A bármiféle érték nélkül maradt, kiüresedett nyugat-európai létezésnek aligha találnánk groteszkebb szimbólumát, mint azt a felvételt, amelyen a klímaceleb Greta Thunberg és néhány barátja, pár nappal az Izrael elleni brutális támadás után, szolidaritását fejezi ki Palesztina mellett...
A tegnap még klímahisztériázó fiatalok ma, ha lehet még az állandó méregzöld aktivizmusnál is önsorsrontóbb módon, szabad Palesztinát követelnek, miközben otthonukat, kultúrájukat és kényelmes életmódjukat néhány évtizeden belül elmossa az, ami mellett éppen kiállnak.
A lényeg a divat és hogy ki ne maradj belőle! A szivárvány szépen megfér a Hamász lobogója mellett, a palesztin zászló színei elférnek az LMBTQ-zászló kavalkádjában. Hogy épp a homoszexuális közösség tagjai lesznek Európa iszlamizálódásának első áldozatai, az nem számít.
Lassan a benőtt lábujjkörme is inkább nyugtalanítja a jólétbe belehülyült nyugat-európai polgárt, mint az a tény, hogy hazája és ősei kultúráját néhány évtizeden belül elmossa a történelem.
A múlt hétfőn Brüsszelben meggyilkolt svéd szurkolók halála sem érdekel jóformán senkit a hozzátartozókon kívül. Egy vállrándítással intézik el Belgiumban és Svédországban is. A szokásos ügymenet, télen hideg van, nyáron meleg, Nyugat-Európában időnként megkésel valakit egy muszlim terrorista. A brüsszeli rendőrfőkapitánynak eszébe sem jut felelősséget vállalni, ahogy a népnek sem kimenni az utcára, hogy a megfelelő lámpavas kiválasztásával párhuzamosan felkérdezze valamelyik nagyeszű politikust, miként gyilkolhat ártatlan focidrukkereket egy olyan illegális(!) bevándorló, aki „emberkereskedelem, illegális tartózkodás és az állambiztonság veszélyeztetése miatt” már évekkel korábban belga hatóságok látókörébe került.
Nem, az európai ember ilyet nem csinál. Az európai ember csendben, békésen tűri, ahogy felrobbantják, megkéselik, agyonlövik és megerőszakolják, ha pechje van, ezt mind egyszerre.
Az európai embert megbénítja egy kívülről ráerőltetett bűntudat, a vezetői által rátukmált lózungok sokasága. Önvédelmi reflexei eltűnnek, nemzeti büszkeségéről, Istenbe és önmagába vetett hitéről, az élethez való jogáról önként lemond, várva, hogy e gesztusokért cserébe majd nem robbantják fel, késelik meg, esetleg lövik agyon. Jelentem, ha 2023-ban mindez valakinek még nem lenne kellően világos, a gesztus hiábavaló. Felrobbantanak, megkéselnek és agyonlőnek. 2004-ben Madridban, 2005-ben Londonban, 2015-ben Párizsban (kétszer!), 2016-ban Berlinben, Brüsszelben és Nizzában, 2017-ben Machesterben és Barcelonában. A sor még hosszan folytatható.
Válasszunk ki egy random terrorcselekményt és látni fogjuk, a mindenkori európai vezetéstől üres szavakon kívül semmi másra nem futotta.
Egészen hátborzongató, ha összehasonlítjuk például az aktuális brüsszeli és a 8 évvel ezelőtti párizsi terrortámadásra adott reakciókat. „Gondolatban az áldozatok családjaival vagyunk. (…) Együtt, egységesen szállunk szembe a terrorral! (…) Jobban kell védenünk a határainkat!” – mondta Alexander de Croo belga kormányfő Brüsszelben, 2023-ban. „A szabad emberek nem hagyják megfélemlíteni magukat a terror által. (…) Jobban meg fogjuk védeni a határainkat. (…) Gondolatban az áldozatok családjaival vagyunk megvigasztalhatatlan fájdalmukban.” – mondta Francois Holland francia államfő Párizsban, 2015-ben.
Ezek után lehet ugyan a szalonok kényelméből kritizálni a Hamász példátlan támadására adott izraeli választ, de aki nem veszi észre, hogy a zsidó állam természetes szövetségesünk egy olyan küzdelemben, amelyet előbb-utóbb a saját utcáinkon leszünk kénytelenek megvívni, az tulajdonképpen semmit sem fog fel a minket körülvevő világból.
Pomichal Krisztián forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/felrobbantanak-megkeselnek-es-agyonlonek? Megjelent a Magyar7 2023/43. számában.