„Az Ukrajna elleni orosz háború csak ukrán győzelemmel zárulhat” – közölte Annelena Baerbock német külügyminiszter, amikor szerdán Rigába látogatott...
Lett vendéglátói nyilván szívesen hallották a biztató német üzenetet, valójában azonban a zöldpárti politikus kijelentése nem kis aggodalomra ad okot. Először is érdemes emlékezni arra, hogy Baerbock asszonyt már leendő kancellárként ünnepelte a baráti sajtó, mire a kampányban kiderült, hogy kozmetikázta az önéletrajzát, és számos tanújelét adta annak, hogy a német politika fiókjában azért nem ő a legélesebb kés. Sebaj, azért külügyminisztert csináltak belőle, végül is csak a legnagyobb európai gazdaságról van szó, miért is adnák a feladatot tapasztalt politikusnak – ilyen a balliberális kormányalakítások sajátos logikája.
Szóval Baerbock asszony nem biztos, hogy megtanulta, attól, hogy kimond valamit egy politikus, az még nem feltétlenül valósul meg. Még a német energiafüggetlenség is olyan cél, amit kitűznek, de az elérése erősen kérdéses (erről később), nem is beszélve egy háborúról, amit egyébként nem Németország vív, szóval mérsékelt befolyása van a kimenetelére.
A fentieknél is aggasztóbb, hogy Baerbock azzal folytatta: Németország kész közép- és hosszú távon is katonai segítséget nyújtani Ukrajnának, legyen szó három hónapról vagy három évről. Nagyon bízunk benne, hogy a külügyminiszter nem akar komolyan azzal számolni, hogy három évig tart majd a háború, és országa addig küldözgeti a fegyvereket az ukránoknak.
Mindeközben párttársa, Robert Habeck gazdasági miniszter arra intette a németeket, takarékoskodjanak az energiával, a Bild pedig arról írt, hogy teljesen felesleges mindennap fürödni, mert ha hagyjuk, a bőr tisztítja önmagát, és bőven elég, ha csak néhány testtájunkat mossuk meg.
A fentiek ízelítőt adnak abból, mennyire nehéz helyzetbe hozta az ukrajnai háború a német politikát és úgy általában véve Németországot. A politikusok egyrészt – szép balliberális hagyományokat követve – a kormányzó szövetségen belül is simán bírálják egymást, másrészt miközben egymásra licitálnak uszításban, azt is látniuk kell, hogy az emberek nem érik be a magyarázataikkal. Tartósan nem lehet alapozni arra, hogy a magas energiaárak miatt egyébként is küszködő németek és nyugat-európaiak magasabb rendű célok érdekében önként és dalolva nyomorodnak meg. Főleg hogy ezek a célok azért nem teljesen világosak.
Olaf Scholz kancellár már megtapasztalta, hogy hetente elítélheti Oroszországot, elég hálátlan helyzetbe kerül. Ukrajnának van egyrészt egy rendkívül agresszív nagykövete Németországban, aki az ottani sajtóban és közösségi médiában egészen durván küld el mindenkit melegebb éghajlatra rendszeresen, másrészt pedig a kijevi vezetés is úgy kér segítséget Európától, hogy azért bele is rúg. Scholznak sem tetszett, hogy Kijevben közölték, nem látják szívesen a német elnököt annak szerintük kifogásolható orosz kapcsolatai miatt.
Az amerikai védelmi szóvivő mindeközben arról beszélt, hogy repülőgépeket és alkatrészeket is kapott már Ukrajna a Nyugattól, hogy pontosan kitől mit, arról nem mondott részleteket. A Biden-adminisztráció – amelynek az elnök fia zűrös ügyei miatt amúgy is speciális kapcsolata van Ukrajnával – kész arra, hogy bármeddig fegyverezze Ukrajnát, és megharcoltassa vele ezt a háborút az utolsó ukrán katonáig.
Reálisan nézve azonban nincs más út, mint az, hogy az oroszok és az ukránok leülnek tárgyalni. Joe Bidennek és körének lehet, hogy nem számít, mennyire rokkan bele Európa a háborúba, de nekünk azért igen. Mert úgy a végén nem nyer majd senki.
Őry Mariann forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220421-vegtelen-haboru