Talán felébred a világ és benne Európa…de szekptikus vagyok. Mert nem csak a szaporulatról van szó, hanem az elmagányosodásról, a „digitalizálásról“ és a párkapcsolatok hiányáról is. A harminctól fiatalabbaknak kötelező olvasmány, az idősebbeknek – mint tanácsadóknak – ajánlott… (szerk.)
A demográfiai tél okaként számos tényezőt lehet említeni, de ezek alapvetően egy irányba mutatnak: súlyos társadalmi, kapcsolati válság képe bontakozik ki előttünk. Egyre több az egyedülálló, sőt a fejlett országokban a tudatos gyermektelenség is statisztikákban mérhető jelenséggé nőtte ki magát. Ez a Nyugat igazi alkonya?...
Egyre súlyosbodó demográfiai válság vonul végig a nyugati világon. Kibontakozását, hatásait néhány évtizede még bagatellizálni tudták a Bibó István kifejezésével „hamis realisták”, aminek Magyarországon korai megnyilvánulása volt a problémákra a figyelmet talán elsőként ráirányító Fekete Gyula kipécézése: „fogyik a magyar”, gúnyolódott az író kapcsán a liberális értelmiség. Az utóbbi időben a következmények azonban mind nyilvánvalóbbak az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig, Nyugat-Európától Kelet-Közép-Európáig gyakorlatilag minden fejlett országban.
Kapcsolati válság
Ha csak az elmúlt hónapok híreiből szemezgetünk, lesújtó kép tárul elénk. Németország népessége a közismerten kiemelkedő mértékű migráció ellenére tavaly hosszú idő után először csökkent, ami azt jelenti, hogy a nettó bevándorlás sem tudja már ellensúlyozni a születésszámok régóta tartó drámai lejtmenetét. Olaszországban első alkalommal haladta meg a nyolcvan év felettiek száma a tíz éven aluli gyermekekét, az elöregedő társadalom rémképe egyre nyilvánvalóbb. Dél-Koreában a népesség szinten tartásához szükséges 2,1-es termékenységi ráta helyett a mutató elképesztő mélypontra, 0,72-ra, az ország fővárosában, Szöulban 0,55-ra zuhant. Eközben Európában is megjelent a sokáig távolinak tűnő 1-es érték, mégpedig Máltán – ez annyit jelent, hogy ha két szülőnek átlagosan csak egy gyereke születik hosszabb időtávon, akkor generációnként megfeleződik a társadalom lélekszáma. Ám sajnos nem kell messzire mennünk, hiszen hazánkban is „helyzet van”: míg 2010 óta jellemzően kilencvenezer körül alakult a születésszám, 2024-ben már csak 77 ezer, tavaly pedig 72 ezer kisbaba látta meg a napvilágot (Elfogytak az édesanyák, Demokrata, 2026. június 24.).
A demográfiai tél okaként számos tényezőt lehet említeni, de ezek alapvetően egy irányba mutatnak: súlyos társadalmi, kapcsolati válság képe bontakozik ki előttünk. Nyomában egyre több az egyedülálló, sőt Nyugaton a tudatos gyermektelenség is statisztikákban mérhető jelenséggé nőtte ki magát, ráadásul akik mégis elköteleződnek és párt választanak, illetve megházasodnak és gyermeket vállalnak, ezt is mind későbbi életkorban teszik. Az Eurostat adatai szerint tíz év alatt egy teljes évvel kitolódott az az életkor, amikor a nők édesanyává válnak: míg 2014-ben 28,9, addig 2024-ben 29,9 évesen szült átlagosan egy európai nő, a bevezetőben már említett Olaszországban pedig csak 32 évesen. Sőt, húsz év alatt megduplázódott azoknak a nőknek az aránya, akik 40 éven felül váltak édesanyává – 2024-ben ők 3,6 millió gyereknek adtak életet.
– Szó sincs arról, hogy bele akarnánk szólni bárki életmódjába vagy a hálószobában turkálnánk, de azt kutatóként is kijelenthetem, hogy a fejlett világ országaiban egyre kevesebben randiznak, élnek együtt és lépnek párkapcsolatba. A sor pedig azzal folytatódik, hogy egyre kevesebb házasságot kötnek, és egyre kevesebb gyermek születik – mondja lapunknak Erdélyi Dóra, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szenior elemzője. Döbbenetes adatokat és folyamatokat oszt meg velünk: Az Egyesült Államokban egy 2023-as felmérés szerint a 25–34 éves nők 41 százaléka, míg a férfiak fele volt egyedülálló. Ezek az arányok ötven év alatt duplázódást mutatnak. Sőt a Covid, illetve a járvány miatti bezárkózás következtében 13,7 millióval több egyedülálló lett Amerikában, mintha az arány a 2017-es szinten maradt volna.
Ha az elmúlt évtizedben egyre jellemzőbb szingliéletformát a számok nyelvén akarjuk bemutatni, azt látjuk, hogy a világ fejlettebb és gazdagabb országait tömörítő OECD 30 tagállamából 26-ban nőtt az egyedül élők aránya 2010 és 2022 között. Az Európai Unióban 2025-ben 203 millió háztartásból több mint 76 millió egyedül élő, gyermektelen felnőttből állt.
Digitális magány
De mi van a számok mögött? Milyen társadalomban élünk valójában? Ezt magunk is látjuk, tapasztaljuk. Ma már nem huszonéves, inkább a harmincas éveik második felében járó vagy már negyvenen is túli szülőkkel találkozunk az óvodában és a játszótéren, az ember rokoni és ismeretségi körében pedig már nemcsak a férfiak, de a nők közül sem megy ritkaságszámba, hogy valakinek ne legyen párja, gyereke akár 40 évesen sem.
– Az egyik leggyakrabban említett tényező a „párkeresési piac” átalakulása. Igaz, hogy a párkapcsolat iránti vágy nem tűnt el, ám egyre nehezebb megfelelő partnert találni – jegyzi meg Erdélyi Dóra, hozzátéve, hogy mind a nők, mind a férfiak részéről megnőttek az igények.
A digitális kor erre még inkább ráerősített: egyre kevesebb a személyes találkozás, ráadásul az elvárások irreálissá válnak a virtuális térben, a bizalmi problémák pedig felerősödnek. Nemrég a Demokrata online kiadásában a Financial Times cikke nyomán idéztük a Cincinnati Egyetem kutatását, amely szerint összefüggés figyelhető meg a gyors mobilinternet, az okostelefon elterjedése és a születésszámok visszaesése között, minthogy számos országban éppen az okostelefon elterjedésének időszakában gyorsult fel látványosan a termékenység csökkenése.
Erdélyi Dóra rámutat, hogy az Egyesült Államokban például a 15–24 évesek körében az elmúlt évtizedben több mint negyedével csökkent a személyes találkozásokra fordított idő, miközben a digitális tevékenységeké jelentősen nőtt, így például kétszer annyit foglalkoztak a fiatal férfiak a számítógépes, online játékokkal.
Mindehhez persze hozzátartozik, hogy az egyedüllét és ezzel együtt az elmagányosodás nem feltétlenül választás kérdése. A szenior elemző erre egy 14 országban készült felmérést idéz, amelyből kiderült, hogy az egyedülállóknak csak 40 százalékát nem érdekli a párkapcsolat, vagyis tízből hatan nem önként választották, hogy egyedül élnek.
Mindazonáltal terjedőben van a tudatos gyermektelenség jelensége is. Magyarországon még mindig viszonylag alacsony az arányuk, tőlünk nyugatabbra azonban számottevő részét képezik már a társadalmaknak. Erdélyi Dóra ismét sokatmondó felméréseket idéz. Az Egyesült Államokban húsz év alatt megduplázódott azoknak a felnőtteknek a száma, akik egyáltalán nem akarnak gyereket, ők 2023-ban már 29 százaléknyian voltak. Ugyanebben az időszakban a jövőben gyermeket tervező, de jelenleg gyermektelenek aránya 79-ről 59 százalékra csökkent. Japánban az 1975-ben született nők 28 százaléka maradt véglegesen gyermektelen, Olaszországban és Spanyolországban ugyanennek a korosztálynak nagyjából a negyede. Hazánkban ez a mutató 17 százalék.
– Olyan tartós helyzetbe került a nyugati világ, amelyben a gazdasági, társadalmi környezet és az egyéni döntések egymást erősítve tartják fenn az alacsony születésszámot. A társadalmak idősödnek, ami a költségvetésre erősebb nyomást helyez a nyugdíjak és az egészségügyi szolgáltatások révén, miközben erősödik a munkaerőhiány – sorolja a gazdasági következményeket az Oeconomus elemzője.
És van egy fontos paradoxon: még ha több ez irányú változás révén sikerülne is hirtelen emelni a termékenységet, a most születők csak két évtized múlva jelennek meg a munkaerőpiacon. Ugyanakkor Erdélyi Dóra azt mondja, nem talált olyan kutatást, amely azt mutatná, hogy a fentebb taglalt kedvezőtlen folyamatok enyhülnének, netán megfordulnának, éppen ellenkezőleg, a gyermekvállalási kedv a nyugati világban mindinkább lanyhul. Az unióban húsz év alatt 1,46-ról 1,34-ra csökkent a teljes termékenységi mutató. Hazánkban 2016 és 2023 között sikerült megfordítani a kedvezőtlen folyamatot, és 1,5 fölé emelkedett a mutató, az utóbbi években azonban ismét visszaesett az 1,3-1,4-es tartományba.
Boldogok a családosok
Magyarország sem lóg ki a globális trendekből, valamifajta késleltetett vagy mérsékeltebb változat tapasztalható idehaza.
– A gyermektelenség terjedése, az egyszemélyes háztartások növekedése, a későbbi családalapítás jelensége hazánkban is megjelent, de sokszor lassabb ütemben vagy éppen alacsonyabb szintről indulva. Egyes hagyományos minták pedig továbbra is erősebbek, mint például az, hogy többen kötnek házasságot – mutat rá Erdélyi Dóra, hangsúlyozva azt is, hogy az elmúlt évtizedben kiterjedt családtámogatási és életkezdést segítő intézkedésrendszer épült ki. – Látszik azonban, hogy teljes fordulatot ez sem hozott, viszont hozzájárulhatott ahhoz, hogy csökkentse a családalapítás akadályait – jegyzi meg.
Idehaza Kopp Mária és Skrabski Árpád kutatásaiból régóta tudjuk, hogy azok az emberek élnek hosszabb és boldogabb életet, akik a családalapítás mellett mellett döntöttek. Miközben a különböző válságok és gazdasági nehézségek nyomán rendre arról szólnak a híradások, hogy egyre több a szorongó, boldogtalan fiatal, Erdélyi Dóra egy amerikai kutatást is idéz. Ennek során megállapították, hogy összességében csökken ugyan a fiatal generáció boldogsági szintje, ugyanakkor ez a csökkenés szinte teljes egészében a nem házasságban élők csoportjára jellemző.
Pintér Balázs forrás: https://demokrata.hu/vilag/a-demografiai-tel-megallithatatlan-1210889/
A fontos témában lásd még korábbi cikkeinket: 2026.8.9.: N. Gyurkovits Róza: Civilizációnk hanyatlásának néma jelei 2026.8.5.: Aich Péter : Népfogyatkozás