Több mint három évet várt a nemzetközi globalista nagytőke erre a pillanatra! Most elérkezett…(szerk!)
Ukrajna hadat üzen a fegyverszállítási bénultságnak, és zsonglőrmutatvánnyal próbálja megkerülni az amerikai politikai holtpontot. Az Amerika szállít, Európa fizet modell működhet, de veszélyes precedenst teremthet: Washington mint logisztikai beszállító innentől mindent üzleti alapon közelíthet meg – súlyos feltételekhez kötve.
Nem érte váratlanul Ukrajnát, hogy Trump elnök egyik pillanatról a másikra leállította a Kijevbe irányuló létfontosságú lőszerszállítmányokat. Bár a hiányzó mennyiségnek Európa a töredékét sem tudja pótolni, Zelenszkij hosszú hetek óta készen áll a tervvel, ami az egyszerűségében is súlyos problémákat vet fel. Az ukrán elnök ugyanis arra kéri európai szövetségeseit, hogy vásárolják meg ők a fegyvereket, fegyverrendszereket és lövedékeket az Egyesült Államoktól, majd adják át az egészet Kijevnek.
Ez az új megközelítés be tudna épülni a NATO-csúcstalálkozón vállalt, az éves GDP 5 százalékát kitevő védelmiköltségvetés-növelésbe, miután a tagállamok abban állapodtak meg, hogy a felhizlalt büdzséknek az ukrán fegyversegélyek is részei lehetnek. Bár a háborúpárti európai államok máris lelkesen üdvözlik az ötletet (immár szó szerint) a saját nemzeti össztermékük feldarabolásáról, a végső szó Trumpé lesz, aki egyáltalán nem biztos, hogy ilyen megállapodást akarna kötni Európával – annak ellenére, hogy valóban üzleti alapokra helyezte az egész amerikai külpolitikát. Joga van hozzá, hogy nemet mondjon – vagy csak azzal a kikötéssel adjon el bármit az európai államoknak, hogy az nem juthat át az ukrán határon. (Ez a verzió illeszkedne leginkább egy nem szigorúan üzleti alapú béketeremtő tervbe.)
Paradox módon ugyanakkor a stratégiai autonómiát hangoztató Európa éppen azt tenné, amit nem akar: az európai hadiipar fellendítése helyett még több amerikai terméket vásárolna, ráadásul még csak nem is saját célra, hanem ajándékul Ukrajnának. Ha még ez sem lenne elég, a Pentagon éppen a készlet- és kapacitáshiánnyal magyarázta az ukrán szállítmányok azonnali leállítását, illetve azzal, hogy az amerikai védelmi prioritás már elsősorban a Közel-Keletre (és Kínára) fókuszál, vagyis a fegyverszállítmányok célországai megváltoztak. Ennek fényében különös lenne, ha Washington fegyvereket adna el európai országoknak úgy, hogy tudja: a vevők csupán tranzitországok, a szállítmányok pedig valójában az ukrajnai háború meghosszabbításának eszközei.
Végül: a leállított lőszersegélyek alapvetően a Pentagon saját raktáraiból származtak, ahol az üresedést éppen az ipari kapacitáshiány miatt elég nehézkes pótolni. A hiányzó készleteket van, hogy évekbe telik újragyártani, vagyis az Egyesült Államok nem a levegőbe beszélt, amikor saját védelmi képességeinek fontosságát hangoztatta Ukrajnáéval szemben. Ismét csak furcsa forgatókönyv valósulna meg, ha ennek ellenére Trump úgy döntene, hogy amennyiben Európa fizet érte, akkor újra tudja indítani a fegyverpostát.
A felelősség ideje
Hogy a szállítmányok leállítása valójában politikai nyomásgyakorlás lehet, azt a további ukrán segélyekre vonatkozó engedélyek kongresszusi elakadása is jelzi. Bár Biden is tekintélyes, e célból lehívható összeget hagyott hátra távozásakor, Trump elnök nem jelezte, hogy élne a lehetőséggel, és újabb százmilliós tételeket állítana össze Kijevnek. Valójában azok a segélyek, amelyek néhány nappal ezelőttig áramlottak Ukrajnába, még a Biden-féle csomagok voltak, amelyeket a Trump-kormányzat csendben hagyott kifutni – egészen idáig.
Bár Nagy-Britannia, Kanada és az EU-tagállamok növelték az ukrán katonai segélyek értékét az első negyedévben, a Kijevnek legfontosabb fegyvereket (elsősorban a légvédelmi rendszereket) és a tüzérségi lövedékeket, illetve rakétákat ők sem tudják szállítani megnyugtató mennyiségben, elsősorban az Egyesült Államok hadiipari monopolhelyzete, másodsorban a saját fegyvergyártóik kapacitáshiánya miatt.
Washington éveken át volt Ukrajna legnagyobb katonai donora, ám míg a Biden-érában az uralkodó (nem felszíni) narratíva arról szólt, hogy Oroszország meggyengítése amerikai áldozatok nélkül (vagyis ukrán áldozatokkal) megéri a pluszköltséget, addig Trump egyértelműen olyan költségvetési problémaként tekint a két ország konfliktusára, amelyben inkább üzleti alapon venne részt katonai helyett – ezért lett az egyik legkedveltebb kifejezése Európa felé a „költségarányosítás”.
Kérdés, hogy Trump számára ebbe belefér-e Zelenszkij ötlete. Amennyiben Washington egy új szerződés alapján elkezdene fegyvert szállítani Kijevnek úgy, hogy közben annak az árát kiszámlázza az európai kormányoknak, az az Egyesült Államok védelmi stratégiájának és a transzatlanti biztonságpolitikának a látványos megváltozását jelentené.
Amerika a háború fő finanszírozójából logisztikai beszállítóvá lépne elő, letolva magáról a pénzügyi és politikai felelősséget.
De lehet ennél komolyabb következménye is a „bérháborúnak”. Amennyiben Európa (Zelenszkij ötletéből kiindulva) új játékszabályokat ír, azzal kényszerpályára állítja magát: a jövőben ugyanis minden amerikai támogatás pénzügyi vagy politikai feltételekhez lehet kötve. A lehetőséget éppen az európai országok kínálnák tálcán annak az elnöknek, aki egyébként is a lehető legtöbb pénzt próbálja bevasalni a NATO európai szárnyán. Ebben az esetben a szolidaritás és a transzatlanti érték szimpla tranzakciós játékká válik – ráadásul nem is Trump kezdeményezésére. Ha Amerika felelősség nélkül kezdene fegyvert exportálni, az európai országoknak nemcsak a pénzügyi, hanem a politikai mozgásterük is leszűkülne, hiszen egyre inkább alkalmazkodniuk kellene Washington feltételeihez.
A politikai szövetség így fokozatosan szolgáltatási partnerséggé amortizálódna. Amerika adná a fegyvert, Európa a pénzt, Ukrajna a vért.
Ez esetben Ukrajnának a háborút, Európának pedig egy vadonatúj problémát kell túlélnie: miközben autonómiáról és az európai államok újragondolt biztonságpolitikájáról beszél, saját maga fogadja el Trump politikai alapfilozófiáját, és annak megfelelően cselekszik. Ez pedig nem mást jelentene, mint a háború, a NATO és az egész Európai Unió beárazását: önálló döntések nélkül, kiszolgáltatottan.
Révész Béla Ákos
forrás: https://makronom.eu/2025/07/05/amerikai-segely-leallitasa-trump-eu-makronom-revesz/, Getty Images kezdőkép: Oleg Nikishin |