Robert Fico hétvégi videóüzenete ékes bizonyítéka annak, hogyan tekint valójában a szlovák kormány a felvidéki magyarságra és annak politikai képviseletére…
A szlovák miniszterelnök a budapesti kormányváltásra és a megváltozott politikai klímára reagálva egyrészt a kétoldalú stabilitás aggódó bajnokaként tetszeleg, másrészt nyíltan fenyeget, és határozottan diktálni próbál a hazai magyar érdekképviseletnek...
Szavai mögött azonban nem a szlovákok és magyarok békés együttélésének őszinte féltése húzódik meg, hanem egy végtelenül cinikus hatalmi gépezet hideg logikája: a magyar közösség csak addig „jó” és elfogadható, amíg némán és engedelmesen asszisztál a kormányzó elit politikai játszmáihoz.
A kormányfő látható nosztalgiával tekint vissza az Orbán Viktorral közösen felépített politikai tőkére, és a kapcsolatok stabilitásának megőrzését követeli. Ezzel a hangzatos stabilitással csupán egyetlen, de annál súlyosabb probléma van: az elmúlt években ez a harmonikus viszony szinte sosem a szlovákiai magyarok valós problémáinak megoldásáról szólt.
A felvidéki magyarság egyfajta kényelmes diplomáciai díszletként szolgált a szlovák politikának. Amikor most Fico a Magyar Szövetséget amiatt állítja pellengérre, hogy a magyarországi választások után állítólag „gyorsan irányt váltott”, és a PS vezette tábor felé tapogatózva "kalandorpolitikába kezdett", valójában a saját frusztrációját és kontrollvesztését vetíti ki.
A Magyar Szövetség ugyanis jelenleg nem tesz mást, mint ami a mindenkori kisebbségi érdekképviselet elemi kötelessége: önálló, szuverén politikai entitásként a saját közössége érdekeit próbálja érvényesíteni egy jelentősen megváltozott geopolitikai és belpolitikai térben. Ez nem kalandorpolitika, hanem a politikai túlélés és a felelős érdekérvényesítés józan útja.
Kimondottan abszurd az az elvárás, hogy egy kisebbségi párt vakon kövessen egy olyan kormánypárti irányvonalat, amely a magyar szavazatokat szívesen zsebre teszi, de cserébe semmilyen érdemi stratégiai partnerséget nem kínál. Ficónak pedig amiatt sem kell aggódnia, hogy a magyar politikai pártok vezetői naivak lennének, pontosan tudják, mennyit érnek az ellenzéki pártoknak is, éppen ezért célorientált együttműködésre törekednek.
Különösen visszás és a valóságtól elrugaszkodott a miniszterelnök azon kijelentése, miszerint a szlovákiai kisebbségi jogok „világszínvonalúak”, és a téma felszítása mögött csupán ellenzéki, utilitárius célok állnak. Ha a jogkiterjesztés és az együttélés valóban ilyen példaértékű lenne, nem váltana ki azonnali diplomáciai hisztériát Pozsonyban a Beneš-dekrétumok puszta megemlítése sem, a dél-szlovákiai régiók pedig nem küzdenének évtizedes, rendszerszintű infrastrukturális és gazdasági lemaradással. Az igazság az, hogy a jelenlegi szlovák kormánynak nincs átfogó, építő jellegű kisebbségpolitikája, ahogy nem volt az előző kormányoknak sem. Nincsenek víziók a magyarság szülőföldön való megmaradására, ez a kérdés nem is érdekli őket, csupán politikai haszonszerzés zajlik. A felvidéki magyarokat egyszerű eszközként használják: hol a liberálisok elleni kultúrharcban számítanak a konzervatív értékeikre és szavazataikra, hol pedig – ha az érdekük úgy kívánja – preventív csapásokat mérnek rájuk, nehogy túlságosan önálló politikai tényezővé váljanak.
Az új magyar miniszterelnök, Magyar Péter hivatalba lépésével kétségtelenül új, még kiforratlan fejezet nyílik a szlovák–magyar viszonyrendszerben. Fico határozott fellépése, a hivatalos látogatás sürgetése és a folyosói egyeztetések lebecsülése mind azt a célt szolgálják, hogy a pozsonyi kormányfő már a kezdetektől a saját játékszabályait kényszerítse az új budapesti vezetésre.
Ebben a formálódó erőtérben a felvidéki magyar politikának azonban nem szabad engednie a nyomásgyakorlásnak. A Magyar Szövetség feladata továbbra sem az, hogy a szlovák kormánypártok elvárásaihoz igazítsa a lépéseit, vagy statisztaszerepet vállaljon egy olyan rendszerben, amely a kisebbségi kérdést csupán letudott teherként kezeli. A szlovákiai magyar közösség egyenrangú partner akar lenni a saját szülőföldjén, és ezt az alapvetést semmilyen fenyegető videóüzenet nem írhatja felül.
Rajkovics Péter forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-felvideki-magyarok-nem-lehetnek-babok-a-politika-sakktablajan