Valakik nagyon akarják a (világ)háborút! Véget ért Pozsonyban az euroatlanti Woodstock, a nyugati hegemónia MET-gálája. A nagy GLOBSEC-konferencia 2023-as évfolyama az elhúzódó háború miatt nem csak a jól megszokott, unalmas lózungokat szállította békéről, prosperitásról, egységről és szolidaritásról. Néhány kijelentéstől az ember legszívesebben azonnal nekiállna légópincét ásni a hátsó kertjében...(szerk.)
Mielőtt ezekre rátérnénk, azt azért szögezzük le, nyilván nem kis „hárombetűs” háttértámogatással, de a GLOBSEC mára valóban a világ egyik vezető biztonságpolitikai konferenciája lett. A meghívott vendégek, az előadók vagy az egyes panelek résztvevői a maguk visszhangbuborékjában valóban komoly figurák, épp ezért annyira aggasztó az a harcias kedélyállapot, amely eluralta a konferenciát.
Elég felütni a panelbeszélgetések leiratát, vagy a konferencia mellett kiadott néhány oldalas, inkább a nagyközönségnek, semmint a szakembereknek szánt „ismeretterjesztő” anyagokat, hogy lássuk, a nyugati mainstream eldöntött kérdésként tekint az ukrán háborúra.
Demkó Attila és mások konferenciáról megjelent beszámolói alapján világos, a résztvevők nagy része meg van róla győződve, Ukrajna megnyeri ezt a háborút. Ha pedig mégsem, akkor jöhet a NATO-beavatkozás – ahogy azt Richard Shirreff nyugalmazott brit tábornok, a NATO korábbi európai helyettes vezérkari főnöke teljesen mellékesen, egy fél mondatban elkottyintotta. Hogy erre, néhány magyar médiumon kívül, a lőtéri kutya nem reagált, pontosan szemlélteti, Európa milyen mélyre süllyedt az őrületben.
Shirreff ugyanis, félreértés ne essék, arról beszélt, ha Ukrajna nagy ellentámadása kudarcot vall, akkor a NATO-nak be kell avatkoznia Kijev oldalán. Azt most hagyjuk, hogy tulajdonképpen régen beavatkozott. A tábornok „valódi” beavatkozásról beszélt, egy NATO és Oroszország közötti háborúról.
A felvétel elérhető a Youtube-on, érdemes megnézni, kiváló képet fest az európai elitről. Miközben Shirreff éppen arról beszél, komolyan számolnunk kell egy NATO-beavatkozással Ukrajnában, a háttérben az látszik, ahogy az öltönyös-nyakkendős úri közönség 90%-a éppen a mobilját nyomogatja. A harmadik világháború szörnyetege ott rázza láncait a teremben, de azok az emberek, akik Európa jövőjét meghatározó intézetekben, agytrösztökben, döntéshozó pozíciókban dolgoznak, épp az üzenőfalat görgetik a Facebookon.
Könnyen megmagyarázható ez a közöny és nemtörődömség. Az európai elit és csatolt részei, akik nem szülőföldhöz, nemzethez, röghöz, házhoz és sírokhoz kötődnek, hanem hagymázas ideákhoz, könnyedén áldozzák fel és be az előbbieket az utóbbiakért.
Gyökér hiányában nem jelent gondot áttelepülni a világ egyik végéről a másikra. Anyagi problémáik nincsenek, számukra csupán logisztika kérdése, hogy egy nagy európai háború esetén éppen Washingtonból, Los Angelesből vagy Tokióból szakértik meg a világot és biztatják a demokratikus értékek védelmére azokat az európai embereket, akiknek helyettük és miattuk kell meghalniuk. Jó lenne ezt megértenünk, a háborús uszítók lesznek az elsők, akik lelépnek, ha álmuk valósággá válik. Nekünk béke helyett marad a háború, a szenvedés és a halál, nekik meg a Facebook üzenőfala.
Pomichal Krisztián forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/euroatlanti-woodstock