Nézem, hallgatom Ursulánkat. Az EU intézményeiben épp azt erősíti, hogy még több fegyvert, még több lőszert, még több pénzt kell küldeni Ukrajnába...
Mivel már lőszer meg fegyver már nem nagyon maradt az európai országok hadiraktáraiban, a felszólítás arra irányul, hogy minél többen, minél többet fektessenek be Ukrajna hadiiparába. Abba a hadiiparba, amit az oroszok már szétvertek, amelynek a 2023-as termelési értéke 3 milliárd USD volt, a 2024-es meg ennek a duplája – miközben a valós szükségletek százmilliárdokra rúgnak.
Aztán meg nézem és hallgatom az ukrán miniszterelnököt, aki országának helyzetéről (talán épp aznap, amikor Ursulánk felhívása és sürgetése elhangzott) azt ecsetelgeti, hogy Ukrajna a következő 30 (harminc) évben nem lesz abban a helyzetben, hogy a kapott kölcsönöket vissza tudná fizetni. Épp ezért ezen harminc év alatt újabb és újabb kölcsönökre, beruházásokra lesz szüksége. Amit persze, Európa dobjon össze eme demokrácia-érett országnak.
És ezt a gazdaságilag tönkrevert országot akarják gyorsított eljárásban benyomni az EU-ba. Továbbra is tartom azt az álláspontomat, hogy az EU-nak az EU tagállamaival és saját versenyképességével, gazdaságának helyreállításával kellene foglalkozni, nem pedig egy EU-n kívüli ország minden nyűgét-baját magára venni. Nincs közünk Ukrajnához és semmilyen kötelezettségünk sincs feléje.
Szabó József (FB-oldala)