A szlovákiai közélet időről időre képes olyan vitákat produkálni, amelyek többet árulnak el a politikai reflexekről, mint magáról a vitatott kérdésről. Ilyen most a legújabb ügy is, amelyben az SaS képviselője, Martina Holečková támadta Végh Attilát egy magyar nyelvű videó miatt...
A politikusnő szerint problémát jelent, hogy a honvédelmi minisztériummal szerződésben álló Végh Attila – aki egyébként világszerte ismert MMA-harcos – magyarul beszél, Orbán Viktort támogatja, és a videóban használja a „Felvidék” szót.
A konzervatívból lett liberális Nyitra megyei politikus logikája nagyjából így hangzik: Végh Attila állami alkalmazott, ezért problémás, hogy egy másik ország választásairól véleményt mond, ráadásul magyarul, és – ami talán a leginkább zavarja a liberális képviselőt – a „Felvidék” kifejezést használja Szlovákiára utalva.
Azt gondolom, aki látta a bősi harcos videóját, annak egyértelmű, milyen kontextusban használta.
A magyar nyelvben a Felvidék történelmi és földrajzi fogalom. A magyar közösség így nevezi azt a térséget, ahol él. Ugyanúgy, ahogyan más régióknak is megvan a saját történelmi neve – ahogy Erdélynek vagy Kárpátaljának. Aki ebből automatikusan politikai provokációt csinál, az valójában nem a szóval vitatkozik, hanem a magyar közösség létezésével. Ez a vita ezért nem Végh videójáról szól. Sokkal inkább arról, hogy a szlovákiai liberális politikai elit egy része mennyire képes elfogadni a magyar identitás természetes nyelvi formáit.
Ha valakinek nem tetszik Végh Attila politikai állásfoglalása, azt el lehet fogadni. A politika erről szól. Lehet vitatni Orbán Viktor támogatását, lehet kritizálni egy videó üzenetét, lehet politikai ellenérveket megfogalmazni. Amikor a vita arról szól, hogy egy magyar ember magyarul beszél, és a saját történelmi fogalmait használja, akkor az már nem politikai vita. Az már identitáspolitika – és rossz értelemben.
Különösen furcsa ez egy olyan pártoktól, amely minden alkalommal a tolerancia és a kisebbségi jogok bajnokaként mutatja magát – egészen addig, amíg egy kisebbség valóban megszólal. Esetleg másként gondolja, mint az éppen divatos irány. A liberális politikának ugyanis pontosan arról kellene szólnia, hogy elfogadjuk: egy országon belül több identitás, több nyelv és több történelmi narratíva is létezhet egymás mellett. Ha azonban egy politikai erő már egyetlen szó használatát is politikai botránnyá próbálja nagyítani, az inkább bizonytalanságot és politikai frusztrációt jelez, nem pedig elvi következetességet.
Nem nehéz észrevenni azt sem, hogy az ilyen viták gyakran akkor kerülnek elő, amikor a pártok támogatottsága csökken, és szükség van egy gyors identitáspolitikai konfliktusra, amely mobilizálja a választókat. A magyar közösség számára azonban ezek a mesterséges viták ismerősek. Az elmúlt évtizedekben túl sokszor láttuk már, hogy a magyar identitás természetes kifejezései – egy zászló, egy nyelvhasználat vagy egy történelmi kifejezés – politikai támadások célpontjává válnak.
Éppen ezért lenne ideje végre tisztán beszélni.
A „Felvidék” szó nem provokáció. Nem revíziós program. Nem politikai kampányszlogen. Egyszerűen a magyar nyelv része, és annak a közösségnek az önmegnevezése, amely ezen a vidéken él.
Ha ezt valaki problémának tekinti, akkor valójában azzal van baja, hogy itt magyarok élnek. Tudjuk, az ellenzéki, liberális és progresszív pártok képviselői közt akadnak olyanok is, akik szerint mi magyarul beszélő szlovákok vagyunk, de emlékeztetném őket, hogy ugyan akadnak olyanok, akik a régi zsolnai polgármesterhez hasonlóan tankokat vagy katonákat küldenének Budapestre, vagy éppen a magyar miniszterelnök házához, mi akkor sem leszünk kevesebbek attól, hogy valakit zavar egy szó. Mi akkor is magyarok maradunk. És igen. Mi akkor is felvidékiek vagyunk.
Rajkovics Péter forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/mi-akkor-felvidekiek-vagyunk kezdőkép: ma7 (felvidéki zászló)