Emmanuel Macron francia köztársasági elnök 2025. május 5-i látogatása alkalmával a Francia Szabadkőműves Nagypáholy székházában hangsúlyozta, hogy a francia szekularizmus (laicitás) alapját a szabadkőművesség „spiritualitása” képezte, amely ma is a Köztársaság ihlető forrása Franciaország „egyetemes értékeinek” megalkotásában és terjesztésében...
„A szekuláris Franciaország a Köztársaság természetes leánya.” „A szabadkőművesség volt a Köztársaság műhelye, ez történelmi tény.”
Ezekkel az emelkedett megfogalmazásokkal foglalta össze Emmanuel Macron 2025. május 5-i látogatásának szellemét a Francia Nagypáholyban, melyet egykor Pierre Simon (1925–2008) vezetett, aki az abortusz, az eutanázia és a béranyaság élharcosa volt, és akinek emlékét Emmanuel Macron több alkalommal is megtisztelte.
Ezzel a rendkívül szimbolikus elnöki látogatással a szekuláris Köztársaság egyértelműen hirdeti ideológiai gyökereit: nevezetesen a szabadkőművességet, amely a köztársasági rend alapja. A francia elnök, valamint a Francia Nagypáholy Nagymestere, Thierry Zaveroni által a találkozón elhangzottak tanulságosak és sokatmondóak.
Kivonatok Thierry Zaveroni 2025. május 5-i beszédéből:
„Tisztelt Elnök Úr, az Ön jelenléte hallgatólagosan ismeri el a szabadkőművesség hozzájárulását a Köztársasághoz, annak jelmondatához és eszméihez. E látogatásával tiszteletet nyilvánít a szabad gondolkodás spiritualitása iránt.”
„A Köztársaság jelmondata, a »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség« a miénk is. Ez már 1795-ben szerepelt a könyveinkben, amelyek rögzítik a gyűléseink tartalmát.”
„Európa alapértékei valójában szabadkőműves értékek.”
„Az egyházak és az állam szétválasztásáról szóló 1905-ös törvényt – amelynek kidolgozásához a szabadkőművesek is hozzájárultak – a köztársasági bölcsesség csúcspontjának tekintjük. Ez nem a spiritualitás elutasítása volt, hanem egy védőbástya azzal szemben, hogy egyetlen dogma uralkodjon valamennyi polgár felett. A szabadkőművesség modern kori kezdetei óta ezt az elvet vallja.”
Kivonatok Emmanuel Macron 2025. május 5-i beszédéből:
„A szabadkőművesség volt a Köztársaság műhelye, ez történelmi tény. A XIX. század folyamán a köztársasági eszme a páholyokban élt tovább, amikor üldözték, fenyegették, és el akarták tiporni. Túlélte, mert mindenütt mesterek és tanulók álltak ki azért, hogy felépítsék a köztársaság építményét.”
„A Köztársaság jelmondata »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség« a szabadkőművességé is. A Szabadság Pierre Simon arcát viseli – annak az orvosnak, aki egykor Nagymesterük is volt, és aki annyit tett a szabadság előmozdításáért, elsősorban a nők szabadságáért: először a fogamzásgátlás révén, majd az abortuszhoz való jogért.”
„A szabadkőművesség az élvonalban harcol, abban a harcban, amely valóban számít, ha az emberiség javára akarjuk alakítani ezt az évszázadot. Ennek egyik jele az, hogy a szabadkőművesség mindig is az összeesküvés-terjesztők és az obskurantistáknak célpontja volt, akik befolyást tulajdonítanak neki – ezzel akaratlanul is megtisztelve azt.”
„A szabadkőművesek azt az ambíciót hordozzák, hogy az embert tegyék a világ mércéjévé, saját életének szabad alakítójává a születéstől a halálig. Én magam ezt üdvözlöm.”
Tömören fogalmazva, Macron elnök és a Nagymester egyértelműen azt állítják, hogy a Köztársaság és a laicitás a szabadkőművesség művei, melyek célja a „dogmák” (azaz az isteni törvények) és az „obskurantizmus” (utalva a katolikus egyházra) elleni küzdelem, az Istentől megszabadult ember önfelszabadítása érdekében.
A látogatás üzenete az, hogy ma Franciaországban egy új államvallás van: a szabadkőművesség, amely átvette a katolikus egyház egykori helyét.
A keresztény Franciaország, az „Egyház elsőszülött lánya” átalakult a laikus Franciaországgá, a „Köztársaság természetes leányává”, amelyet a szabadkőművesség formált mint a „szabad gondolkodás” világi vallása. Ahogy Émile Poulat (1920–2014), francia történész és szociológus írta: „a laicitás elve felváltotta a katolicitás elvét.”
A Katolikus Egyház XII. Kelemen pápa idejétől (1738, In eminenti apostolatus bulla) számos alkalommal határozottan elítélte a szabadkőművességet. XIII. Leó pápa az 1884 áprilisában kiadott Humanum genus enciklikában bírálja a szabadkőműves társadalom filozófiai és erkölcsi relativizmusát, amelyet „szektaként” minősít:
„Elődeink példáján buzdulva arra határoztuk el magunkat, hogy a szabadkőművesség egyesületét, ennek egyetemes tanát és céljait, eljárási módjait és terveit választva tanításunk tárgyául annak káros hatását kellően megvilágítsuk, és így e gyászos társadalmi bajnak veszélyes következményeit eltávolíthassuk. Márpedig a szabadkőművesség veszélyes és igen keserű gyümölcsöt hozott létre: nem egyéb tudniillik, mint alaposan felforgatni a keresztény intézmények által megteremtett vallási és állami rendet, s helyébe saját kényük szerint a puszta természetelvűség tanainak alapján újat létesíteni.”
Mi a természetelvűség? XIII. Leó úgy határozza meg, mint az az elv, amely szerint „mindenben és mindenütt az emberi természet és emberi ész az egyedüli tanító és irányadó”. Nem habozik sátáni műként jellemezni azt. Ebben Aquinói Szent Tamásra támaszkodik, aki a Summa Theologiae-ban azt tanította, hogy „a démon vétke abban állott, hogy vagy végső célját abban határozta meg, amit pusztán természetes erői révén elérhetett, vagy pedig természetes képességei által, a kegyelem segítsége nélkül akart eljutni a boldogító dicsőség állapotába.” Aquinói Szent Tamás azt is tanította, hogy az első ember két módon vétkezett: egyrészt azáltal, hogy vágyott az Istenhez való hasonlóságra, másrészt pedig azáltal, hogy saját természete erejéből akarta meghatározni, mi a jó és mi a rossz. Az eredendő bűn tehát a természetelvűség bűne volt.
Természetelvűnek lenni annyit jelent, mint elutasítani a kegyelem isteni rendjét, szétválasztani a természetest a természetfölöttitől – ennek egyik gyümölcse a laicizmus. IX. Pius így beszélt a természetelvűekről a Maxima Quidam konzisztóriumi beszédében (1862):
„Ezek az emberek teljesen lerombolják azt a szükséges kohéziót, amelyet Isten akarata köt össze a természeti rend és a természetfölötti rend között.”
A természetelvűség gyökerei az ún. ‘hüposztatikus egység’ tagadásában rejlenek, amely teológiai kifejezés Krisztus emberi és isteni természetének kettősségét jelenti. A hüposztatikus egység Nagy Szent Leo pápa, az Egyház doktora (440–461) teológiájának központi eleme, aki meghatározó szerepet játszott a khalkédóni zsinat (451) által kihirdetett dogma megfogalmazásában: a megtestesült Krisztus egyetlen, azaz egyedüli Személy, aki valóságos Isten és valóságos ember, összeolvadás nélkül, átalakulás nélkül, megosztás nélkül és szétválasztás nélkül.
Manapság a természetelvűség gyümölcsei, amelyeket a Francia Köztársaság a szabadkőművesség inspirációjára létrehozott, „veszélyesek és igen keserűek”, amint azt XIII. Leó már előre jelezte: ez a „halál kultúrája”, amint azt Szent II. János Pál 1995-ben az Evangelium Vitae-ben írta. A halál kultúrája, amely különösen Franciaországban terjed el egy sor ’társadalomformáló törvény’ által: az abortusz legalizálása, az azonos neműek házasságának legalizálása, valamint a genderelmélet terjesztése az iskolákban. Egy évvel a francia Köztársaság alkotmányában 2024-ben rögzített abortuszjog után a következő lépés, amely 2025-re várható, az eutanázia legalizálása, amelyet a szabadkőműves páholyok, a „Köztársaság műhelyei” készítenek elő.
Az új pápa, XIV. Leó jól megfontolt és helyesen inspirált névválasztást tett. Valóban, ha azt nyilatkozta, hogy választásának egyik fő oka az volt, hogy a ma zajló „új ipari forradalom” – a mesterséges intelligencia – társadalmi kihívásaival szembenézve követni kell XIII. Leó lépteit, aki a XIX. században a Rerum Novarum enciklikával válaszolt az első ipari forradalom kihívásaira, sejthető, hogy egy másik, nem kevésbé fontos szempont is szerepet játszott döntésében: az Egyháznak harcolnia kell a természetelvűség mai gyümölcsei ellen, amelyek között különösen megjelenik a mesterséges intelligencia mint az emberi hatalomvágy kísértése.
A „gonosz nem fog diadalmaskodni” – hirdette megválasztása után közvetlenül, a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Ez az erőteljes kijelentés emlékeztet XIII. Leó tetteire, aki elítélte a szabadkőművességet, és az Egyháznak adta a Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádságot, hogy az a gonosz elleni küzdelem eszköze legyen. Ezenfelül XIV. Leó május 9-i, a konklávét lezáró, Krisztusra összpontosító homíliája úgy tűnik, I. (Nagy) Leó ihletésére született, aki a hüposztatikus egység doktora volt, és nyolcadik karácsonyi beszédében megjegyezte, hogy:
„Alig ismerünk Krisztus eljövetele óta olyan tévelygést az emberi gondolkodásban a vallási igazságokat illetően, amely valamilyen módon ne támadta volna azt az igazságot, hogy a két természet egyesül az Ige egyetlen személyében”
Ebben a helyzetben, elképzelhető, hogy újabb feszültségek alakulnak ki a Szentszék és a Francia Köztársaság között, mivel az emberi méltóságról vallott felfogásuk egymásnak ellentmond.
Mit fog tenni a Francia Egyház? Meri majd a 2025-ben esedékes, az egyházak és az állam szétválasztásáról szóló törvény 120. évfordulója alkalmából fenntartásait kifejezni a francia laicitással kapcsolatban, amely ellensége, a szabadkőművesség műve? Vagy továbbra is méltatni fogja annak érdemeit, ahogy azt Jean-François Bour atya, a Francia Püspöki Konferencia Muszlim Kapcsolatok Nemzeti Szolgálatának igazgatója nemrégiben kijelentette: „Franciaországnak megvannak az eszközei, hogy humanista kultúrát építsen és szabad polgárokat neveljen. A laicitás az emancipációt teszi lehetővé, ez létfontosságú!” (1).
A Quas Primas enciklika százéves évfordulója, amelyet XI. Piusz adott ki 1925-ben, és amely elrendelte Krisztus Király ünnepét, akinek „királyi hatalma azon csodálatos egységen alapul, amelyet ’hüposztatikus egységnak’ nevezünk” (2), kiváló alkalom lehet a katolikus Egyház számára, hogy erőteljesen emlékeztessen arra, hogy „ha az emberek elismernék Krisztus királyi tekintélyét magánéletükben és a közéletben, hihetetlen jótétemények – igaz szabadság, rend és nyugalom, egyetértés és béke – biztosan elterjednének az egész társadalomban.” (2)
(1) Véleménycikk, amely a La Croix újság internetes oldalán jelent meg 2025. április 29-én (2) Pie XI, Quas Primas
Pellet Philippe forrás: https://www.ludovika.hu/blogok/vallas-es-tarsadalom-blog/2025/05/19/szabadkomuvesseg-a-francia-koztarsasag-uj-allamvallasa/