Nem túl üdítő ilyen melegben: „Plusz egy Z az LMBTQI után: elismerésért küzdenek a zoofilok.” Ezt olvasom a hírekben, és egy pillanatra benyomom a légkondit, mert arra gondolok, hátha a túl sok meleg ment az agyamra...
Nem, dehogy a tényen lepődöm meg. Azon, hogy már itt van. Hogy már ki merik mondani. Hogy már ennyire siet, vágtázik ez a történet, hogy ennyire közel a vég. Mert egyértelmű volt, hogy ez be fog következni, csak nem hittük volna, hogy ilyen hamar. Gyors a változás. Iszonyat sebességgel pörög ma minden.
Az antikvitásban több ezer év telt el úgy, hogy az átlagember élete és körülményei nem változtak semmit. A középkorban ez évszázadokban volt mérhető, aztán a XX. század közepén minden turbósebességre váltott. Egyrészt a technika háttér változásai, másrészt a társadalmi és mentális eltolódás.
„A zoofilok úgy vélik, hogy elfogadható az intim kapcsolat állatokkal, és azt akarják, hogy az LGBTQI+-mozgalom egy Z-t adjon a nevéhez.”
Mondom, én tudtam, hogy ez el fog jönni, de azt nem, hogy ennyire hamar. Ez még a „hagyományos” homoszexuálisoknak is sok, és van, aki hangot is ad az ellenérzésének, de ez csak olyan, mint amikor a szocdemek meglepődnek, hogy a kommunisták őket is internálótáborba küldik.
„A büszkeség hónapja éppen végéhez közeledik, négy héten át tartó globális felvonulások és ünnepségek után, melyen melegek, biszexuálisok, queerek, transzok, transz-transz, aszexuális és más marginalizált közösségek vettek részt. Az egyik csoport, amelyet nagyrészt nem fogadnak maguk közé, a zoofil közösség. Dióhéjban ez olyan embereket foglal magában, akik szexuálisan vonzódnak állatokhoz, bár ez túl leegyszerűsítő talán.”
A pedofília elfogadtatásáért már régóta küzdenek Nyugaton, és hát még hátravannak a fákkal, növényekkel párosodók, én vegafiloknak nevezném őket. Előttem a kép, amint vonul egy sereg elnyomott vegafil, és kezükben a tábla: „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.” Ne röhögjünk, ez tényleg el fog jönni.
Pozsonyi Ádám, Demokrata.hu