Biztosan ismerik a viccet a székelyről és a zsiráfról. Hiába nézegeti a góbé az állatkertben, csak nem tud mit kezdeni azzal a furcsa lénnyel, kénytelen hát megállapítani, „ilyen állat nincs is”. Noh, én is így vagyok ezzel a fickóval...
Nézegetem Sam Brinton képeit. Nem szívesen, nem esik jól, de ez legyen az én bajom. Munkaköri ártalom, belefér. Sőt, szerintem az is belefér, hogy egy hozzá hasonló valaki állami tisztviselő lesz. Ha megérdemli, miért is ne. Életrajza alapján egy rátermett srácról (ezt a jelzőt ő kikérné magának, régen kukázta már a „hagyományos nemi szerepeket”) van szó, a világ egyik legjobb egyetemén, az MIT-n végzett, nem először kap állami megbízást. Obamának LMBTQ-témában, a Trump-adminisztrációnak pedig energetikai ügyekben adott tanácsokat.
Szakmájába vág, hogy az Energetikai Minisztérium nukleáris energia, valamint a fűtőanyag- és hulladékártalmatlanítási osztályának vezetője legyen. Még csak a piros gombhoz sincs hozzáférése, tulajdonképpen környezetvédelmi munkát végez majd. Nincs ezzel gond! Számos jobboldali véleményformáló esett abba a hibába, hogy megkérdőjelezte Brinton alkalmasságát a feladatra, holott simán elképzelhető, tényleg ő a legrátermettebb jelölt.
Óriási tévedés Brinton szakmai hozzáértését megkérdőjelezni, azzal a jelek szerint semmi baj nincs.
Csakhogy! Mindezzel együtt is, ismerve Wokemerika működését, sokkal valószínűbb, kinevezése újabb ékes példája az angolul virtue signalingnak hívott jelenségnek, melyet magyarul talán a „hé mindenki, nézzétek, de marha jófej vagyok!” - jelenségnek lehetne fordítani. Ezer és egy ékes példáját látjuk ennek a nyugati világban. A profilképnek tibeti és/vagy szivárványos zászlót beállító Facebook-proli gyűlöl mindent, amivel nem ért egyet. A környezetvédelem fontosságát hangsúlyozó hollywood-i sztár óránként 600 liter(!!!) üzemanyagot fogyasztó jachtjáról tvíteli szerteszét világmegváltó gondolatait. A bohókás zoknikat hordó hejjliberális miniszterelnök meg statáriális döntésekkel lehetetleníti el a politikája ellen tüntetőket.
Brinton ugyanis, félreértés ne essék, politikai kinevezett. Wokemerika legjobb kádere. Már nem csak „közönséges homoszexuális”, az ma már kevés.
Aktivista múltja mellett az interszekcionalitás szent nevében többet is kipipálhat a lassan az ábécé összes betűjét kisajátító LMBTQ-halmazból, ráadásul bónuszként azt is elmondhatja magáról, „túlélte” evangélikus keresztény szülei azon próbálkozását, hogy kineveljék belőle fetisizmussal és a jelek szerint némi szodómiával kevert homoszexualitását.
Függetlenül attól, érti-e a munkáját vagy sem, neve szóba sem került volna, ha ez a fiatalember nem tart egyetemei évei alatt előadásokat a homoszexualitásról, öltözik női ruhába és ömleng arról, milyen jópofa dolog kutyaként sétáltatni a másikat vagy sushit enni a hátáról. Ezek nem költői túlzások, ha az olvasónak van gyomra az ilyesmihez, minimális googlezéssel ezerszámra talál ilyeneket. Mondanám, hogy csak szülői felügyelettel, de még úgy sem ajánlom…
Zárásul egyetlen gondolatot érdemes kiemelni, amely szépen szemlélteti, hogy Brinton (és a hozzá hasonló aktivisták) számára tulajdonképpen „mire is jó” saját homoszexualitása, ahogy azt is, miről szól valójában a kinevezése. Miközben a normális emberek (ne féljünk ettől a fogalomtól, évezredeken át jól szolgált minket) számára szexualitásuk egy a rájuk jellemző megannyi tulajdonság közül (ez heterókra és homoszexuálisokra egyaránt igaz), a hozzá hasonlók életének egyetlen értelme, hogy ők mások: Brinton egy bemutatkozó videójában például a neve és foglalkozása után harmadikként azt meséli el magáról, aktuálisan milyen személyes névmásokkal szólítható meg – kihangsúlyozva, hogy szíve joga összevissza variálni ezeket.
Íme az ominózus mondat: „Nem várnád egy MIT-n végzett nukleáris mérnöktől, hogy hegyesorrú magassarkúban vonuljon végig a Fehér Házon, de Sam (magát is harmadik személyben emlegeti – a szerk. megj.) részben pontosan ezért csinálja. Az előítéletekről való beszélgetés igazán kedvére van, legyen az technikai téma, LMBTQ-jogok vagy a konverziós terápia, Sam mindig készen áll arra, hogy nyitott elmével közelítse meg a nehéz témákat.” Világos ugye?
Maga ismeri el, nem csak a környezetvédelemről és nukleáris hulladékgazdálkodásról szerzett tudását viszi magával új hivatalába, számára a magasrangú kormányzati pozíció csak egy újabb lehetőség az aktivistáskodásra, sőt éppen annak köszönhetően érte el ezt a pozíciót is.
Eszköz és cél is egyszerre! Brinton és a hozzá hasonlók az épelméjűség és normalitás utolsó bástyáit rohamozzák Nyugaton - lilára rúzsozott szájjal és magassarkúban. Jó lenne, ha nem járnának sikerrel!
Pomichal Krisztián forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/kutyavilag-biden-embere