Szerintem fontos kérdés annak mélyreható vizsgálata, hogy mik voltak ennek a háborúnak az okai, előzményei, hogy ki vagy kik a felelősek a háború kirobbantásáért/kirobbanásáért...

Én a kezdetektől fogva úgy vélem, hogy ez a háború elkerülhető lett volna és el kellett volna kerülni, ám egy adott ponton túl már az elkerülhetőség feltételei egész egyszerűen megszűntek. Ezért racionális döntés volt az érdekek érvényesítésének erőszakos útja. A kényszerpálya ugyanis túl sok választási lehetőséget nem adott.

Ebből következik az is, hogy nem értek egyet azokkal a nézetekkel, amelyek azt hirdetik, hogy Oroszország számára semmi sem indokolta ezt a háborút, a háború kirobbantásáért csak és kizárólagosan Oroszország a felelős és egyben ez az ország az agresszor. Olyan mélységekbe most nem megyek bele, hogy az USA-ban honos elvek szerint az USA és Oroszország között már évek óta fegyveres küzdelem dúl. Ennek a háborúnak a geopolitikai és geostratégiai összefüggéseitől mindazonáltal nem tudok eltekinteni. És ehhez járul még az is, hogy az én szótáramban léteznek a felbujtó, a társtettes, meg a cinkos fogalmai is. Bár ezek nem nemzetközi jogi kategóriák, a büntető jog ismeri ezeket.

A felbujtót például ugyanolyan büntetéssel sújtja, mint a végrehajtót, és a társtetteseket is érdemeik szerint büntetni rendeli. Mivel én ismerem ezeket a fogalmakat, ezért jól el tudom helyezni Merkel ex-kancellár minapi szavait, amely szerint a minszki megállapodásokkal nem azok végrehajtása volt a cél, hanem így akartak időt biztosítani Kijev számára a háborúra való felkészülésre.

Cinkos-e tehát Merkel, meg vele együtt F. Hollande volt francia elnök, aki megerősítette Merkel szavait? Társtettes-e Porosenko volt ukrán elnök, aki bevallotta, hogy Ukrajnának esze ágában sem volt végrehajtani a minszki megállapodásokat? Felbujtó-e az USA, amikor egyik államának volt szenátora azt mondja nyíltan a képünkbe, hogy arról, hogy háború leszen, Washingtonban döntöttek, Moszkva csupán az időpontot választhatta meg – az amerikai tábornokok meg nyíltan örömködnek azon, hogy micsoda hibát vétett Oroszország, hogy nyolc teljes évet adtak az USA katonáinak az ukrán haderő átszervezésére és felkészítésére a háborúra.

Én nem vagyok hajlandó vaknak tettetni magamat és figyelmen kívül hagyni ezeket a tényeket. És ez csak a gyakorlati megközelítésem, az USA geopolitikai játszmáinak veszélyességét elemző amerikai gondolkodók figyelmeztetéseit nem is hozom ide.

Olvasok és nézek olyan magyar agyonhájpolt elemzőket (akik az egyes fegyvertípusok technikai jellemzőitől kezdve a katonai stratégiákon keresztül mindenhez értenek, miközben normaidőre egy akadálypályán soha nem futottak végig, vagy normaidőre egy fekvetöltsöt vagy egy AMD-63 szét- és összeszerelését soha nem csinálták meg, vagy kötelék éleslövészetet soha sem hajtottak végre, vagy urambocsá’ pár hadosztály harcának megszervezését térképen nem gyakorolták), akik mindig megmondják a tutit – és számukra mindenki oroszdrukker, aki azt mondja, hogy egy kicsit bonyolultabb a kép, tágítsunk már a horizontunkon. Ha nem ezt tesszük ugyanis, áldozatai leszünk mi is mások geopolitikai játszmáinak.

Azokban azonban mi nem szereplők vagyunk, hanem csak bábok.

És, hogy a kezdő kérdésre is adjak valami közelítő választ, felteszek egy beszélgetést, amelyben egy amerikai tábornok mond érdekes dolgokat. Pl. ilyeneket:

"This mess in Eastern Europe was made by our State Department and could have been completely avoided ...". Vagyis: „Ezt a kelet-európai zűrzavart a mi külügyminisztériumunk okozta, és teljesen elkerülhető lett volna...”.

Jaaa..., és talán az sem lényegtelen, hogy ki ez a tábornok, vagy inkább ki volt: egy nemzetbiztonsági tanácsadó, gen. Michel Flynn.

Ilyenkor jöhet az a vicc, amikor a férj in flagrante éri a feleségét a hálószobában, és a feleség megkérdi: kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek.

forrás: Szabó József FB-oldala
(A szerző évek hosszú során magyar diplomata volt Pozsonyban.)