A levélszavazatok összeszámlálása után sincs egyértelmű győztese a német választásoknak, hiába lehet tudni, ki kapta a legtöbb voksot...
Először fordult elő a második világháború után tartott választások történetében, hogy egyik párt se végezzen harminc százalék felett. Nyomába se érnek a mostani eredmények annak, amikor például a szociáldemokrata Gerhard Schröder 40,9 százalékot szerzett, vagy a kereszténydemokrata Helmut Kohl 48,8 százalékot – vagy éppen utóda, Angela Merkel 2013-ban 41,5 százalékot. A kereszténydemokrata CDU/CSU pártszövetség számára azért is fájdalmas a mostani eredmény, mert néppárti jellegüket is megkérdőjelezi.
Fontos tanulság az is, hogy a CDU kampányának ötlettelensége, üzenet nélkülisége is hozzájárult a korábban lesajnált, történelmi mélypontra jutott SPD feltöréséhez. Újabb üzenet ez az európai szinten rohamosan gyengülő Európai Néppártnak, hogy nem kifizetődő, ha egy kereszténydemokrata párt a saját értékeinek védelme helyett a liberálisokhoz sorol be.
A nem túl izgalmas kampány után a valódi harc most kezdődik, a választások után. A német sajtóban alapvetően két együttműködési lehetőséget tartottak valószínűnek: a pártok színe alapján jelzőlámpa-koalíciónak nevezett SPD–Zöldek–FDP-együttműködést, valamint a Jamaicáról nevezett CDU–Zöldek–FDP-koalíciót.
A német alkotmány szerint nem csak az alakíthat kormányt, aki a legtöbb voksot kapta, szóval a verseny nyitott maradt. Nem feltétlenül az lesz a kancellár, aki a legtöbb voksot kapta, hanem aki a legügyesebben fog tárgyalni. Bárki legyen is, nehéz helyzetbe kerül, hiszen a sajátján túl két párt is lesz mögötte, aki szorongatja.
A sajtó szerint elkerülhetetlenül benne lesz a következő kormányban a szabaddemokrata FDP és a Zöldek is. Christian Lindner FDP-elnök nincs könnyű helyzetben, ugyanis a piacpárti FDP nehezen jönne ki a szociáldemokratákkal és a zöldekkel is, de valamelyik békát kénytelen lesz lenyelni.
Támogatói értékválasztása biztosnak látszik: egy korábbi felmérés szerint az FDP híveinek egyharmada azt fontolgatta, a CDU-ra szavaz, csak hogy megakadályozzon egy szociáldemokrata kormányt. A Zöldek társelnökeinek, Annalena Baerbocknak és Robert Habecknek viszont azt kell szem előtt tartaniuk, hogy szavazóik inkább balra húznának. Lényegében ez a két párt fogja eldönteni, ki lesz a kancellár, a tárgyalást eleve egymással kezdik.
Ami Angela Merkel pártjának jövőjét illeti, a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnap este azt tanácsolta a CDU-nak, sorakozzanak fel Laschet mögött, mert egészen biztosan nagyobb eséllyel tud koalíciót alakítani, ha nem attól kell tartania, hogy a sajátjai szúrják hátba.
A tanács nem véletlen, hiszen már vasárnap este is voltak olyanok a CDU soraiban, akik személyi következményeket akartak látni. Nem szerepelt jól a bajor testvérpárt CSU sem, ám még mindig jobban. Markus Söder bajor kormányfő – aki kancellárjelölt akart lenni, ám a CDU nem őt választotta, pedig jóval népszerűbb volt – még okozhat nehéz pillanatokat Laschetnek. Ha nem jön össze a Jamaica-koalíció, akkor tizenhat év után jön az ellenzéki lét.
Az biztos, hogy az új kormányra, alkossa bárki, egy sor óriási feladat vár a klímától, a migráción át a szociális politika kérdéseiig. Magyar szempontból a megnyugtató tény az, hogy noha baloldalról nem kevés a támadás, a gazdasági kapcsolatok szilárdságát ez nem kezdi ki.
Ami Európát illeti, amíg Berlinben nem száll fel a fehér füst, addig az uniós politika is toporog. Kimondva-kimondatlanul tovább halasztódnak a fontos döntések.
Őry Mariann forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210928-neppartok-alkonya