Aki huzamosabb ideje követi az Európai Unió vezetésének energetikapolitikára vonatkozó döntéseit, könnyedén az a benyomása támadhat, hogy részegek és félkegyelműek váltják egymást a bakon. Úgy érezheti, ez a fő oka, amiért az unió jobb sorsra érdemes vak lova, időszaki sebességváltások mellett, de irányt nem tévesztve üget, vagy éppen vágtat a szakadék felé...
Hiúság, ember a neved. Könnyebb elfogadni, hogy egy agyalágyult vezeti a menetet, mint beismerni, hogy aki a menet élén rikácsol, tömegeket megvezetve a mi hülyeségünkből került oda, s még csak árulással sem vádolható, hiszen Trója falain belül is csak nevetséget szült volna, ha valaki a falovat vádolja árulással.
És akkor most röviden idézzünk vissza csak néhány aktuális tényt. Az Európai Parlament minap tartott ülésén megszavazta, hogy az EU a jövő év elejétől realizálja az Oroszországból származó cseppfolyósított és vezetéken érkező gáz behozatalának teljeskörű tilalmát, aminek legkésőbb 2027 őszéig meg kell valósulnia. A hónap elején pedig arról is megállapodott az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának elnöksége, hogy az Európai Bizottságnak legkésőbb 2027 végéig törvényjavaslatot kell benyújtania az unióba irányuló orosz olajimport megszűntetésére.
Dióhéjban: valakik úgy akarják, hogy az unió 27 tagállamának megfizethető energiaimportra épülő gazdasága két éven belül véglegesen a tönk szélére kerüljön, 450 millió lakosa pedig végleg búcsút intsen – az egyre kevésbé érezhető – viszonylagos jólététől.
Ennek megvalósulása ugyanis – a többszörös árú amerikai, katari és más forrásokból származó energiahordozó import mellett – sajnos borítékolható tény. Mindemellett a pozitív hozadék nélküli és a világ többi részén csak kaján mosollyal fogadott uniós Green Deal politika, valamint az európai mezőgazdaság (a támogatások és a belső piac védelmének megszűntetése általi) tudatos felszámolása, illetve a meglévő forrásoknak a külföldi fegyveripari szereplőknek történő (az állítólagos orosz fenyegetésre hivatkozva megvalósított) átruházása már csak katalizátornak tekinthető.
És akkor néhány további, a helyzetet árnyaló tény. A hagyományos pénzügyi eszközökkel meg nem oldható adósságcsapdába került (csak adósságkamatokra közel évi egy billió dollárt fizetni kénytelen) Amerikai Egyesült Államok csaknem egy éve hatalomra került elnöke, Donald Trump idén februárban meghirdette az ország energiahordozó export erősítését célzó gazdaságpolitikáját. Ugyanő a nyáron olyan „megállapodást” kötött az EU-t képviselő Ursula von der Leyennel, amely alapján a kölcsönös kereskedelemben gyakorlatilag csak az európai áruk után kell vámot fizetni, miközben az Európai Bizottság elnöke többek között energiahordozók 750 milliárd dollár értékű vásárlását vállalta és azt is, hogy uniós cégek 600 milliárd dollárnyi új befektetést valósítanak meg a tengerentúlon. Közben Washington úgy tűnik nagyon is komolyan gondolja az energiahordozó exportot, amit az is sejtet, hogy az elmúlt hónapokban drogbandák elleni fellépésre hivatkozva fél hadseregét felvonultatta Venezuela partjainál, amely – mily meglepő – a világ legnagyobb olajkészletével rendelkező ország.
Talán ennyit a véletlenekről és az olyan „barátokról”, akik, ha vannak, ellenségekre már nincs is szükség. Persze csodálkozni nem kell, hiszen egy nem megnevezett ország nagy diplomatája már régen egyértelművé tette: országának nincsenek barátai, csak érdekei.
És talán éppen itt lehetne a hangsúly és a képzeletbeli magaslat ahonnét körül kellene tekinteni. Mert Európával senki sem fog kesztyűs kézzel bánni, de lehetnek üzleti partnerei, akiknek a szigorú kölcsönösség alapján, szükségük lehet az áru- vagy éppen energiahordozó piacára és arra is, amit kínálni tud. Erőszak, rabló- és kalózszellem nélkül. Arra, amire a fogyatkozó, de még mindig jelentős számú európai embernek ténylegesen szüksége van. És az bizony nem a háború. Amelynek – és ez aligha újdonság - az az érdekeltje, aki keres rajta.
Értelmes és hűséges vezetőket nem lehet importálni. Azokat a közösség szüli meg. Ha erre nem képes, lejárt az ideje. Jó lenne bízni abban, hogy Európa még képes tüzet rakni trójai falovainak vázán, hogy azoknak és nem saját magának a poraiból főnixként éledjen újjá!
Starovič Tibor forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/europa-lovai