Németország az elmúlt száz év során kétszer tette tönkre Európát, aztán saját magát is. Most fordul a kocka…először jön Németország, majd padlóra küldi Európát…(szerk.)

- – – – – – – – – – – – – – – – -

Őry Mariann: Önfeladó állam

 Guy Verhofstadt örül az új német kormánynak. Ez már önmagában is elég ok az aggodalomra, pláne ha megnézzük, mivel is indokolta lelkesedését a Politicóban megjelent hétfői írásában...

Először is a belga liberális politikus szerint Németországnak végre olyan kormánya van, amely kész vezetni Európát. Itt már felvetődik bennünk a kérdés, hogy ez mitől olyan jó dolog, és miért kellene a németeknek vezetniük Európát. Persze Verhofstadt folytatja is: örvendezik, hogy végre megszűnik a „Merkel-fék”, a kancellár távozásával nem lesz, aki visszatartsa a német – és ezáltal az uniós – fellépést Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski ellen. Világos beszéd.

Brüsszelben a liberálisok azért örülnek a német kormánynak, mert minden agyrém ötletüket igazolva látják a kormányprogramban. Az Európai Unióból szuperállamot akarnak csinálni, a család fogalmát pedig akár a kettőnél több felnőttből álló közösségekre is kiterjesztenék, hogy csak két dolgot emeljünk ki. Összefüggő dolgok ezek, ahogy beleillik a képbe a szélsőségesen bevándorláspárti irányvonala is a programnak. Az európai szuperállamhoz ugyanis fel kell számolni a nemzeti szuverenitást, ahhoz pedig fel kell lazítani és fel kell oldani a nemzeti közösségeket. Ezt szolgálja a család fogalmának abszurditásig való relativizálása és a tömeges bevándorlás támogatása is.

Az új német kormány programja egész Európára veszélyt jelent, hiszen újra meg akarja nyitni a kapukat – amiket, mondjuk, egyébként sem zártak be igazán, de legalább szó volt róla –, ismét felerősíti azokat a tényezőket, amelyek húzóerővel bírnak és Európába vonzzák a migránsokat. Ez teljes mértékben felelőtlen hozzáállás, és rendkívül elkeserítő, hogy hat év tapasztalataiból azt sikerült leszűrniük a balliberális pártoknak, hogy csak így tovább, sőt.

Azért érdekes számunkra a német kormány programja, mert Berlinben – bár ehhez az olaszoknak, a franciáknak és Közép-Európának is egyre több szava van – úgy határozzák meg a német irányvonalat, hogy azt egész Európára érvényesnek tartják. Reméljük, nem lesz így, de ha Verhofstadtnak lesz igaza, és Merkel kompromisszumkeresési törekvése nélkül az új német vezetés szabad utat ad minden Európát romboló és megosztó őrültségnek, akkor a nemzetállami vezetőknek még éberebbnek kell lenniük, mint eddig.

Létfontosságú kérdéssé válik, hogy a nemzetállami kormányok mi mellett állnak ki, az „önrendelkező állam és az öntudatos nemzet” vagy az „önfeladó állam és önmarcangoló nemzet” mellett. Az idézett kifejezések Kövér Lászlótól származnak, akinek a szavait a balliberális oldal kiforgatta az elmúlt napokban. A házelnök ugyanis egészen nyilvánvaló módon nem az ellenzéket nevezte nemzetbiztonsági kockázatnak, hanem a fent említett politikai helyzetet, vagyis azt, hogy a politikai osztály egy része az önfeladásért dolgozik.

Ahogyan Hollik István fogalmazott nemrég Faktum című podcastunkban, ha a baloldal kormányra kerülne, Brüsszelben csak azt kérdezné, „hol kell aláírni”. Ezt igazolja az is, ahogyan Márki-Zay Péter körbeturnézza a nyugati sajtót a liberális eliteknek kedves ígéretekkel, egyértelműsíti, hogy felszámolná az ország szuverenitásának sarokköveit, például a rezsicsökkentést.

A következő időszakban számítsunk arra, hogy az eddigi, lopakodó hatáskörelvonást még nyíltabb központosítás váltja, és még bátrabban csavarják majd ki a döntési jogköröket a tagállamok kezéből. Európa-szerte ébredeznek az alkotmánybíróságok is. Most kapaszkodnunk kell a megmaradt szuverenitásunkba, hiszen magunkat nem adhatjuk fel.

Őry Mariann
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20211130-onfelado-allam