…avagy pénzünket és fegyverünket, meg katonáinkat...
Azt hiszem, sokan nem értik, mit is takar az ötszázak felhívása.
Azon rugózik az okosan ostoba professzorok gyülekezete, hogy Európa 180 000 fős haderőt sorakoztasson fel Ukrajnában, ám ott sem akárhol, hanem a Donbászban. Szerintem ez csak a felszín, de lehet az EU tehetetlenségének is a jele, vagy akár valódi szándékot is leplezhet. Európa ugyanis nem rendelkezik akkora haderővel sem létszámban, sem fegyverzetben, sem képességekben (vezetés, logisztika, felderítés, stb.), ami egy 180 000 fős intervenciós hadsereg kiállítását, ellátását, rotációját és szükség esetén harcát biztosítani tudná.
Mi hát akkor a valós cél? Szerintem az, ami eredetileg is volt, vagyis az utolsó emberig harcoltatni Ukrajnát. Biztatni a vezetését, a népét még egy olyan stádiumában is a háborúnak, amikor a vereség már látható azok számára is, akik eddig reménykedtek abban, hogy harctéri vereséget mérhetnek Oroszországra. A valós harctéri helyzet meg? Az oroszok győzelemre állnak a csatatéren mindazzal együtt, hogy az USA és az EU hatalmas fegyver és pénzügyi segítséget nyújt UA-nak. Ha az USA kivonul a konfliktusból és a felekre hagyja a rendezést, az csak UA vereségét fogja felgyorsítani. Az USA fegyverszállítmányai és real time felderítési adatszolgáltatása nélkül UA soha nem látott nehézségekkel fog szembesülni. Az oroszok az átszervezett, jól felfegyverzett és jól kiképzett erőikkel sokkal nagyobb nyomást helyeznek majd az ukrán erőkre és érvényesíteni fogják fölényüket. Egy adott ponton az ukrán haderő összeomlása elkerülhetetlen lesz és az orosz területfoglalás felgyorsul.
Én szinte kezdetektől fogva azt mondom, hogy ennek a háborúnak nincs diplomáciai megoldása. Azért merem ezt állítani, mert a háborús felek célkitűzései között áthidalhatatlan ellentét van, a szakadék olyan nagy, hogy semmilyen, a felek által elfogadható kompromisszumra nincs lehetőség.
Béketervekből mindazonáltal bővében vagyunk. Washington béketerve elfogadhatatlan az ukránok számára, elfogadhatatlan az oroszok számára, és valójában ez egy olyan béketerv, amely nem felel meg az ún. CAATSA törvénynek sem. Vagyis, az USA olyan békefeltételeket is beépített a saját békejavaslatába, amelyek teljesítésére a maga részéről nincs semmi garancia, a béketervben foglalt amerikai ígéretek teljesítéséhez nem elegendő az elnök szava, a Kongresszus is kell hozzá. Kissé csodálkozom azon, hogy az USA részéről a State Department-en keresztül ment ez a béketerv. Meglehet, azt mutatja, hogy az USA sem érdekelt valójában abban, hogy béke legyen Ukrajnában. Azt kétlem, hogy a jogban elég jártas Putyin ne ismerné fel az USA béketervében rejlő a csapdahelyzetet. Úgy látom tehát, hogy maga a békejavaslat elfogadható a felek számára, a jelenlegi béketervezet viszont semmilyen elemében nem felel meg a háborús felek egyikének sem.
Először is azért, mert az oroszok győzelemre állnak, és nem áll érdekükben abbahagyni a háborút mindaddig, amíg meg nem teremtik a katonai feltételeit politikai céljaik teljesülésének. Ráadásul a háború jelenlegi szakaszában az erőviszonyok folyamatosan az oroszok számára javulnak. Lefordítva: vagy megkapják tárgyalások útján, amit akarnak, vagy a harcmezőn szerzik meg mindazt.
Másodszor azért - nem tévedek, hogy újból ezt írom -, mert az oroszok győzelemre állnak, és így nem teljesülhetnek az ukránok reményei és győzelmi tervei, vagyis nem tudják visszaállítani eredetei határaikat. Kijev még nem ismerte fel azonban azt, hogy a harctéren a háborút elvesztette, ám van egy erősen elkötelezett katonai és politikai vezető réteg, amely a háború folytatását szorgalmazza minden áron.
Harmadszor azért, mert az oroszok győzelemre állnak, és az Ukrajna harca mellett mélyen elkötelezett Európa még nem ébredt rá arra, hogy a változóban lévő geopolitikai környezeten belül megváltoztak a háború körülményei is, beleértve saját hadi tartalékjaik és Ukrajna kimerülését is. Időnyerés céljából az utolsó ukránig való kitartásra buzdítják Kijevet. Az idő pedig arra kell, hogy a szankciók csodája bekövetkezzen, lehetőleg még ezévben, ám valahogy Oroszországot még mindig nem kényszerítették térdre ezek a szankciók. Az orosz gazdaság összeomlásában bíznak, amely majd magával rántja Putyin rendszerét is. E vakhit csak a háború folytatásában látja a remények és vágyálmok teljesülésnek a lehetőségeit.
Negyedszer, valójában az USA sem érdekelt a békében. Abban talán nem lehet kételkedni, hogy Trump valóban békét akar teremteni. Mearsheimer professzor viszont nagyon találóan úgy értékelte a trumpi békevágyat, hogy az valójában anomália az USA adminisztrációjában. Látván a katonai-ipari lobbi megrendelésállományát, az újabb és újabb igényeket, középtávú fegyvergyártási és új fegyvergyártási kapacitások kiépítésének terveit, igazat kell adni neki. A kérdés így tehát csak annyi, hogy Trump álláspontja mikor fordul meg.
Van továbbá béketerve az ukránoknak, az EU-nak, amelyekkel Oroszország nem is hajlandó foglalkozni, míg az oroszok békeajánlatát nem tudja elfogadni sem Kijev, sem pedig az EU.
Korábban egyik posztomban azt írtam, hogy Trump elnök békejavaslata valójában a feltétel nélküli megadástól menti meg Ukrajnát. Most is tartom ezt a véleményemet. Felelőtlenség Ukrajnát tovább hajszolni egy olyan felőrlő háborúban, amelyben Kijevnek már nincsenek eszközei arra, hogy elfogadhatatlan mértékű veszteségokozással a háború feladására kényszeríthetné az oroszokat. Tudnak még károkat okozni Moszkvának, azonban a háború menetén nem tudnak változtatni. Az EU nem képes arra, hogy a kieső amerikai támogatásokat és képességeket pótolni tudja. Ellenben Moszkva még mindig tudja csapásainak erősségét fokozni, és ha kell, teljes egészében lerombolja Ukrajna megmaradt ipari kapacitásait, miközben a harctéren folytatja az ukrán haderő felőrlését.
forrás: Szabó József FB-oldala (a szerző a pozsonyi Magyar Nagykövetség volt munkatársa)