Hogyan nevel az algoritmus, ugyanis Brüsszel most megint „megtalálta” a gonoszt: a TikTokot, az Instagramot és a Facebookot... 

Az Európai Bizottság előzetes vizsgálata szerint ezek a platformok megsértették az uniós digitális szolgáltatási törvényt (DSA). Nem adtak elég hozzáférést a kutatóknak, nem biztosították a tartalmak bejelentésének átlátható módját, és nem tettek eleget a moderációs döntések indoklási kötelezettségének. A végkimenetel akár hat százaléknyi éves árbevételükbe is kerülhet. Csakhogy ez az ügy már rég nem arról szól, hogy a Meta vagy a TikTok megszegte-e a szabályokat. Hanem arról, hogy kié a valóság.

Mert a közösségi média ma már nem egyszerű platform – hanem az emberi érzékelés új központi idegrendszere. Az algoritmus nemcsak azt dönti el, mit látunk, hanem azt is, mit gondolunk. És ami még súlyosabb: mit érzünk. Ez az a pont, ahol a szabályozás már eleve késve érkezik. Brüsszel most megpróbálja utolérni a gépet, amit húsz éve maga engedett szabadjára: a szabályozatlan, érzelemvezérelt, manipulatív tartalomgazdaságot. Most viszont, amikor a mesterséges intelligencia már minden poszt mögött ott liheg, az unió hirtelen rájön, hogy valamit elfelejtett — az embert.

A Bizottság azt állítja: a platformok nem adnak elég adatot a kutatóknak, hogy tanulmányozni lehessen például az erőszakos vagy kiskorúakat veszélyeztető tartalmak hatásait. Ez persze igaz, de cinikus is egyben. Hiszen ki engedte meg, hogy a társadalmi viselkedést, a politikai véleményeket és a gyerekek figyelmét algoritmusok formálják?

Ki nézte végig évekig, hogy a TikTok a 8 másodperces figyelemre, a Facebook a félelemre, az Instagram pedig az önértékelési zavarra épít? Ugyanaz az unió, amely most büntetést szabna ki, mert a rendszer, amit maga is felépített, túl hatékony lett.

Nem arról van szó, hogy ezek a cégek ártatlanok lennének – éppen ellenkezőleg. A Meta és a TikTok a digitális függőség professzionális gyárai. A DSA most annyit próbál tenni, mint amikor valaki a robbanás után akarja megjavítani a gyufát. A rendszer alapvetése ugyanis az, hogy a figyelem pénz, az adat pedig hatalom. Aki adatot gyűjt, az irányítja az emberi vágyakat, a politikai vitákat, a vásárlási döntéseket és végső soron az önképünket is. Aki ezt érti, az nem fogja önként odaadni a kutatóknak a kulcsokat.

Az Európai Bizottság most szeretne „átláthatóságot”. Csakhogy az átláthatóság nem adatbázis, hanem szándék kérdése. Amíg a digitális ökoszisztéma alapja az, hogy a felhasználó maga a termék, addig a nyilvános adat-hozzáférés csak újabb kirakatintézkedés.

A bizottság most azt mondja: „könnyebb legyen jelenteni az illegális tartalmat.” De mit jelent az illegális? Egy háborús videó? Egy politikai vélemény? Egy ironikus mém? Vagy egy gyerek, aki rossz helyre tölt fel valamit? A válasz mindig az algoritmusban van – és az algoritmus mindig hallgat.

Ha valóban a társadalmi felelősség lenne a cél, akkor nem a kutatók adathozzáférését kellene kikényszeríteni, hanem azt, hogy az emberek visszakapják a saját döntéseik feletti uralmat. De ez nem történik meg. Mert a digitális valóságban a hatalom láthatatlan gombokon keresztül működik.

Ott, ahol egy apró módosítás az Instagram algoritmusában több hatással van a választási eredményekre, mint egy egész kampány. És ez az igazi veszély, nem a „hiányzó kutatási adat”.

A brüsszeli eljárás ezért inkább tűnik morális pótcselekvésnek, mint valódi cselekvésnek. A politikusok azt akarják elhitetni, hogy még uraik a digitális világnak. Pedig már rég nem azok. A TikTok már nem Peking, a Meta már nem Kalifornia – mindkettő a saját mesterséges tudatát szolgálja: a vég nélküli elköteleződést, a mérhető figyelmet, a manipulálható embert.

A kérdés nem az, hogy lesznek-e bírságok. Hanem hogy Brüsszel valaha is felismeri-e: a digitális korszakban a hatalom nem törvényekben, hanem algoritmusokban rejlik. És amíg az emberi tekintet az üveg mögé van zárva, addig hiába jönnek a jogszabályok. A platformok nevelnek minket. És közben mi még mindig elhisszük, hogy mi irányítunk.

Rajkovics Péter
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-lathatatlan-gomb-vagy-hogyan-nevel-az-algoritmus