1878-ban világ egyik legnagyobb stratégája, a német Otto von Bismarck kancellár így nyilatkozott:...
"...Ha valaki majd vereséget akar mérni Oroszországra, először le kell szakítania róla Ukrajnát, aztán pedig felbujtani ellene a többi szláv nemzetet, mert csak a szlávság egy olyan faj, amely képes önmagát elpusztítani. Az ő segítségükkel meg lehet verni Oroszországot. Oroszország legyőzése után ezek a szláv nemzetek védelem nélkül maradnak és egyszerű lesz likvidálni őket..."
Csak nem a bismarcki jóslatot akarják a napokban beteljesíteni?
- – – – – – – – – – – – – – – – -
Lássuk, mit mond erről napjaink egyik politikai és stratégiai szakértője George Friedman (az amerikai Geopolitical Futures elemzőportál irányítója, a Stratfor létrehozója) a Körkép átvett és szemlézett cikkében:
(…) Oroszország értelmezésében Ukrajna egy országot sem érdekelhet, hacsak nem Oroszországot szeretné megfojtani.
Ez nem történhetne meg persze, ha a NATO nem létezne, ha Európa nem lenne az Egyesült Államok hadműveleti bázisa, és akkor az Egyesült államok sem lenne Oroszország elsődleges ellenfele.
Az európai hatalommal kapcsolatos számítások központi eleme Németország. Egy ideje katonailag jelentéktelen, 1991 óta elsődleges célja a gazdasági növekedés. Hatalmas, exportorientált gazdaság van, amely rengeteg energiát igényel. Ennek az energiának a nagy része Oroszországból származik.
(…) Az oroszok ezt a válságot ennek tudatában tervezték. Ahogy minden ország, úgy Németország is a járvány okozta gazdasági problémáktól szenvedett, mikor a háború kitört Ukrajnában. Az orosz energia elvesztése csak rontaná a helyzetet. Mivel Németország és Oroszország hajlamos együttműködni a gazdasági kérdésekben, és Németország elkerülte a katonai újrafegyverkezést, az Oroszországgal való konfrontációt.
Moszkva abból indult ki, hogy bármit is tesz Ukrajnában, az nem lesz hatással Berlinre. Az invázió első néhány napja igazolni látszott az orosz gondolkodást. Olaf Scholz német kancellár eleinte határozottan kijelentette, hogy nem engedélyezi, hogy Németországból fegyvereket szállítsanak Ukrajnába. Egy másik esetben egy Ukrajnába páncéltörő rakétákat szállító brit repülőgép inkább elkerülte Németország légterét, ahelyett, hogy átrepülési engedélyt kért volna.
Közben Putyin Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel találkozott a földgáz-megállapodás megkötése érdekében, de Orbán volt hajlandó Németországgal ellentétes álláspontot felvenni. Ez reményt keltett a Kremlben, hogy a szövetség (a NATO – a szerk.) megbomolhat. Ha egy olyan kisebb ország, mint Magyarország, egykori szovjet szatellitállamként kész kivonulni a NATO álláspontjából, akkor az amerikai hatalom alapja az európai földrészen megbomlott – így okoskodtak az oroszok. Putyin azonban nem értette meg Németország saját Oroszország miatti aggodalmát. Oroszország és Németország szorosan együttműködni a NATO léte mellett. De ha ez a szövetség fellazulna és Ukrajna elbukna, akkor Németország és Oroszország között már csak Lengyelország állnak.
Lehet, hogy ez paranoiásan hangzik de az a tény, hogy Oroszország tavaly vértelen puccsal vette át a hatalmat Fehéroroszország felett és most megpróbálja elfoglalni Ukrajnát, arra utal, hogy a paranoiának van létjogosultsága. A német stratégiai pozíció összeomlott. Berlin összetűzésbe került az EU és NATO tagállamaival. Franciaország elsődleges európai tárgyalópartnerré vált, az USA pedig – a német nemzetbiztonság alapja – egyre türelmetlenebbé, ha nem ellenségessé vált. A német kormány azt remélte, hogy az Ukrajnával kapcsolatos zúgolódások ellenére az Oroszországgal folytatott üzleti kapcsolatok továbbra is töretlenül folytatódhatnak, mert az USA majd megold minden komoly katonai konfrontációt.
De nem így lett. Washington ugyan nem hajtott végre katonai akciót, de hatalmas gazdasági terheket rótt Oroszországra, ami leállítja az energiaáramlást Európába. Az az álom, hogy erős kereskedelmi kapcsolatokat lehet ápolni Oroszországgal NATO-tagként is, véget ért. Oroszország ezt lehetetlenné tette. Berlin kénytelen volt megtenni, amit nem akart: választott. De valójában nem volt választása. Az orosz gáztól való függőség ellenére Németország azt mondta, hogy felfegyverzi Ukrajnát, és ami még ennél is fontosabb, megnöveli saját védelmi költségvetését. A NATO újjáéledése mellett ez lehet Oroszország inváziójának legfontosabb következménye.
Emlékezzünk vissza, hogy egy hatalmas militarizált Németország mekkora destabilizáló erő volt Európában. Amikor Németország 1871-ben egyesült, gyorsan jelentős, de bizonytalan gazdasági hatalommá vált, amely félt Oroszország és Franciaország egyidejű támadásától. Most persze más a helyzet. 2022 egy másik világ, mint ami 1914 vagy 1939 volt. De még így is sok európai ország a jelenlegi német katonai gyengeségre megváltásként tekint. A geopolitikában az egyik probléma megoldása egy másikat szül. Oroszország rossz helyzetbe hozta magát, Európa megosztása már nem lehetséges. Még ha le is győzi Ukrajnát, sokkal közelebb kerül egy ellenséges Európához, amelyet egy újonnan remilitarizált Németország vezet.
Forrás: https://korkep.sk/cikkek/szemle/george-friedman-ez-lehet-az-orosz-invazio-legfontosabb-kovetkezmenye/