Már évek óta tudható, hogy a magyar választók jelentős részéhez a magyar politika üzenetei nem jutnak el. Az is világos, hogy ehhez a társadalmi réteghez akkor lehet eljuttatni bármiféle tudnivalót, ha felkeresik, megcélozzák őket. Ugyanis hiába várja a politikus, hogy ők kopogtassanak. Feltételezhetően egy részük hagyományosan nem érdeklődik a politika iránt...
Ilyenek minden társadalomban voltak, vannak és lesznek. Ám az is tudható, hogy vannak köztük olyanok, akiknek az érdeklődése felkelthető. A szlovákiai magyarok esetében azonban még egy csoporttal számolhatunk: ők az elkedvetlenedettek. Azok, akik éppen a hazai magyar politika ellentmondásai okán fordultak el tőle. Azaz korábban támogatták, ám később csalódtak.
Elfordulásukat több okkal magyarázhatjuk. A legismertebb a magyar politika belső harcainak megosztó hatása. A belső viták az ő szemükben egyre inkább tartalmatlan hatalmi harc formáját öltötték, ahol a felek már elsősorban a maguk érdekeivel törődtek.
A második ok a lényegi kérdésekben mutatott eredménytelenség. A magyar politika a legfontosabb céljait mindmáig nem érte el. Nem sikerül hivatalos nyelvvé tenni a magyart a magyarlakta területeken, nem születnek meg az autonómia struktúrái nemcsak területi jellegűként, hanem kulturálisan sem, valamint az alkormány sem emeli államalkotóvá őket. Maradt az ország déli részének gazdaságilag kedvezőtlen helyzete (ez alól a két Dzurinda-kormány magyar részvétele változtatott némileg), és időről időre durva magyarellenes kirohanások tarkítják a szlovákiai közbeszédet.
A harmadik alig emlegetett ok a hatalomra kerülő magyarok egyik-másik csoportjának más helyi csoportokkal kialakuló érdekellentéte. Ez a szempont ritkán merül fel, pedig feltételezhető a megléte. A helyi politikában a legkülönfélébb érdekellentétek, valamint a belőlük fakadó konfliktusok alakulnak ki, és jó páran bizonyára ezek miatt fordulhattak el a magyar párt országos támogatásától.
Fontos szempont, hogy az előbbiek kombinációjával is számolni lehet és kell. Méghozzá különféle kombinációival. Persze a legfontosabb kérdés az, hogy miképpen lehet változtatni a távolmaradás álláspontján. A válasz látszólag egyszerű: a fenti indokokat meg kell cáfolni. Egyiket a másik után. (Ez majd egy későbbi írás témája lesz.)
Helyben
Felmerül azonban egy komoly technikai probléma: miként lehet eljuttatnia a cáfolatokat a passzívvá vált polgárokhoz? Ők ugyanis nem járnak politikai gyűlésekre, alig olvasnak újságot, a rádióban és a televízióban sem a politikai hírek iránt érdeklődnek.
Hozzájuk éppen ezért el kell jutni. Tudvalevő, a leghatékonyabb módszer a személyes találkozás. Mivel az ilyen emberek választási gyűlésekre nem járnak, ezért személyesen kellene felkeresni őket, illetve olyan helyen megjelenni, ahol ők nagy számban vannak jelen.
Az országos politikusok az első megoldást csak erősen korlátozottan képesek gyakorolni, hiszen minden embernek ugyanannyi napból áll az esztendő. Az erre fordítható idejük és így a személyesen meglátogatottak lehetséges száma országosan nagyon csekély. Rövidesen azonban adódik egy kivételes lehetőség: az önkormányzati választás.
Itt a helyi képviselőjelöltek és részben a polgármesterjelöltek éppen a nagy számuk és helyi választási kötődésük okán sok-sok választópolgárral találkoznak személyesen. Amennyiben a helyi és a megyei kampányt országossá emelnék, azaz országos jelentőségű helyi és megyei kérdéseket is a kampány részévé tennék, akkor a választópolgárokkal való közvetlen találkozás országos üzenetekkel tömeges valósággá válhatna. Amennyiben pedig jól, színvonalasan kommunikálnák formálisan és tartalmilag, akkor az országos támogatottságra is hatással lenne.
A világhálón
De azt is látni kell, hogy ez a kampány időleges. Az önkormányzati és megyei választások előtt kezdődik és a választással véget ér. A kapcsolat ezen a módon a továbbiakban nem tartható fenn, de marad egy megoldás: az internetes kapcsolat. A közösségi hálók, az internet kapacitásai kiterjedt teret nyitottak (már jó ideje!). A politikai pártok zöme él is vele. Régóta itt volna az ideje, hogy a szlovákiai magyar politika is belevágjon.
Megjegyzendő, hogy más lehetősége aligha van. Parlamenten kívüli pártként nyilvános megjelenései korlátozottabbak, ám az internet révén ezt nagy mértékben ellensúlyozhatná. Sőt, itt a tartalmi korlátok is lehullanak.
Fontos megjegyeznünk, hogy ez az összefüggés évek óta ismert és hangoztatott, ugyanakkor lényegi változás nem történt. Még akkor sem, amikor más pártok már áttértek az internetes kommunikációra, még itt is hátrányba sodorva a magyar képviseletet. Idő pedig már nincs. A kommunikációnak ez a területe nem hat azonnal, hosszasan és különféle módon kell informálni az adott célcsoportot, hogy meggyőzhető legyen. Kell egy központ, amely létrehozza, szerkeszti és terjeszti az országos információkat, ám ez sem elég. Regionális és helyi aktivistákra is szükség van, akik a saját kapcsolataikat használják.
A sürgős kérdés, mikor, milyen gyorsan épül fel ez a hálózat? Idő már nincs. Az önkormányzati választások kampánykezdete előtt már működnie kellene, tehát legkésőbb júniusig. Legkésőbb! Hamarabb még jobb. A helyi és megyei képviselők érdeke is ez volna, valamint a helyi és megyei választás országos kampányához is kellene. Tehát az országos vezetés érdeke is ugyanez. Arról nem is beszélve, hogy azokkal szemben, akik élnek az internet kínálta lehetőségekkel, még nagyobb hátrányba kerül a párt.
A mondanivalóján kívül a legnagyobb erénye az volna, hogy színvonalas magyar nyelvű kommunikációra képes. Maga a magyar nyelv jelentős előnyt biztosít számára.
Helyileg szinte pontosan tudják, hogy kik nem járnak választani az adott településen. Következésképpen hozzájuk is eljuttatható minden üzenet, az is, amit ő fontosnak tart. Az önkormányzati választás előtt persze személyesen is felkereshetik őket, de amint jeleztük, az önkormányzati választás után ez a kapu bezárul, és marad az internetes. Hát, ki kellene nyitni!
A mindenki
Mindezt azonban nem tudja egyedül felépíteni és működtetni a párt országos vezetése. A párt egésze kell hozzá. Ha felépítik és a versenytársaiknál jobban működtetik, az az egész párt érdeme. Ha nem, az az egész párt felelőssége.
Ma már nem elég az, hogy a különféle irányzatok békét kötöttek és egy pártot alkotnak. Együtt is kellene lépniük egy konkrét és nagyon fontos ügyben, méghozzá mind a vezetőknek, mind az egyszerű tagoknak. Együtt, összefogva fel kellene építeni a modern politikai kommunikáció fontos eszközrendszerét: a párt internetes struktúráját, majd működtetni.
Évek óta nem történt meg, ám most meg kellene történnie. Ez a kihívás megmutatja a párt tényleges működőképességét. Nemcsak a vezetését, hanem az egész pártét, tehát a tagok többségéét is.
Nézzük csak, mi akadályozza az egyes tagokat az internetes politikai kommunikációban. Az első tényező nyilvánvalóan a hiányos számítógépes ismeret. Ez azonban már egyre kevesebbekre jellemző. Fontosabb ok azoknak az agresszív reklámkampányoknak az özöne, ami nap mint nap rájuk zúdul. Nem szeretnének ilyennek látszani az ismerőseik előtt. Ám, ha jobban belegondolnak, ők nem ilyenek. A magyar képviseletet akarják megújítani, ami mind nekik, mind az egész magyarságnak, mind pedig egész Szlovákiának jót tenne. Ez nem öncél, ezért segítése méltóságot ad, és ezt is kell sugároznia mindazoknak, akik segítik. A méltóság, amit sugároznak ragadjon át mindenkire, hiszen a magyar képviselet visszahozása rendkívüli tett lenne. Az is büszke lehetne rá, aki akár egy szavazattal is hozzájárult. Hát még, aki tettekkel segíti!
Az embert internetes igyekezetében itt nem az üzleti önzés vezérli, hanem a közjó. De annak olyan formája, amely magán javakat is eredményez, nem szembe menve a köz javával, hanem alkotva azt. Ez az állítás akkor nem fog fellengzősnek tűnni, ha a párt képes lesz mindenkihez eljutva, részletekbe menően kifejteni, hogy mi mindenért fontos a magyar parlamenti képviselet az egyes embernek, a magyarság egészének, sőt, még ennek az országnak is. Ha képes erre, megnyerheti őket, pontosabban akkor nyerheti meg őket, ha képes erre.
Öllös László forrás: https://ma7.sk/aktualis/mindenki