezetésben elvárható személycserék miatt. Ez sokkal szenzációsabb hírt jelent számára, mint egy átfogó és előremutató elemzés...

A mindenkori felvidéki magyar politikában ugyanis egy sikertelen választást követően a legkézenfekvőbb megoldás az új pártvezető személye. Csáky után jött Berényi, őt váltotta Menyhárt az MKP élén, aztán Forró Krisztián már az egyesült magyar párt vezetőjeként lett újra eredménytelen a parlamenti választásokon. Egyiküknek sem volt könnyű dolga, Csákynak szembe kellett szállnia a bugári vegyesség ideológiájával, ami egyfajta feloldozást és megkönnyebbülést jelentett azoknak, akik már csak gyökereikben voltak magyarok, esetleg a nevük őrizte egykori mivoltukat. Berényinek vissza kellett hoznia a magyar pártot a gödör széléről, Menyhártnak lelket kellett öntenie a hitehagyott felvidéki magyarságba, Forrónak sem volt könnyű dolga, le kellett vezényelnie a pártegyesítést, majd koordinálnia kellett az egyesült magyar párt egymásnak feszülő platformjait. Okulva az előző elnökcserék tapasztalataiból, nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás a párt újraélesztésében, mert ily módon egyik alkalommal sem lettünk okosabbak és erősebbek se. Amíg az új söprű seperni kezd, még jobban szétszéledhet a nyáj.

Tudatosítanunk kell, hogy a 422 ezer felvidéki magyart számláló közösségünkből most Isten igazából 130 ezren érezhetnek csalódást, azok, akik a Szövetségre szavaztak, mert a magyar pártra leadott szavazatuk ellenére a parlamenten kívül maradtak. A többiek – a nem szavazók, a szlovák pártokra és a törpe magyar pártokra szavazók nem tudni, mit érezhetnek most, nem igen beszélnek róla, talán némi lelkiismeretfurdalást. Az „ugye, megmondtam” szkeptikus és örök távol maradók gondolkodása örök rejtély, mert maguknak is ártottak a távolmaradással. Sokszor elhangzott már, hogy nagyon lemaradtunk az országos átlagtól! Miközben az országos választási részvétel 68,51% volt, a magyarok által lakott régiókban ez sokkal alacsonyabb volt.

A Szövetség nem lett volna kisegítve a „kéksóhajhídra” és a szlovák kolléga-pártokba fulladt magyartalan fórumra leadott elenyésző szavazatszámmal sem. Bár a bomlasztás nélkülük talán elkerülhető lett volna… Aztán mi jobb a szlovákiai magyaroknak? Ez az újra felálló Fico kormány, vagy esetleg a szivárványos progresszív kormány lett volna elfogadható számukra? Vagy abban bíztak, hogy Matovič egyszer csak megváltozik, és nem csak a pártja neve? Hogy lehetett ezeket a sejtéseket saját parlamenti képviseletünk fölé helyezni? Egy új pártelnök választ tud majd adni erre a kérdésre, esetleg meg tudja akadályozni a jövőben? Kétlem…

Nem vagyok meggyőződve tehát, hogy a tisztújítás lenne a kongresszus legfontosabb küldetése! Tetemrehívás helyett fontosabb a mostani kudarc alapos elemzése, az okok feltárása. Egyfajta önkritika gyakorlás a külső tényezők sorozatos ismétlése helyett. Nem szükséges többé hivatkozni a szlovák médiák és közvéleménykutató intézmények hozzánk való viszonyulására, valamint a törpepártok és törpepártvezetők felelősségére sem. Ezekkel mindenki tisztában van. Ez már lefutott, borítékolható, archiválható. Inkább annak örvendjünk, hogy a jövőben nem lesz már szükség magyar pártokkal versenyre kelni. A kongresszuson változtatni kell a pártstruktúra formáján, a platformokat és azok szerkezetét meg kell szüntetni. A platformok által eddig képviselt tartalmi sokszínűséget viszont gyűjtőpártként valamilyen formában meg kell őrizni, de ezt a Szövetségnek egységesen és nem platformokra szakadva kell képviselnie. Sokkal egyértelműbben kell meghatározni az egyesült párt irányultságát és kapcsolatrendszerét, még számításból se legyen félreérthető a választók számára a belpolitikai és anyaországi elkötelezettségünk. Egyenes beszéddel többre megyünk, mint ködösítéssel.

Célkitűzéseinket, elképzeléseinket ismertetni kell a jelenlegi kormánykoalíció pártjaival és az elnökválasztások után az új államfővel is. Az Európa Parlamenti választások kampányára tiszta lappal készüljünk! Félő, hogy a szlovákiai hagyományok alapján a részvétel itt még alacsonyabb lesz jövőre, ezért a szlovák pártokra való odafigyelés mellett a magyar választók mozgósítása lesz az igazán komoly feladat!

Be kell terjeszteni a névváltoztatást is a kongresszuson! Miért ne lehetnénk végre kizárólagosan etnikai alapon működő Magyar Szövetség, amely elkötelezett a konzervatív értékek irányába?

Száraz Dénes
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/most-kovetkezik-a-mongyon-le-vagy-valami-mas