Mindig jó meghallgatni a tapasztalt diplomatákat, az „öreg rókákat“, akik egész életüket a diplomáciának szentelték. Ezúttal Szabó József Magyarország pozsonyi Nagykövetségének volt chargé d´affaires diplomatájának FB-bejegyzését posztoljuk. (szerk)…
Nézegetem, hogy a geostratégiai érdekeken kívül mi más mozgathatja még az USA-t. Aztán ha a pénzre bukkan az ember, már meg sem lepődik. Nagyvállalatok szervezeti-személyzeti ügyeihez bevallom, nem értek. Épp ezért értetlenül csodálkozom rá pl. a papíron ukrán állami tulajdonú NAFTOGAZ (olaj és gázvezetékek a kulcsszó) igazgatói és felügyelő bizottsági tagjainak névsorára, a névsorok gyors változásaira, na, meg arra, hogy V. Nuland USA külügyi államtitkár még ezekbe a személyi mozgásokba is beleszól. Hiába, na, nem tudja megállni…már 2014-ben is ő volt a kijevi személyzetis.
Nézzük, milyen nevek tűnnek fel az ukrán cégnél: Robert Bensh – bár Magyarországon (talán, remélem ismeretlen, de) nagy név a szakmában. És most jöhet az, hogy …te Jenő, azt írja az újság, hogy ezt a Bensh-t még a Trump elnök impeachment vizsgálatába is belekeveredett ukrán földgáz cég felügyelőbizottságába nevezték ki….
De ki is ez az úriember? Robert Bensh az Energoinvest Holdingon keresztül a PJSC Donbasenergo tulajdonosa. A 2000-es évek közepén a British Cardinal Resources vezérigazgatója volt, amely több engedéllyel rendelkezik olaj- és gázvagyon fejlesztésére Ukrajnában, valamint a PJSC Ukrnafta és a JSC Ukrgazvydobuvannya olaj- és gázmezők közös fejlesztésére. 2011-ben Bensh vezette a 3P International Energy Corp. (Kanada)/Cub Energy Inc. (USA) ukrajnai eszközökkel rendelkező vállalatát. Emellett tanácsadóként működött közre a KUB-Gas LLC számára a részvényei 70%-ának a lengyel Kulczyk Oil Ventures Inc. részére történő eladásakor.
További nevek a Naftogaz felügyelőbizottságából: Amos Hochstein. Ő is nagyágyú ám. Biden tanácsadója volt még abban az időben, amikor Biden még csak alelnök volt. Az energia ügyek fő tótum-faktuma 2011-2015 között. Érdekeltsége van az amerikai LNG bizniszben. Ukrajnai szerepéről a következőket írta, amikor lemondott a Natfogaz felügyelőbizottsági posztjáról:
„Since the EuroMaidan Revolution, which ended Viktor Yanukovych’s presidency on Feb. 22, 2014, the U.S. government has been an integral force in helping reform Ukraine and move the country toward democratization and full independence from Russia. I supported those efforts first as the Obama administration special envoy for international energy affairs at the U.S. State Department, and later as a supervisory board member of the state-owned energy company Naftogaz.”
Gyors, hevenyészett fordításban kb. következőket jelenti: Az Euromajdan forradalom óta, amely 2014. február 22-én véget vetett Viktor Janukovics elnökségének, az Egyesült Államok kormánya szerves szerepet játszik Ukrajna reformjának segítésében és az ország demokratizálódásának és Oroszországtól való teljes függetlenségének előmozdításában. Ezeket az erőfeszítéseket először az Obama-kormányzat nemzetközi energiaügyekért felelős különmegbízottjaként támogattam az Egyesült Államok Külügyminisztériumában, később pedig a Naftogaz állami tulajdonú energetikai vállalat felügyelőbizottságának tagjaként. (csak egy off megjegyzés: e sorokat olvasván mosolyogtam egy kicsinyként magamban – találja ki mindenki maga, hogy miért.)
Lemondásának oka a Naftogaz felügyelőbizottsági tagságáról sem kevésbé érdekes (és árulkodó is egyben az amerikai üzleti körök koncon való marakodásáról):
„Ezek a szabotázs-törekvések az évek során egyre fokozódtak, ahogy a nemzetközi közösség belefáradt az ukrajnai korrupciókba, és a Trump-kormányzat sem követte már korrupcióellenes menetrendjét. Ezt szimbolizálta a legvilágosabban és legkirívóbb módon az, amikor az ukrán kormány nemrégiben egy egyetértési megállapodást tárgyalt és hagyott jóvá a Louisiana Natural Gas Exports-szal, hogy Ukrajnát amerikai forrásból származó cseppfolyósított földgázzal lássa el, miközben egyúttal felajánlotta egyik vezetőjének, Robert Benshnek a Naftogaz felügyelőbizottsági helyét.
Ennek a mocskos ügynek minden egyes része azokat a bajokat és veszélyeket képviseli, amelyekkel Ukrajna a múltja felé való visszacsúszása során szembesül. Megállapodás aláírása egy méltatlan és megkérdőjelezhető amerikai vállalattal, miközben annak vezetőjét, egy olyan embert neveznek ki, aki ugyanannak a korrupt Janukovics- és (volt energiaügyi miniszter) Jurij Bojko-rendszereknek dolgozott, amelyeket az Euromajdan-forradalom elzavart és meg akart szüntetni.”
Lám, lám…Én mindig is azt vallottam, hogy az apró részletek -bármennyire is unalmasak legyenek - árulkodnak a nagy dolgokról is. Ma az USA arról beszél, hogy Ukrajnában a demokráciát védik – a fentiek viszont egész másról tanúskodnak.
És akkor ezekben az összefüggésekben kell nézni az orosz törekvéseket Ukrajna kikapcsolására a földgázszállítási rendszerből. A fentiek azt bizonyítják, hogy USA vállalatoknak, sőt a legfelsőbb politikához köthető személyeknek (Hochstein Bidenhez, Bensh pedig Trump energia ügyekért felelős miniszteréhez volt bekötve) közvetlen haszna van akár az ukrajnai gázvezetékek tranzitdíjából, akár az Ukrajnának eladható amerikai LNG gázból. Oroszország most nem csinál mást, mint kikapcsolja Ukrajnát a gázszállítási hálózatból – ezen keresztül pedig megszünteti azt a lehetőséget, hogy Oroszország amerikai cégeknek fizessen (t.i. a tranzitdíjakat az eladó, vagyis a Gazprom fizeti). Ukrajnán keresztül évi kb. 86 milliárd köbméter gáz szállítható. A török áramlat és az északi áramlat együttes kapacitása megközelíti ezt az értéket. Vagyis: Európa gázszükséglete Ukrajna kikapcsolásával teljes egészében biztosítható. Hát, ez fájhat nagyon Amerikának.
Persze, tisztán demokratikus alapokon.
Oroszországnak valójában az ukrán NATO tagsági törekvések fájnak, mert ez egyet jelentene az amerikai katonai infrastruktúra ukrajnai megjelenésével. Én szerintem Ukrajna esetleges EU tagsága már más megítélés alá esne. Sőt, a jelenlegi válságból kivezető út egyik megoldása is lehetne: Ukrajna lemond NATO tagsági törekvéseiről, cserébe pedig megkaphatná a felkészülési lehetőséget az EU-ba történő integrálódásra.
Persze, ez kétélű dolog lenne, mert nem tudható, hogy az ukrán férfiak hogyan viszonyulnának ahhoz, hogy az esetben ők is szülhetnek. (A hagyományos módot meglátásom szerint jobban kedvelnék, de ez csak magánvélemény). Ami Oroszország helyzetét illeti: már régen elmúlt az az idő, amikor Oroszország győztesként viselkedhetett. A hidegháborút elvesztette és Amerika valójában legyőzött államként kezelte, a felbomló szovjet birodalom vezetői pedig (Gorbacsov, Jelcin) legyőzöttként viselkedtek. A korabeli magas szintű találkozókon az amerikai vezetők szinte tollba mondták nekik a piacgazdaságra való átállás amerikai szabályait, a Vörös Hadsereg leszerelésének ütemezését.
Putyin ezt a helyzetet szüntette meg, ám ez korántsem jelenti azt, hogy győztesként tudna viselkedni. Maximum azt jelentheti, hogy a hidegháború utáni megalázó helyzetből vonult ki. A visszavonulás vagy visszaszorítás politikai gyakorlatával szakított és újra fogalmazta érdekeit. Ennek érvényesítéséért viszont meg kell küzdenie - ennek vagyunk manapság a tanúi.
Szabó József FB-oldala Magyarország pozsonyi Nagykövetségének volt chargé d´affaires diplomatája